Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban Jetz bhüet di Gott der Heer! En anderi Chehri mehr! Der hailig Christ isch hinecht choo, het Chindes Flaisch un Bluet agnoo! Wärsch au so brav wie er! Most pedig, Isten óvjon téged. Máskor majd többet kapsz! A mai napon lett a szent Jézus Ugyanolyan gyermek, mint te, Légy olyan jó, mint ő!]8 Eine Frage című költeményében bádeni falujában, Hausen im Wiesentalban házról házra járva bemutatja Hebel, hogy milyen a különböző anyagi helyzetben élők karácsonyfája {Wienechtchindli-Baum). Szerinte a karácsonyfa elárulja, hogy milyen az anyai szeretet a faluban. Függő karácsonyfát említ, amelynek minden ágán édesség a díszítés: Do hangt e Baum, nai lueg me doch un lueg! [Itt lóg egy karácsonyfa, nézz rám, és fuss oda! In alle Näste nüt as Zuckerbrot. Minden ágán cukor lóg.] Csúcsával a szoba mennyezetén függő karácsonyfát ábrázol az alemann költemények 1820-as kiadásához készült illusztráció is. A szomszédban körte, olasz dió, piros alma, persely/játékpuska és fenyítésre szolgáló virgács lóg a fán. A harmadik háznál bár sok a gyerek, de a szívtelen, iszákos anya nem készít számukra karácsonyfát. Szegény sorsú asszony lakik a negyedik házban: karácsonyfája tövises ág, töpörödött almával, aszott dióval, de gyermekét szereti, dajkálja, szépen neveli: Doch lueg im vierte Hus, das Gott erbarm, was hangt am grüne Wienechtchindli-Baum? Viel stachlig Laub, und näume zwische drinn ne schrumpfig Oepfeli, ne dürri Nuß! Sie möcht, und het’s nit, nimmt ihr Chind uf d’ Schoß, und wörmt’s am Buese, luegets a und briegt... [De nézz a negyedik házba, édes Istenem! Mi lóg ott a zöld karácsonyfán? Sok szúrós ág és csak úgy közé berakva Egy töpörödött kis alma. Az anya nagyon szeretné, De nincs neki. Ölébe veszi a gyermeket, Keblén melengeti, ránéz és sír.] Noch eine Frage című versében Hebel arra figyelmeztet, hogy az élet olyan, mint a karácsonyfa: örömmel és bánattal teli, ahogy a karácsonyfán is szúrós tövisek között található az édesség: Di eigni Muetter selig, tröst sie Gott! sie het ders Zeichen in der Chindheit ge. Drum denk: „Es isch e Wienechtchindli-Baum, nooch bi nenander wohne Freud und Leid.” [Még a te megboldogult édesanyád is, Isten nyugosztalja! Erről adott képet neked a gyermekkorodban. Ezért gondolj arra: „Az élet egy karácsonyfa, Nagyon közel lakik egymáshoz az öröm és a bánat.”] Hebel versének (Die Mutter am Christ-Abend) hamarosan párja is akadt a német irodalomban. Ludwig Bechstein meiningeni monda- és mesegyűjtő 1843-ban írta Der Vater am Christbaum (Az apa a karácsonyfánál) című költeményét.9 A gyermekei számára karácsonyfát díszítő apát az emlékezés varázsálma visszavezeti a saját, boldog ifjúkorába: Für meine Kinder schmücke Ich heut den Weihnachtsbaum Auf Nuß und Apfel drücke Ich Gold- und Silberschaum Da führt auf goldner Brücke Zum eigenen Jugendglücke Mich der Erinn’rung Zaubertraum. [Gyermekeim számára díszítem Ma a karácsonyfát A diókra és almákra nyomok Arany- és ezüsthabot Arany hídon vezet a saját ifjúkori boldogságomhoz a varázslatos álomra való emlékezés.] Ernst Theodor Amadäus Hoffmann (1776-1822) Diótörő és Egérkirály című műmeséjében (1816) Berlinből, Stahlbaum egészségügyi főtanácsos gyermekeinek karácsonyfája szerepel: „Középen a nagy karácsonyfa feldíszítve sok arany és ezüst almával, és mint a bimbók és virágok, mindenféle más finom nyalánkság burjánzott minden ágán. 8 Lukács Miklós fordítása. 9 HANDSCHUH 1990, 228. 10
