Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Demeter Zsófia: A Kekti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történelmi együttműködése Az asszimiláció kérdését bonyolulttá teszi az, hogy mind a szlovák telepesek, mind a németek között evangélikusok és római katolikusok egyaránt voltak, akik ráadásul református vág}' katolikus magyarok közé, illetve velük együtt érkeztek. A 17. század végén, de különösen a 18. század első felében a tágabb térségben mozgásba lendült a népesség: az előző században az egykori várbeliek letelepedése és a Királyi Magyarország népes településeiről érkezők a magyar elemet erősítették, míg a következő évszázad földesúri, majd hivatalos udvari politikája a szlovákok és németek különböző területekről érkező, s így különböző vallású tömegeit sodorta a Bakony néptelenné vált erdőségébe. A különböző eredetű és vallású népesség természetesen elsősorban egymáshoz asszimilálódott, s láttuk, hogy ezt a folyamatot az áttelepülések is segítették. A végeredmény sokféle: Öskü és Súr szlovákjai megőrizték különböző felekezethez való tartozásukat, míg Szápár homogén katolikus faluvá vált. Jásd és Lókút katolikus szlovákjai közé katolikus németek telepedtek, Jásd azonban szlovák, Lókút viszont német jellegű lett.32 33 34 Borzavár katolikus szlovákjai a katolikus magyarokhoz, Bakonycsernye lutheránus szlovákjai a református magyarokhoz asszimilálódtak.35 A folyamatot az egyházi intézmények kiépülése, a templomépítés és iskolatartás jelentősebben befolyásolta, mint a puszta számarányok. Az asszimiláció ellen hatottak a 19. századi döntő változásokig a jobbágyi jogállás területén tapasztalt különbségek. Ezt erősítette az a tény, hogy a szabad menetelű, szerződéses német telepesek földjeit és településrészét új helyen, utcás, sakktáblaszerű elhelyezésben mérték ki.36 A németek a magyar törvényi környezetben is megőrizték a törzsöröklési rendet, s emiatt egyrészt továbbra is népességkibocsátók maradtak, másrészt egy kézben tartott gazdaságuk nem aprózódott, s így eleve rentábilis maradt. A településrészek különállása és a kialakuló vagyoni különbségek, valamint a továbbköltözések miatti külső házasodási kapcsolatok sokáig megőrizték a német közösségek különállását. A népesség kibocsátása egészen más okból, a túlnépesedés és az irtásföld csekély termőképessége okán a szlovák falvakra is jellemző lett. A 18. században a bakonycsernyei hosszan elhúzódó perek hatására többször esett szó délvidéki kirajzásról. Bakonycsenye, Súr, Nagyveleg, Baracska, Gyúró és Tordas szlovák falvak lakosai 1790-ben kérvénnyel fordultak a zombori kamarai hivatalhoz, majd a Helytartó Tanácshoz Bácskában Pincéd (Pivnica) kamarai község 60 puszta telkének betelepítése ügyében. Még abban az évben kiosztották számukra a kért telkeket, Pincédre költöztek.37 1802-ben 17 család (86 fő) költözött el Bakonycsernyéről Szlavóniába, a Szent György Határőrkerületben fekvő Kovacicára (Antalfalva, Torontál megye).38 A kapás művelés szántóföldi terjedésével kisalföldi és Fejér megyei uradalmak alkalmazták a 19—20. század fordulójától summásként a csernyeieket, de az amerikai kivándorlás is népszerű lett a körükben (a visszatértek befektetéseinek emlékét őrzi a Dollár utca és az Amerikás ház kifejezés).39 Az egységesítés irányába hatott azonban - céljának megfelelően — az úrbérrendezés folyamata. Ekkor a különböző időszakokban megkötött szerződésekben megjelenő kedvezmények rendszerint elenyésztek. Jó példa erre a három szomszédos, telepített irtványfalu, Csemye, Jásd és Súr esete. Mindhárom falu kedvezőbbnek ítélte előző szerződését az 1768-ban megerősített urbáriumnál, így kérték azok érvényben hagyását.40 Ezt a vármegyei Úrbéri Törvényszék elutasította.41 Úrbéri perek Az úrbéri perek hosszan elhúzódó folyamata az erdőtől megtisztított föld sajátos, irtvány jogállására vezethető vissza. Az 1735-ben Bél Mátyás által készített leírás még mint az akkor is tartó folyamatot írja le az irtást: Súr „falu... lejtősen épült, hepehupás erdők között, melyet a lakosoknak ki kell irtaniuk, egyébként nincs mód a földművelésre”. Csernyéről így ír: „Ezt a már két évszázad óta elpusztult, s így' erdőkkel benőtt helyet az 1724. esztendőben foglalták el, kiirtásán még most is dolgoznak”.42 A többévi, nehéz munkával kialakított földeket az irtásbér megfizetése után válthatta meg a földesúr. Fontos forrás volt ez tehát mind a jobbágyok, mind pedig a visszaváltással sűrűn élő földesurak számára; az első esetben a szerződéses, a második esetben pedig az allodiális földek szaporítására.43 Az irtások földesúri visszaváltásának, azaz az 32ILA-KOVACSICS 1964, 356. 33 HEGYI 1978, 24. 34 HEGYI 1978, 24.; ILA-KOVACSICS 1964, 206; 249. 33 HEGYI 1978, 24. 36 HEGYI 1978, 24-25. 37 SIRÁCKY 1971, 123. 38 HEIZINGER 1974,178. » VARGA 2004,11-12. 40 HEIZINGER 1974, 60. 41 HEGYI 1978, 29. 42 BÉL 1989, 65. 43 FÜR 1994, 58. 108 T
