Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet
területéről a Győri úttal (Csu 361., S 86.26) ellentétben, amely használatban maradt, a Fehérvárról (Székesfehérvár) Isztimér és Fehérvárcsurgó határán át a Bakonyba vezető út (az Isztimértől északra fekvő Balinka határában 1275-ben: in magna vier, Ba 4.), melyet a 18. századot követően elhagytak. Újkori adatai változatosak: 1717: „Balinkaj ut... a^Asso uttyan; Asszp völgyi ut”, 1773: „Fehérvárrul Bakonságban vehető utt”, 1773: „...via ex Possessionibus Csemye et Balinka... ás locum Vaskapu, et Gala... Albam Regalem ducente... ”, 1773: „Csurgói Földek habjában menő is Bakonyságnál Fehérvárra vehető Ut”, 1778: „...penesque viam illamque ad sylvas Bakony possessionem que Csemye durit...”, 1778: „viam ex Csemye ad Albam Rjegalem ducentem...”, 1811: ,fehérvári útnak neveltetik", 1813: csemyei út (Csu 431., Ta 33., I 154., Kb 131.).27 Az első katonai felmérés alapján nyomvonalának egy része még azonosítható. A fehérvárcsurgói erdőben belőle kiszakadó és vele párhuzamosan haladó útszakaszt (melynek már csak egy töredéke van meg) a valaha azt használó település után Mohai útnak hívják (Csu 297.).28 Megemlíthetjük, hogy az utaknak a település-templom—út—rév viszonylatában Stibrányi Máté is jelentőséget tulajdonít a Sárvíz-völgy középkori településtörténetének vizsgálatánál.29 2. Vízrajzi létesítmények A kút és a forrás (mint természetes vízrajzi alakulat) jelentésének elkülönítését nem lehet maradéktalanul megvalósítani. Koronként is változhat, hogy egy adott víznyerő helyet minek lehet éppen venni. A források, kutak múltbeli felépítésének ténye pedig nem minden esetben ismert. Továbbá nyelvi támasz sincs általában az elkülönítésre: a kút névelem (földrajzi köznév) a nyelvterületnek jelentős hányadán — a Móri járásban is — nem csak kútépítményt (vagyis létesítményt), hanem forrást is jelöl. Érdekes lehetne az egyik Gaja patak melletti forrás esetleges mesterséges létesítményeinek történeti vizsgálata Kincsesbánya területén, amelyet az 1883-as kataszteri térkép gémeskútként ábrázol a Pappenheim-birtok szérűskertjének szélén.30 Neve azonban csak egy előző forrásból derül ki, a közeli malom megnevezésében szerepel (1810: molendino Úrkút [Kb 5.31]), analógiák alapján a név a középkorra mehet vissza. A gátak, töltések, zsilipek nyomai a járást három oldalról is közrefogják (Pátka, Oskü, Tata), s itt találjuk az évszázadok óta legendákkal övezett Vaskaput (Kb 62.32), melynek régészeti feltárása a Fehérvárcsurgói-víztározó elkészítésével történt meg. A népi hagyomány építését Hunyadi Mátyásnak vagy a törököknek tulajdonította, és egy mesterséges tóval is összefüggésbe hozta: 1899: „a Vaskapuról szóló hagyomány... a Gaja... pataknak egy mesterségesen nyitott hegy szolgál medréül. A monda szerint Mátyás király halastava volt itt s e hegy szolgált zsilip gyanánt s vaskapu volt a neve egy vaskapu sarkot találtak is e helyen; a mi a másik verzió mellett bitnyit, t. i. a törökök építettek itt a vizfelfogására egy nagy vaskaput s ennek nyoma még máig is meglátszik. Elpusztult, funkciójukat vesztett mesterséges halastavak, víztározók, vízfolyások, vízelvezető árkok írásos adatai is megtalálhatók a forrásokban, akár a mai névanyagban is fennmaradhattak lenyomatai. A Dunaföldvár és Mohács közti Duna-szakaszhoz kapcsolódó vízrajzi objektumokról, a fokokról szólt előadásában Andrásfalvy Bertalan.34 Elemzett helynevei, s azok történeti adatai alapján kiemeli, hogy a fokokat a halászgazdálkodás érdekében mesterséges módon létesítették. Ezek a vízrajzi létesítmények a középkor folyamán bonyolult és kiterjedt rendszert alkottak. A Móri járás területén vizsgálódva a 18. század előtti időszakra nyúlik vissza a következő két halastó használatának időszaka: Magyaralmáson a középkori (és mai) faluhoz közeli területre lokalizálható, 1764-ből származó puszta halastó adattal azonosítható nagy valószínűséggel a településen átfolyó patak mellékének egy elszikesedett mélyebb darabja, melyet ma Sóstónak neveznek (A 74.35). A Bakonycsernye területébe olvadt középkori Pácmán falu halastava (Cse 4.) 1716-ban már elpusztult: „halastónak is a régi helye látzjk”%\ helyét az 1850-es években Rómer Flóris felfedezi: „a domb alatt fekvő malom közelében egy ma már kiapadt halastó nyomai láthatók"?1 A fehérvárcsurgói Vaskapu mögötti tó (víztározó) hagyományát a gátak viszonylatában már szóba hoztam (Csu 479.38). Újabb keletű (18. századnál nem régebbi adatokkal rendelkező), de elpusztult malomtavakra számos példát lehet idézni: Nagyvelegen: 1769: Malom Too (ma Piés-Hári Gyula: Utesítménynevek és a régészet (Adalékok és tipológia az egykori Móri járás helyneveinek tükrében) — Establishment Names and Archeology (Remarks and Typology in the Mirror of the Place Names of the Former Mór District) 26 HARI 2002, 2. 113, 272. Tényleges adatai között ilyeneket találunk: 1860: a moori útról.\ 1883: Moor-Fehérvári ország út, Fejérvár-Győri országút-, a maiak között: Országút, Regi országút, Nyócvan'éggyes. 27 HÁRI 2002, 2. 119,140, 164, 200 28 HÁRI 2002, 2. 107 » STIBRÁNYI 2008 30 Fejér Megyei Levéltár Térképtára. Gúttamási kataszteri térképe 1883. 31 HÁRI 2002,2.191 32 HÁRI 2002, 2.193-194 33 KÁROLY 1896-1904, 3. 384 3" ANDRÁSFALVY 1970 33 HÁRI 2002, 2. 223 36 Magyar Országos Levéltár A Zichy család levéltára P707, 86 A fasc. Nr. 12. 37 RÓMER 1990, 85 38 HÁRI 2002, 2. 123 32-
