Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Szemle
Alba Regia 41. (2012) szobrának a hagyomány szerint a 12. században épült a kápolna, azonban ez a szobor eltűnt, helyette Kaproncáról egy másikat hoztak 1698-ban, de ezt a Rákóczi-szabadságharc idején Eszékre menekítették. A jelenlegi kegyszobor az utóbbi másolata, festett fa, öltöztetős. Rudnay Mátyás püspök készíttette a 18. században. A megkoronázott kegyszobor másolatai búcsús emlékpoharakon, szentképeken, szobrok formájában egyaránt megjelentek, amelyeket a búcsújáró helyen megvásárolhattak a hívek. Mindezeken túl búcsús ponyvanyomtatványokhoz, imádságoskönyvekhez, viaszból készült szakrális ábrázolásokhoz, gyertyákhoz, mézeskalács-figurákhoz, ajándéktárgyakhoz egyaránt hozzájuthattak, sőt siklósi fazekasok által készített korsókban gyüdi viapt ugyancsak magukkal vihettek. Máriagyüd azért különleges kegyhely, mert magyarok, németek, horvátok egyaránt szent helyüknek tartották, elevenen maradt tisztelettel övezve. L. Imre Mária jegyezte le, hogy a gyüdi ferences rendház krónikája 1902-ben Bácskából, Szlavóniából, Pest, Tolna, Somogy, Baranya megyékből 129 településről érkezett búcsús zarándokokról adott hírt. Elmondható róla, hogy igazi közösségteremtő erővel rendelkezett, lehetőséget adva a különböző anyanyelvű közösségek kapcsolattartására is. A kiállítás gyüdi emlékei erre hívják fel a figyelmet, ízelítőt adva a kegyhely hangulatából, de a szent és profán együttes megjelenéséről is, hisz a búcsújáró helyeken a vallásos emlékek mellett profán, mindennapi dolgok is előfordultak, viszont ezek a hely szakralitásától megszentelődtek. A szakrális ábrázolásokkal ellátott iparművészeti tárgyak között kiemelt jelentőségű az a 19. századi biedermeyer pohár, amely a hit, remény, szeretet jelképeivel ékesített. Ide sorolhatjuk a gyönyörűen megmunkált, kereszt alakú ereklyetartót is vagy a Fájdalmas Krisztust ábrázoló oltárkát. A kézműves alkotások szép darabja a kései babán bokály a 18- 19. századból a Szűzanya ábrázolásával. A habánok a reformáció radikális irányzatához tartoztak, közösségeiket szigorú fegyelem és erkölcsi előírások jellemezték. Kiváló iparosaik között voltak a fazekasok is, akiknek alkotásai finomságukról és egyedülálló ónmázas technikájukról ismerhetők fel. Mintakincsük, színkultúrájuk nagy hatással volt a fazekasközpontokra. A szentet megjelenítő népművészeti tárgyak között ismertek a pásgtorművésgeti emlékek, amelyek gyakran fogalmazták meg tükrösök, borotvatokok fedelére a Szűzanyát a gyermek Jézussal és a feszületet, türelemüvegekben pedig a teljes golgotái jelenetet vagy Nagy Szent Gergely pápa látomásos miséjét, a kínzatás jelvényeivel, az Arma Christivel megjelenő Üdvözítőt. Tudjuk, hogy a magányosan legeltető pásztoremberek között előfordult a rendkívül mélyen vallásos személy is, nem egy esetben megismédődő látomással, amit faragványaikon domborműként meg is fogalmaztak. A tárlat egy különleges tárggyal örvendezteti meg a látogatókat. Nagy Pál Miklós faragta azt a pásztorbotot, amelyen hatvanegy szent képe látható. A Jászapátiban 1868-ban született, buzgó katolikus alkotó Máriabesnyőn a barátoknál volt tehénpásztor. „Maga eszéből” cifrázgatta a botokat legeltetés közben, mígnem egy alkalommal a „Kis Újság” kezébe akadván, huszonöt fejet kinézett belőle, és ráfaragta egy botra. Megtakarított pénzéből megvette Dolinay Gyula „Magyar királyok és hősök arcképcsarnoka” című könyvét, amelyből a nevezetes személyek arcát botjaira faragta, és ezzel elindult művészi pályája. Botjait határon innen és túl, magánszemélyek, gyűjtemények egyaránt megvásárolták. Mindez azonban nem tette elbizakodottá. „Istené a tudomány, én csak eszköz vagyok a kezében” — hangsúlyozta a dicséretek hallatán. Egyetlen vágya volt, hogy eljusson Rómába, és a pápának személyesen adjon át egy vallásos ábrázolásokkal ékesített botot. Joggal merül fel a kérdés: ez a bot nem ezt lett volna hivatott betölteni? A kegyhelyeken szerezhették be a hívek az esetek döntő többségében egy-egy kegyszobor fából faragott, különböző méretű másolatát, amelyek az eredetit érintve maguk is megszentelődtek. Ezek között a szobrok között kiemelkedőek szépségben, kidolgozottságban a Celli Máriák, a Sasvári Piéták, a Svata Horai Madonnák és a Kiskunsági Sgűganya-sgobrok. Készítőik között faragómolnárokat és parasztfaragókat egyaránt találunk. Állították őket házak oromfülkéibe, a „szentsarok” polcaira vagy ugyanott elhelyezett Mária-házakba, védelem reményében. A Vizitáció Máriáját, Sarlós Boldogasszonyt holdsarlóval ábrázolták, az aratásnak és a várandós anyáknak oltalmazójaként, de a holdsarlón tapodó Szent Szűz, Immaculata volt a Szeplőtelen Fogantatás jelképe is. Kései típusaik a Lourdesi és a Fatimái Szűzanya szobrok. A Kiskunsági Madonnákat festették, vörös, kék és sárga színeket alkalmazva. A megkoronázott Istenanya mindig karján tartja a koronával ékes Istengyermeket is, könyv, jogar, országalma váltakozva előfordul a kezükben. Ez a típus rendkívül népes, több változatot magába foglaló csoportját jelenti a Boldogasszony ábrázolásainak. Az apácamunkák a nagyszámú kegytárgy között nagy türelmet igénylő, speciális kézimunkával díszített szentképtípust jelentenek, amelyek készítésének virágkora a 17. és 18. századokra tehető. Gyökerei a katakombaszentek csontjainak és az ereklyék díszítésének idejére, módszerére nyúlnak vissza. Magyar nyelvterületen a klarisszák, az orsolyiták, az Erzsébet-apácák, majd az angolkisasszonyok tevékenységének eredményeként terjedtek el és váltak ismertté ezek a munkák, amelyek ereklyéket, többnyire kisméretű, kézzel festett papír és pergamen szentképeket vettek körül sodrott fémszál, azaz polion díszítéssel. A képeket általában metszetek után festették, de előfordult közöttük a kivágott szentkép is. Valamennyit mélyített, üvegezett keretekben helyezték el, arany, ezüst sodrott, hurkolt huzalokkal, sőt selyem-, bársonyvirágokkal vették körül, de akadt ékkövekkel, gyöngyökkel, szalagokkal, csiszolt üvegekkel ékesített is. Gyakran kerültek házi- és magánoltárokra egyaránt. Előfordult közöttük az 218
