Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Szemle
Alba Regia 41. (2012) MAROSI ARNOLD EMLÉKDOMBORMŰVE A MÚZEUMI PANTEONBAN Marosi Arnold emlékdomborművének 2011. december 14-én történt leleplezésével elindult a megvalósulás útján a székesfehérvári Múzeumi Panteon, amelynek tervét korábban ismertettem (Alba Regia XXXVIII. 2099. 245—247). A múzeum régi épületén dr. Demeter Zsófia megyei múzeumigazgató; Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Dékány Árpád Sixtus O. Cist. zirci főapát ünnepi beszédeivel, a Ciszterci Szent István Gimnázium énekkarának közreműködésével avattuk föl Marosi Arnold emlékdomborművét, Nagy Benedek móri szobrászművész munkáját. Méltó és igazságos, hogy a kialakítandó Múzeumi Panteonban az első domborművet Marosi Arnold (1873—1939) ciszterci tanár, régész, múzeumigazgató emlékének szenteltük. Azon az épületen (Országzászló tér 3.) helyeztük el, amelyet 1929-ben O szerzett meg múzeumi célokra, majd 1938-ra jelentősen bővíttette. Itt rendezte történeti, régészeti, néprajzi kiállításait, amelyekre a fehérvári közönség még az 1970-es évek közepén is emlékezett. Dr. Fitz Jenő így jellemezte hivatali elődjét: „Marosi Arnold tanulmányai alapján, mint középiskolai tanár, földrajzot-természetrajzot tanított. Nem volt régész, sem néprajzos, sem művészettörténész, nem volt a várostörténet kutatója, nem volt könyvtáros, sem népművelő. Még csak muzeológiát sem tanult (igaz, ilyen tudomány tanulóéveiben nem is létezett). Csodálatos módon azokat a részfeladatokat, amelyeket ma egy vagy több szakember lát el, egymaga végezte. Huszonkilenc éves múzeumi tevékenysége Székesfehérvárt, amelyet néhány pécsi év előzött meg, a legszebb, legtökéletesebb példája annak, hogyan kell egy múzeumot megteremteni, azt fenntartani, fejleszteni, a múzeumi tevékenység minden ágában évtizedeken át jó eredményekkel működtetni.” (Alba Regia XXX. 2001. 144.) Dr. Demeter Zsófia megyei múzeumigazgató a Múzeumegyesület alapításának centenáriumán emlékezett meg Róla: „Marosi Arnold múzeumépítő tevékenysége röviddel Fehérvárra érkezése után, 1910-ben már sikert aratott: fiatal tanárként és képzett múzeumi szakemberként vitte sikerre a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület megalapítását. Ezzel szervezeti keretet adott egy modern múzeum kiépítéséhez, illetve a múzeumüggyel szívesen foglalkozó civil szervezetet teremtett. 1910-től haláláig a múzeumügy minden részfeladatát maga végezte el, ám lassan segítőket is szerzett: fontos társadalmi támogatókat, ügybuzgó külső és belső munkatársakat, és főként olyan társadalmi közeget, amely kíváncsi volt a múzeum eredményeire, látogatta rendezvényeit, gyarapította állományát... Marosi vezetésével a múzeum és az egyesület a 30-as években már igen fontos kezdeményezője és szereplője volt a nagy országos rendezvényeknek (a Szent Imre Évnek 1930-ban és a Szent István Évnek 1938-ban), kikérték véleményét az új utcaelnevezések, szobrok elhelyezése, emlékhelyek, emlékparkok rendezése, illetve a történelmi belváros ügyében...” (Alba Regia XXXVIII. 2009. 231.) A bronz emlékdombormű Marosi Arnoldot ciszterci csíkos reverendában, a rendházban, csehsüvegboltozatú szobájában, asztal mögött ülve, kezeit könyv fölött tartva, olvasás közben ábrázolja. A belső tér két falát, az egyiket ablakkal, perspektivikusan ábrázolta a szobrász. A feliratok a dombormű bronz felületén antikva verzál betűkkel mintázva készültek. Marosi portréja fölött: MAROSI ARNOLD (1873-1939), CISZTERCI TANÁR, RÉGÉSZ, MÚZEUMIGAZGATÓ. Az ablak alatti mezőben: HÁROM ÉVTIZEDES MUNKÁJÁVAL E MÚZEUMOT JELENTŐS TUDOMÁNYOS ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI MŰHELLYÉ EMELTE. Az emlékdombormű az utcai homlokzaton, a bejárattól jobbra az első és a második ablak közötti mező középtengelyében, sóskúti mészkőből faragott keretben nyert elhelyezést. Elkészítésének támogatói: a Fejér Megyei Önkormányzat, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Zirci Apátság és a Ciszterci Rend Ardere et Lucere Alapítványa voltak. A Ciszterci Szent István Gimnázium 1938—39-es Évkönyvé ben közölt nekrológ szerint: „Hogy ez a sok kilincselés, rengeteg munka csakugyan eredményes volt, annak ékesen szóló hirdetője a mi múzeumunk, mely már európai viszonylatban is hírneves, mely Marosi Arnold nevét ércnél maradandóbb emlékként őrzi Alba Regia krónikájában.” Székesfehérvárra érkezése, itteni iskolai, múzeumi és közéleti munkájának kezdése óta száz esztendő telt el. Száz év múltán már nem csak Székesfehérvár múzeuma, hanem ércbe öntött dombormű is hirdeti nevét, őrzi alakját Álba Regia városában. Abban reménykedem, hogy Marosi Arnold emlékdomborműve a Múzeumi Panteonban nem sokáig marad egyedül. LUKÁCS LÁSZLÓ 207
