Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Szilárdfy Zoltán: Székesfehérvár-Felsőváros legkorábbi muzeális tárgya: Szent Sebestyén ereklyetartója
Alba Regia 41. (2012) SZILÁRDFY ZOLTÁN SZÉKESFEHÉRVÁR-FELSŐVÁROS LEGKORÁBBI MUZEÁLIS TÁRGYA: SZENT SEBESTYÉN EREKLYETARTÓJA A száz éve született Sulyok János Ignác emlékének Székesfehérvár-Felsővároson, a Szent Sebestyén-templom árnyékában, 1911. január 27-én, Aranyszájú Szent János napjára született a mindnyájunk által szeretett Ignác atya, aki keresztségekor a János nevet kapta, de rendi patrónusa a születését követő hetedik nap nagy vértanúja, Antiochiai Szent Ignác volt. A II. Vatikáni Zsinat kalendáriuma a nevezett szenteket más napokra helyezte, mégis a gratulációkat mosolygós, szerény tekintetével, szelíd hangjával mindkét alkalomból örömmel fogadta. Az a négy évtized, amit a ciszterci tanár úr püspökök, papok és hívek gyógyító lelki atyjaként a Püspöki Palota és rendi templomuk szolgálatában töltött, méltó megnyerő személyiségének dicséretére. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett mint a püspöki és káptalani levéltár és könyvtár igazgatója. Fáradhatatlan egyházmegye-történeti kutatásai számos publikációban váltak közkinccsé. Anyai ősei, a Felsőváros őslakói, láthatták és tisztelhették Szent Sebestyén ereklyéjét a Szent fogadalmi ünnepén, amit több mint 300 éve minden politikai rendszer ellenére szakadatlan ma is megtartanak. „1739-ben a városbíró (Séllyei Nagy János — a s%er%ő megjegyzése) és a Senatus Szent Sebestyént, Rókusi, Xavéri Szent Ferencet és Rozáliát a pestis ellen védő szentjeiül választotta, s a Szentháromság színe előtt a prímás-érseknek megfogadta, hogy a nevezett szentek tiszteletire a budai Suburbiumban új kápolnát épít, s Szt. Sebestyén napját megünnepli. 1710-ben a Szent Sebestyén-kápolna csak vályogból épült, de 1739-ben a fogadalom évében az új kápolnát szilárd anyagból emelik. [...] A felsővárosi harang domborművein Szt. Sebestyén, Xav. Szt. Ferenc, Szt. Rókus, Szt. Rozália látható a következő felirattal: 1742 In Honorem Dei et S. Francisci Xaverii, S. Rosaliae, S. Sebastiani et Rochi, Joseph Steinistock. Gos. Mich, in Ofen.”1 Az ismeretlen dunántúli ötvösmester láthatott a művészet minden műfajában elterjedt ábrázolásokat, amelyek a három, pestistől védő szenten (Sebestyén, Rókus, Rozália) kívül egyéb aktuális oltalmazót is szerepeltetnek, koronázva a Szentháromsággal, a monumentális fogadalmi emlékművek ikonográfiái programja szerint.1 2 (1. kép) Az ereklyetartó „kortársa” a Szent Imre-templomból származó jó kvalitású olajfestmény.3 (2. kép) Megemlítem még a Tihanyi Apátság gyűjteményének festményét.4 (3. kép) Bálint Sándor gyűjteménye és saját gyűjteményem egy-egy rézmetszetű szentképe is dokumentálja a téma időszerűségét.5 (4—5. kép) Az egykor ereklyetartóba foglalt Szent Sebestyén-csontszilánkot ünnepén ma is élő kultusz övezi. Az alig ismert ereklyetartó bemutatása emlékeztessen Sulyok Ignác atyára. IRODALOM SZILÁRD FY 1995 Szilárdfy Zoltán: A barokk évszázadok ikonográfiájának sajátos típusai különös tekintettel a hazai emlékekre. In: „Oh, boldogságos Háromság”. Tanulmányok a Szentháromság tiszteletéről. Szerkesztette: Barna Gábor. Budapest, 2003. 43. 14. kép; Szilárdfy Zoltán: A magánáhítat szentképei a 1 Kuthy István kézirata XIII. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár 2 SZILÁRDÍT 2007. 263., 37. kép 3 SZILÁRDFY 2003. 190., 65. kép 4 U.o. 61. kép 5 SZILÁRDFY 1995.197. kép 183
