Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - S. Lackovits Emőke: Emléktöredékek Gunda Béla professzorról
J", l^ackovits Emőke: Emléktöredékek Gunda héla professzorról Ilyenkor átszellemült, és elénk varázsolta kimagasló néprajzkutató egyéniségek alakját, szellemét. Élvezet volt résztvevője lenni ezeknek az óráknak. Mindezeken túl elmondható, hogy előadásaiban a széleskörű szakmai ismeretek mellett azokhoz gazdag szépirodalmi párhuzamokat kapcsolt, felhívva a figyelmet nem csupán a népi írókra, a szociográfiai irodalomra, hanem mindazokra, akik a tájat és a benne élő embereket megjelenítették, jellemezték, így Szabó Pál, Sinka István, Tömörkény István stb. mellett a külföldi szépirodalmi emlékekre is, így pl. Panait Istrati munkáira. A vizsgákon nem elégedett meg pusztán a tananyag ismeretével, hanem a hallgató általános műveltségéről is igyekezett tájékozódni, képet alkotni. Az elméleti ismeretek birtoklásán túl a terepen mozogni jól tudó, a helyszíni vizsgálatra mindig kész, azt eredményesen, de körültekintően, nagy alapossággal végző néprajzosokat nevelt, akik egyegy adott közösségben a népi műveltség még élő jelenségeit megfigyelték, a csak emlékezetben létezőkre minél részletesebben rákérdeztek, majd az így nyert ismereteket a szakirodalom adataival kiegészítve, összehasonlítva, esetenként levéltári kutatásokkal kibővítve dolgozták fel és nyertek árnyalt képet. Nagy hangsúlyt fektetett mind az összehasonlító elemzésre, mind pedig a történeti beágyazottságra. A néprajzi jellegzetességek feldolgozását, monografikus igényű kutatások elvégzését a Néprajzi Tanszék hallgatóiként a „Gunda Iskola” növendékeiként sajátíthattuk el. A rendszeres terepmunkát mindvégig megkövetelte, gyűjtéseink egy példányát kicédulázva a Tanszék Adattárának kötelezően le kellett adnunk. Mindezeken túl megtanultunk kérdőíveket készíteni bármely témához, amelyekkel a terepmunkát, majd a feldolgozást segíthettük elő. Sajátos, szigorú követelményrendszert fogalmazott meg a terepmunka feltételeiként, amelyen akkoriban nem egyszer nevettünk, de amelyhez valamennyien alkalmazkodtunk, és azt vesszük észre ma is, hogy gyűjtés előtt számba vesszük, nem hiányzik-e valami, ami ilyenkor szükséges. Ilyen volt a megfelelő cipő, a jegyzetelésre alkalmas füzet, a ceruza, sőt ceruzák, a törlőgumi, egy üveg víz, madzag vagy mérőszalag, amelyek segítségével szükség esetén méreteket lehetett meghatározni. Bemutatógyűjtéseknek is részesei voltunk, ez minden tanszéki kiránduláson megtörtént, amelyen az ELTE néprajz szakos hallgatói, sőt ott végzett néprajzosok is mindig derültek. Számunkra élvezetesek voltak ezek a bemutatók, sokszor komikus helyzeteket is előidézve, de példát adtak arra, hogy kell megszólítani valakit, milyen módon lehet kapcsolatot teremteni egy idegennel rövid idő alatt úgy, hogy az adatokat szolgáltató személy megnyíljon, és bizalommal legyen a kérdező iránt. Szemináriumait mindig a legújabb szakfolyóiratok, periodikák bemutatásával kezdte, ezeket, mind a magyar, mind az idegen nyelvűeket behozta, kézbe adta, tehát naprakész tájékozódást tett lehetővé hallgatóinak, de erre ösztönzött is mindnyájunkat. Vizsgáztatására nem volt jellemző a félelemkeltő hangulat. Ezek olyan beszélgetések voltak, ahol a hallgató számot adott az eltelt fél esztendőben szerzett ismereteiről, szakirodalmi tájékozottságáról és egy-egy téma esetében feleletét kiegészíthette saját gyűjtéseivel, sőt vitába szállhatott szakirodalmi megállapításokkal is úgy, hogy igaza alátámasztására érveket vonultathatott fel. Ugyanakkor volt egy olyan vizsgáztatási módszere is, amikor valójában nem tudtuk, hogy vizsgázunk. Ilyenkor bejött a szemináriumba és megkérdezte, mit tanulunk, miből készülünk. A néprajzi stúdiumok esetében beszélgetni kezdett velünk az adott témáról, sokszor akár 1-2 órát is beszélgettünk, véleményt mondtunk, akár vitatkozhattunk is, majd elköszönve közölte, hogy vigyük be indexünket (leckekönyv), be fogja írni a jegyeket, amelyek többnyire jelest jelentettek. Felejthetetlenek a pallagi séták, amelyekre általában ősszel került sor, tanévkezdést követően valamelyik hétvégén. Ilyenkor etnobotanikai ismeretek birtokába juthattunk, és kötetlenül beszélgettünk, amely közel vitt bennünket, hallgatókat professzorunkhoz, ugyanakkor jó szórakozást is jelentettek ezek a séták, felszabadult nevetésekkel, humoros történetekkel. Ennyi év, sőt évtized távolából is szeretettel gondolok vissza Professzor Úr tanítási módszereire, a kirándulásokra, a sétákra, de nem különben a szakestekre. Utóbbi rendkívül visszafogott keretek között zajlott mindaddig, amíg Professzor Úr jelen volt. O alig ivott, táncolni egyáltalán nem szokott, pedig a női hallgatók rendszeresen felkérték erre. Válasza mindig a következőképpen hangzott: „Kérem szépen, nem szeretem üvegen keresztül nyalni a mézet” — amivel elhárított minden további kérést, unszolást. Soha nem várta meg a szakest végét, aminek a hallgatók rendkívül örvendeztek, mert távozása után nagyon felszabadultan lehetett mulatozni. Amikor a Tanszék hallgatói voltunk, kezdtük meg a „Végzett néprajzosok találkozójának” rendszeres megszervezését, amely Professzor Úr ötlete nyomán arra szolgált, hogy a Debrecenben végzett néprajzosok és a mindenkori hallgatók megismerjék egymást. Ennek szép eredményei az a kölcsönös segítség, amelyet annyiszor megtapasztalhattunk, egymás munkája iránti érdeklődés, szakmai-baráti kapcsolatok ápolása, szolidaritás, közös kutatások, többnyire szétszakíthatatlan együttműködés, egymás sorsának, munkájának figyelemmel kísérése. Talán ezek a legfontosabbak, de mindezek továbbiakkal kiegészíthetők. Ugyanakkor valamennyi találkozó nem csupán közös szakestet jelentett, hanem előadásokat egy-egy témában, amelyeknek előadói részben felkért hallgatók voltak, részben pedig vitaindító előadóként már végzett néprajzosok minden esetben. A szakestek első részében pedig minden jelenlévő elmondta, hogy hol dolgozik, mivel foglalkozik és ugyanígy a mindenkori hallgatók is bemutatkoztak. Professzor Úrnak gondja volt arra is, hogy hallgatói szakmai konferenciákon részt vehessenek, ami egy másodharmadéves egyetemi hallgatónak nagy megtiszteltetést és élményt jelentett. Amennyiben a konferenciának a Tanszék adott helyet, akkor külön feladatokat kaptak a hallgatók (kalauzolás stb.), de ez jó lehetőséget biztosított arra is, hogy 158
