Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Lukács László: Gunda Béla és Fejér megye
Lukács László: G unda Béla és Fejér megye Gunda Béla 1990 nyarán említette nekem Szent László-pusztán: a nevezetes tehenet egy, az első világháború idején ideszorult albán cseléd, Gyurisits Risztó gondozta, tőle tanult albánul, és gyakran együtt mosták, tisztították Augusztát. Innen járt vonattal a budafoki polgári iskola első osztályába az egyik gazdatiszt fiával együtt. A korai kelés, a pusztáról tejeskocsival a martonvásári vasútállomásra zötykölődés, majd a vonaton történő utazás eléggé megviselte a két kisdiákot, ezért a második osztályt magántanulóként végezték. Tordasra költözött egy nyugalmazott polgári iskolai tanár, aki vállalta felkészítésüket, így csak a negyedévi vizsgákra kellett megjelenniük a budafoki polgáriban. Mindketten egy tordasi szlovák családnál laktak, étkeztek. Gunda Béla már Békésben megismerkedett a szlovák nyelv alapjaival. Elemi iskoláiban Békésszentandráson, Szarvason nem volt református hitoktatás, ezért evangélikus hittanra járt, amit a lelkész szlovák nyelven tartott. Később jól hasznosította nyelvismeretét felvidéki kutatóútjai során és a szlovák néprajzi irodalom tanulmányozásánál. A polgári iskola elvégzése után Gunda Béla nem gimnáziumba, hanem Budapesten a Márvány utcai Kossuth Lajos Felsőkereskedelmi Fiúiskolába járt, vonattal, a Déli pályaudvar közelében. A latin helyett itt tanult modern nyelveket a külföldi szakirodalom olvasásánál, nemzetközi kapcsolataiban; a gyorsírást a terepmunka során használta. Erdélyi gyűjtőnaplóját az 1940-es években részben gyorsírással írta. 1990 nyarán Martonvásáron a XV. Fejér Megyei Ifjúsági Honismereti Táborban előadást tartott ifjúkori gyűjtőútjairól. Elmondta, hogy a Baracska melletti Nagyhalompusztán tátorjánt látott, a magyarság ősi növényét. A szó honfoglalás kori török jövevényszó. Az 1700-as évek elejéről vannak adataink a tátorján fogyasztásáról. Hatalmas gyökértörzsével egy nap húsz ember is elél. Ma [1990] már Nagyhalompusztán nem található meg a tátorján. A Szent László-víz hídján egy szobor volt Baracska felé, a második világháború idején még fennállt. Nepomuki Szent János egyszerű, paraszti kéz által faragott szobra. A régiek emlékeztek arra a mondára, hogy Nepomuki Szent Jánost a patakba vetették bele. Itt úgy mondták, hogy Nepomuki Szent János szobra azért áll ott, mert itt lökték bele a Szent László-vízbe. Az elsőbéres ezzel ébresztett a pusztán: — Jó reggelt agyonisten, talpra! Az állatokhoz fűződő mondákat Gunda Béla Szent László-pusztán hallotta egy cselédfiútól: A vasfűhöz úgy lehet hozzájutni, hogy megkeressük a sündisznó fészkét. Körbekerítjük, akkor a sündisznó jön a fiaihoz, hoz egy füvet, amivel kinyitja a zárat. Plinius ugyanezt írta le a vasfűről. Tapasztalhattuk, hogy Martonvásáron nemzedéktársai nagy örömmel, szeretettel és tisztelettel fogadták. Ugyanígy emlékeztek szüleire, akikben azt is becsülték, hogy minden gyermeküket taníttatták. Mihály fivére erdőmérnök, Irén húga varrónő, Mária húga zöldkeresztes nővér (védőnő), László öccse vegyészmérnök lett. A Gunda család kapcsolatban állt Martonvásár társadalmának elitjével. Martonvásárról bejártuk ifjúkorának helyszíneit: a ráckeresztúri Szent László-pusztát, Tordast, Gyúrót. Utunk során Gunda Béla arra is emlékezett, hogy ünnepek előtt a földbirtokos összeíratta: az uradalomban dolgozó családok hány üveg nagycsaládi Dreher sört igényelnek, s azt ajándékba kapták Kőbányáról. Martonvásáron meglátogattuk Gunda Béla nemzedéktársát, Grimm Lóránt orvost, akinek édesapja, Grimm Rudolf gyógyszerész hitelbe, sőt ingyen is adott gyógyszereket az uradalmi cselédeknek. 1992 nyarán Székesfehérvárról hárman indultunk néprajzi gyűjtőútra a kis vértesi faluba, Bodmérre: Gunda Béla, Gelencsér József és jómagam. Gunda Béla Bodméren elsősorban a népi növényismeret témakörében kutatott, Ethnobotanica Hungarica címen tervezett könyvéhez gyűjtött adatokat. Gunda Béla egyetemi hallgató korában nem csupán terepmunkát végzett Fejér megyében, amelynek eredményeként a karácsonyi köszöntésről és a szekérrel nyomtatásról jelentek meg közleményei, hanem a székesfehérvári múzeumban is kutatott. A gyűjtemény néhány vastárgyáról, szőlőmetsző késekről, a tűzhely szerszámairól és a nádvágó eszközökről írt cikket a múzeum közlönyében. Gyakran emlegette, hogy ez volt az egyik első tárgyi néprajzi közleménye. Gunda Béla már ekkor felhívta a figyelmet arra, hogy Fejér megye területe fehér folt Magyarország néprajzi térképén! 1933-ban így írt a Székesfehérvári Szemlében: „A fejérmegyei Múzeum néprajzi anyaga sokkal szegényebb, mint a régészeti. Összehasonlíthatatlanul több anyag áll a kutatók és az érdeklődő közönség rendelkezésére a letűnt és a magyarság etnikumához egyáltalán nem vagy csak nagyon csekély mértékben tartozó népek kultúrjavaiból. A megye területén lakó kőkori, népvándorláskori, római törzseket sokkal jobban ismerjük, mint az élő magyarságot. Valahogy az etnográfusok a megye területét mindig elkerülték. Pedig felbecsülhetetlen anyag van még pl. a délfej érmegyei falvakban (Előszállás, Cece, Sáregres, Igar stb.) a vértesaljai községekben. Különösen a gazdálkodás (szekérrel való nyomtatás, a cséppel való cséplés különböző módjai) és a ház belső életének mozzanatai érdekelhetnek bennünket.” E sorok megjelenése óta eltelt több mint négy évtizedben már sokat pótoltunk ebből a lemaradásból. A fejlődést a Fejér Megyei Múzeumok közel tízezer tárgyból álló néprajzi gyűjteménye, néprajzi adattárának több ezer oldalas kéziratos feljegyzése, a készülő megyei néprajzi bibliográfia eddig összegyűjtött több mint kétszáz néprajzi tanulmányt és cikket tartalmazó anyaga is jelzi. Ennek ellenére Gunda Béla idézett megállapításai négy évtized múltán is valós problémaként állnak előttünk, ezért még az eddiginél is aktívabb, szélesebb körű néprajzi gyűjtő- és feldolgozómunkára van szükség Fejér megyében! Részt vállalt ebből a munkából a Fejér Megyei Szemle folyóirat két néprajzi számának szerzőjeként Gunda Béla is. Az elsőben3 Vándorok a pusztán című tanulmányában a ráckeresztúri Szentlászló-pusztát a két világháború közötti 3 GUNDA 1983, 7-18. 148
