Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Rácz Piroska: Nők az egészségügyben - Csutka madám és Mici néni életútja a XX. század első feléből
Rœc% Piroska: Nők egészségügyben — Csutka madám és Mid néni életútja a XX. század elsőfeléből 1938-ban az Országos Magyar Bábaegyesület ezüst díszérmét, és a Rimamurányi Társulat pénzadományát vehette át. A kitüntetést Quirin József gyárigazgató, a Rimamurányi Társpénztár elnöke adta át. Nagymamám, Jeszenák Lászlóné visszaemlékezése szerint Quirin József leánygyermeke is „Csutka madám” segítségével jött világra, aki akkor elszántságával és lélekjelenlétével a felsírni nem akaró, valószínűleg tetszhalott újszülött életét mentette meg. A gyermekről - hosszas újraélesztési kísérlet után - már az orvos lemondott, félretette. Ükanyám azonban nem akart belenyugodni, hogy egy ilyen szép, jól fejlett gyermek halva szülessen, addig mártogatta hideg vízbe, rázogatta a gyermeket, hogy az végül lélegezni kezdett, felsírt. (Egyébként, elvi kérdésből, azokat a gyermekeket tekintették halva születettnek, akiken a bomlás, rothadás jelei mutatkoztak. Ellenkező esetben a gyermeket tetszhalottnak tekintették, s az újraélesztést mindenképpen meg kellett kísérelni.) Csutka Istvánné 1948-ban vonult nyugállományba. Ezután is eljárt még szülésekre, mert szerették, megbíztak benne, s hívták. Emellett váratlanul megindult szüléseknél is segített, ha a közelben volt.12 Egészségi állapota azonban hamarosan megromlott (csondágyulásban szenvedett), s otthona államosítása is rontott helyzetén. Házába idegen lakókat költöztettek, neki pedig a nyirkos, fénytelen szuterénlakás jutott. 1954. július 28-án itt halt meg májrákban, hosszú szenvedés után. Ükanyám, Balla Ilona tehát megélhetése érdekében végezte el az ápolónői tanfolyamot. Nem tudom, később mi terelte a szülésznői pályára, de ápolónői végzettsége és addigi tapasztalatai az egészségügyben nyilván előnyt jelentettek számára a tanulmányai során. (Mint láttuk, a vöröskeresztes ápolónői tanfolyamokon szülészeti ismereteket is oktattak.) Munkáját öntudatosan és elhivatottsággal végezte. Az Ózdi Nemzeti Újságban róla megjelent újságcikk csak a 30 éves szülésznői jubileuma alkalmából elnyert díszérmet említi, de ezen kívül „a világháborúban teljesített önzetlen ápolónői szolgálataiért több kitüntetést kapott”13 (valószínűleg a Vöröskereszttől, amint erre a dr. Korányi Árpád által írt ajánlólevél — 3. kép - is utal). Bár erre vonatkozó konkrét adataim nincsenek, nehezen tudnám elképzelni, és ki is zárnám annak a lehetőségét, hogy magzatelhajtásban részt vett volna. Egyrészt azt a törvény tiltotta, másrészt nagyanyám visszaemlékezései szerint nagyon bántotta, ha egy újszülött a kezei között meghalt. Nincsenek adataim arról, hogy hány haláleset történt munkája során, a világra segített gyermekek számáról viszont igen: több mint 5000 gyermek születésénél volt jelen.14 Hivatása sok áldozattal, lemondással járt, s erre jó példa, hogy saját lánya esküvőjén azért nem lehetett jelen, mert kötelessége elszólította (egy Tabámé nevű asszony szült akkor).15 Szintén nagyanyám elmondásából tudom, hogy volt eset, amikor a magzat méhen belüli megfordítását alkalmazta. Ez is egy olyan veszélyes beavatkozás volt, amelyhez többnyire orvost kellett a bábának hívnia, bizonyos időkben tiltották is, de orvos hiányában ez a feladat gyakran a szülésznőre hárult. Egy ízben egy frissen szült nőnél a placenta nem akart leválni, s a nő nagyon vérzett. Ennél a szülésnél orvos is jelen volt, akinek azonban nem sikerült a placentát leválasztania, keze túlságosan is nagy volt a finomságot igénylő művelethez, s „Csutka madámnak” sikerült végül finom, kis kezével a placentát leválasztania.16 Ennek fényében érthető, milyen előnyt, sokszor az anya vagy gyermeke életét jelentették azok a bizonyos testi adottságok, melyeket a bábatanfolyamra jelentkezőknél figyelembe vettek. Nemcsak a szüléseknél volt jelen, de néhány napig visszajárt a frissen szült anyához, ellenőrizni az anya és a gyermek állapotát.17 Járatott valamilyen egészségügyi szaklapot, de nagyanyám már nem emlékszik, melyiket. Feljegyzések, bábanapló nem maradt utána, a háborús évek alatt valószínűleg elkallódott. Szülészi ládája megmaradt; sajnos üresen: eszközök, felszerelés nélkül. (5. kép) A láda zománcfestékkel bevont fémből készült; kívül sárgás, belül fehér színű festékrétege mára már pattogzik. Belül különböző méretű rekeszekre tagolt, s legfelül egy kétoldalt fogantyús, szintén rekeszes, kivehető fémbetétet is tartalmaz. A rekeszek biztosították a különféle eszközök elkülönített tárolását, rendszerezését. így használója könnyen megtalálhatta, amire szüksége volt. Csutka Istvánné Balla Ilonát végakarata szerint szülésznői egyenruhájában, kitüntetéseivel együtt temették el, s ez sokat elárul munkájához fűződő viszonyáról, szakmai öntudatáról, „bátorból is csak fehér kellett neki” - mondta nagyanyám -, amely a kórházra s a tisztaságra emlékeztette őt. Igazán ismert nem a lánykori nevén volt, mindenki „Csutka madámként” szólította, férjezett nevén, a madám pedig akkoriban a szülésznőknek kijáró tiszteletteljes megszólítás. 12 Jeszenák Lászlóné közlése. 13 VÁRMEGYEI SZOCIOGRÁFIÁK V. Személyi adattár. Csutka István-Antal név alatt. 14 ÓZDI NEMZETI ÚJSÁG 1938. április 17. 15 Jeszenák Lászlóné közlése. 16 Jeszenák Lászlóné közlése. 17 Jeszenák Lászlóné közlése. 128
