Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Barna Gábor: A fehérgyarmati Tóth család bevásárlási könyve
Barna Gábor. A fehérgyarmati Tóth család bevásárlási könyve nemes kunszentmártoni fgy. Tóth Károlyhoz, akinek második felesége volt.4 Házasságukból négy gyermek született: Mária, később Szilárdfy Jakab városi mérnök felesége; Dezső, aki orvosnak tanult; Mátyás, aki Kunszentmárton főbírója lett s Béla, aki nem nősült meg. Negyedszázados házasság után, 1882-ben megözvegyült. Ettől kezdve mind a háztartást, mind a családi birtokot egyedül vezette. Erről tanúskodnak a füzet gazdaságirányítási, cselédfogadási feljegyzései. A család tehát Kunszentmárton egyik legelőkelőbb, tehetős és - nemesi volta mellett - értelmiségi családja volt. A vásárlási könyvecske adatait tehát ebből a szempontból kell néznünk.5 A fgy. Tóth családban kéthetente, hetente vásároltak. Legtöbb a cukorból, petróleumból, gyertyából és gyarmatáruból (rizs, citrom, kávé, fűszerszámok: vanília, fahéj, bors) fogyott. A vásárlási szokások a család életmódját mutatják, bár nem tudjuk, hogy ekkor kik és hányán éltek a város közepén, a fgy. Tóth udvarházban. A mindennapi élethez szükséges élelmiszereket valószínűleg megteremte a saját kert és a saját gazdaság. Ezért nem találunk sem kenyérfélékre, sem húsra, zsírozóra, sem zöldségfélékre vonatkozóan semmilyen adatot. A zöldségeknél egy kivétel van csupán: az őszi káposztaeltevésre, ill. a répa és a gyökér elvermelésére következtethetünk nagyobb mennyiségű beszerzésükből az őszi vásáron. Az 1 kg petróleum általában egy hétre volt elég a családnak. Ez feltételezi, hogy több helyen is petróleumlámpával világítottak. A nagyobb mennyiségű cukorvásárlást egyszerű megszokásnak is tarthatjuk, mert nem látjuk mögötte a szezonális termékhez, pl. gyümölcseltevéshez, lekvárfőzéshez kapcsolódó jelleget. Az egyes árucikkek mennyiségéből bizonyos szokásokra is fény derül: mindenszentek és halottak napja előtt nagyobb mennyiségű gyertyát vettek, azaz szokásban volt a sírokon való gyertyagyújtás. A mandula, a citrom és a cukor vásárlása mögött alkalmanként süteménykészítést is vélelmezhetünk, bár a citromot teába is használhatták. A sütemények családi népszerűségét jelezheti a füzetben lévő sok süteményrecept. A rizs rendszeres vásárlása a hagyományos kásafélék (köles) visszaszorulását mutatja a család konyháján. Talán a rizskoch (riyr habkoch) volt kedvelt ételük, mert ennek receptje olvasható a könyvben. Mindez nemcsak a polgári jólétre, hanem talán az élénkebb társasági életre is utal. A gyümölcsök közül a receptek a meggyet, a szilvát, az epret, a tököt, az almát és a birsalmát emlegetik. Ez utóbbi, illetőleg a belőle készített birsalma sajt, abban az időben, egészen az 1960-as évekig, népszerű édesség volt. Azóta felhasználása visszaszorult. A receptkönyv birsalma sajtot említ. Kedvenc csemege lehetett a bundás alma. A mustban főtt tök talán már akkor is különlegesség lehetett.6 A társasági életet, de a gyorsan terjedő új szokást is jelezheti a kávéfogyasztás. Az 1894. év elején látjuk az első vásárlást, majd ettől kezdve rendszeres tétel a bevásárlási könyvben. Ez a rendszeres kávézás szokását, eseüeg napi vendégeskedést is jelezhet. A receptek között két kávékészítési eljárást is találunk. Az egyik az ún. háborús kávé készítése, amikor pörkölt cukorból, kevés pörkölt kávéból és több pörkölt árpából - mindkettő ledarálva - forró vízzel leöntve készítik el a kávét. A másik recept negyed kiló őrölt pörkölt kávéhoz 8 liter forró vizet ír elő. Egy ízben szerepel a listán gríz. Ebből talán grt\ pitét, vagy grt\ smórt készíthettek, amiknek receptjét a feljegyzések között olvashatjuk. Valószínűleg 1900-ból való fgy. Tóth Károlyné bejegyzése a karácsonyfa bognárhoz küldéséről, valamint karácsonyfadíszítés vásárlásáról. Ez a karácsonyfa és a karácsonyfadísz első írott kunszentmártoni említése. A bognár valószínűleg karácsonyfatalpat készített. A bejegyzés arra utalhat, hogy a fa (itt már valószínűsíthetően fenyőfa) a Tóth családban fatalpon állt, ezért kellett a bognárhoz elküldeni, hogy ezt a talpat készítse el. A parasztcsaládokban, a városban és a tanyákon azonban a karácsonyfa, mind gyakrabban fenyőfa, a két világháború között még sok helyen a mestergerendáról függött.7 A díszek megvásárlásának helyét és idejét, azok formáit, sajnos, nem részletezi a feljegyzés. 4 Nemes Tóth Károly 30 éves, nőtlen városi tanácsos 1845. december 16-án vette nőül nemes Bozóky Rozália 27 éves hajadont. Apja már nem élt, az anyakönyv anyja, Fazekas Klára nevét örökítette meg. A menyasszony szülei már nem éltek ekkor. A házasságkötéskor a tanúk: Bozóky György és Bozóky Mátyás voltak. (Kunszentmárton, Plébániai Irattár, Házasultak anyakönyve IV. 55.) Két és fél év házasság után nemes Bozóky Rozália 1848. április 22-én elhunyt. (Kunszentmárton, Plébániai Irattár, Halottak anyakönyve V. 134.) Tóth Károly, Vincze Jozefa férje, földbirtokos, Kunszentmárton 976. száma alatti lakos 1882. január 20-án szélhűdés következtében hunyt el. Január 21-én eltemették. (Kunszentmárton, Plébániai Irattár, Halottak anyakönyve VII. 220.) Vincze Jozefa özv. Tóth Károlyné, Kunszentmárton, Mátyás király u. alatti lakos, 80 éves korában, tüdőgyulladásban, szentségekkel megerősítve, 1915. december 13-án hunyt el. Másnap eltemették. (Kunszentmárton, Plébániai Irattár, Halottak anyakönyve XII. 279.) •’ Botka (alias Vincze). Czímeres nemeslevelet 1715. márcz. 31. B. Gergely és Mihály s Gergely felesége, Bernhard Erzsébet s Mihály felesége, Drahota Erzsébet kaptak III. Károlytól. (LR. XXX/461.; Heves-m. lt.) Kihirdette Nógrád-m. Czímer: kék paizsban zöld halmon kiterjesztett szárnyú griff jobbjában kardot tart; sisakdísz: a griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. - Az 1724. évi nemesi összeíráskor a címszerzők Heves megyében, Tárkonyban laktak, az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor István Pest megyében vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. Pest megyében kihirdettettek még: 1782. István, áporkai lakos, Nyitra megye bizonyítványa alapján; 1840. György és gyermekei: Imre, György, Borbála, Teréz, Erzsébet és Julianna; valamint unokái: Anna, Mihály, Magdolna, Róza, Lajos és Ignác; végül 1843. István és Zsigmond. 1797-ben Bács megyében is ki lett hirdetve a család nemessége. Lásd: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Arcanum Digiteka. - Tóth (fejérgyarmati). Nemesi bizonyítványt 1844. szeptember 11. Belső-Szolnok megyétől nyert. Kihirdetve 1845. július 26. Csongrád, 1847. szeptember 24. pedig Heves megyében. - Vö. NI. XI/277-8. (gén.); Győrm. monogr. 443-4.; Orosz 295.; Siebm. 677. - 1. még T. (gyarmati). Lásd: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Arcanum Digiteka. Lásd még Pálóczi Edgár: Báró Tóth Ferenc, a Dardanellák megerősítse (1733-1793). Budapest, A Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság, 1916. 270-293. 6 Receptjét ugyan még az 1970-es években Tiszakürtön ismerték. 7 Vesd össze: Seres Katalin: A pussytai vadóc. H. és én. (Mesterszállás, 2000.) színes rajz, 1933-as állapotot rögzítve. 294
