Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
G. Szabó Zoltán: Forradalmak emlékezete egy mezőföldi községben, Abán
G. S%abó Zoltán: Forradalmak emlékezete egy mezgfildi községben, Abán Tanka János: Heidinger János temetése Hogy megtanultunk pompásan temetni mindig acsarkodó, s most néma magyarok! A pompa: hogy eljött, kinek az élet fáj, s akinek az bosszúvágy nélkül is sajog. S volt-e, aki nem öltözött most feketébe? s e nedves ködben hogy sugárzik széjjel a fekete! Minthogyha reflektor vág oda, hol legsűrűbb az éjjel. Nem is halottas szekeret kísérünk: az ország ott elől. Fagyok dobálják. Tömnénk fülünk. A halálba indulók verik az örök élet riadóját. Az értelem, az ész? Ki kell vezetni néha a sorból. És a nemzetközi sok szabály? Kés koccan öngyújtóhoz. Kint az országúton újonnan festett ávós autó vár és áll. Dohány? Élesztő? S hivatal sehol. Plakátok éjjel... Még mindig forradalmárok... Szemük, kenyerük nincsen. Azok hisznek: bolondos, forrófejű lányok. És tanárok. Előttünk itt Heidinger János teste. Huszonkétéves. Másodszor már jól temetjük. Őrségen volt. Ellenség. Tűzharc. Apja is mily jól célzó levente volt. Emlegetjük. Hazahozták kereszttel, oszló testtel. A fajtája már kálvinista. Zúg a Szózat. Kereszt és fejfa... Virágözön... Magyarország... Most rójuk le a könnyet: elmaradt adókat. Holnap? Bolond vagy. Temetünk majd téged. Vagy engem. Csak a népet nem lehet. Az éjjel itt-ott néhány pince szinte lángra gyúlt. Egy árdrágító meg kért hős nevet. A forradalmi tanács robbanó kazán. A mártírok a temetőbe gyülekeznek. Bolond papok. Minek Mózesnek sírni? Új legények kést köszörülnek. Isznak és nevetnek. (956. nov. 23.) Összegzés A felsorakoztatott adatok bizonyítják, hogy 1956 októberében az 1848—19-es eszmék elemi erővel törtek fel a társadalom egészében, így a Fejér megyei Abán is ’48 emlékét ’56 nemcsak felerősítette, hanem nyomatékosabbá tette a lokális nemzettudatban. Aba, úgy tűnik, rácáfol arra a történészi megállapításra, hogy vidéki magyar társadalomban nem tapinthatók ki az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei. Ez a speciálisan magyar jelenség a tárgykultúrában is kimutatható, amely a napjainkig követhető folyamatokat produkál. E rövid áttekintésben csupán néhány jelenséget érintettem, amelyek mellett még számos más problémakör, például a megtorlások, üldöztetések, száműzetések és politikai következményeik feldolgozása, a temetések, vagy az abat újratemetés megrendítő példája számtalan összefüggést rejt, és további kutatásokra ösztönöz. 98
