Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
P. Szalay Emőke: Ötvöstörténeti adatok a XVI - XII. századi pohárformákhoz (Tölcséres, cápás és talpas poharak)
Alba Reff a 40. (2011) Az utolsó taktakenépi pohár lambrekines mintája már inkább a barokk felé mutat, a reneszánsz sorminta rajzos megoldását egy zsúfoltabb mintasor vette át (8. sz. 3. kép). Ez a pohár is jegy nélküli, így készítési helyéről pontosabbat nem tudunk. A debreceni ötvösöktől is ismerjük ezt a jellegzetes mintát, amely azonban különbözik a fentebb ismertetettektől, ami azt sugallja, hogy feltehetően nem debreceni ötvös lehetett a készítőjük. Spalagmintás poharak Az egyszerű, enyhén öblösödő felsőregmeá pohár díszítése a szájpereme alatt végigfutó két kis becsavarodó indán különböző levélkékből áll, az ágakat egyszerű gyűrű fogja össze (9. sz. 4. kép). A forma szerénysége inkább a később bemutatandó cápáspoharakra emlékeztet, a minta a maga egyszerűségében viszont harmonikus, arányos, kiérlelt változat. Az alján látható, koszorúba foglalt BI jelzés alapján jelenleg egy debreceni ötvöshöz kapcsoljuk.8 Koszorús poharak A szokásos formán a díszítés új típusa jelenik meg a nyíri egyház 1690-es poharán (10. sz.). A száj alatti reneszánsz mustrához itt egy kör alakú koszorúminta kapcsolódik, ezt a koszorút cápás poharakon is megtaláljuk.9 A koszorú már nem a szokásos babérlevelekből összeállított olaszkoszorús megoldás, elvesztette a stilizáltságot, egész naturalista hatású külön ábrázolt leveleivel.10 A pohár igen különleges a bemutatott edények között, ugyanis az alján látható jelzés alapján meg tudjuk határozni mesterét, aki a sárospataki ötvöscéh tagja volt.11 Az utolsó pohár a priigyi gyülekezeté /442-ből. (11. sz. 5. kép) Az eredetileg cápázott palástú poháron olaszkoszorú fogja körül a feliratot. Ez a megoldás nem egyedülálló, Debrecenből is több példát ismerünk. Figyelmet érdemel az, hogy karcsú, keskeny formája egy kassai pohárhoz hasonlít, amely a rajta lévő felirat névanyagából kikövetkeztethetően a XVII. század első évtizedeinél nem lehet későbbi.12 Alján PV névbetű, amelyet azonban nem tudunk mesterhez kapcsolni. Cápás poharak A XVI. század talán legszerényebb formája volt, amely nevét felületének megmunkálásáról kapta. A kónuszosán öblösödő, viszonylag kis méretű poharakon, a talp és a szájperem vonallal határolt sávját kivéve, az egész felületet poncolás díszíti. A pácini pohár alján vésett felirat látható, amelynek — bár gyakorlott kézre valló betűkből áll — a helyesírása igen hibás (12. sz.). Ez talán arra utalhat, hogy magyarul nem tudó személy volt a készítője. Ha most a jelzés hiánya ellenére megpróbálunk készítési helyére vonatkozóan feltételezéseket tenni, arra gondolhatunk, hogy olyan helyen készülhetett, ahol az ötvösmesterek nem tudtak magyarul. Ez a közelben lévő központok közül Kassára utalhat, innen a fenti cápás poharat ismerjük Kárpátaljáról, Beregszászról, amely az ismert liliomos jeggyel ellátott.13 Ez korábbi készítmény lehet, évszáma 1638, tehát fél évszázaddal korábbi. Bár formailag nem egyezik a pácini pohár ez utóbbival, esetleg a félévszázados eltérés magyarázatot adhat. Ez a kis munka a vásári művek közé tartozhatott.14 A felirat jellegzetessége, hogy a szövegben sok helyen szerepel Y betű indokolatlanul. Hasonlóan egyszerű a lácacsékei pohár (13. sz.). A kívül-belül aranyozott edény cápázott felületét a száj- és talpperemtől nem választja el vésett vonal. Mérete teljesen megegyezik a pácini pohárral. Ugyancsak a talpán találjuk a feliratot, amely szemben az előbbivel, helyes magyarsággal készült, igaz hogy rövid, csupán egy helynevet tartalmaz. Sajnos készítési helyére és idejére vonatkozóan semmi támponttal nem rendelkezünk. Mindenesetre a két gyülekezet közel fekszik egymáshoz. Nem tudunk semmit arról, hogy az alján miért szerepel Kisvárda neve (14. sz.). Debrecenből ismerünk cápás poharakat hasonló korból, 1669-ből, ezek alakja és mérete csaknem teljesen megegyezik a zempléniekkel. 1650-es évszámot visel egy kárpátaljai pohár.15 így felvetjük, hogy esedeg a század végére ez a változat és méret vált általánossá. Ez a forma és méret az augsburgi poharakkal ugyancsak megegyezik.16 * Közölve: P. SZALAY 2010a. 35. 205. 87. kép 9 Ilyen P. SZALAY 2001b, 225-226. 1-2. kép 10 Lásd P. SZALAY 2010a, 100. 257. 289. kép 11 KŐSZEGI 1Y 1934, 321. 1919. sz. jelzés 12 P. SZALAY 2002, 27. 30. kép 13 Közölte P. SZALAY 2001b, 225-226. 1. kép. 14 A pohár szerepel az 1782-es összeírásban. A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 2003, 20. 15 P. SZALAY 2001a, 226. 2. kép 47
