Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai
Alba Regia 40. (2011) fazekaslegények heti bérének szabályozása sem.45 Szintén hiányzik, az a más települések esetében gyakori tétel, hogy a legények a mesterségen kívül más jellegű munkára nem kényszeríthetők.46 Viszont a tatai gombkötők szabályozták a legénycéh articulusának 2 pontjában ezt a kérdést, a takácsok legénycéhének ardculusai szerint pedig „ha pedig apón mester egész esztendő által munkát néki nem adhatna, megengedtetik az hátramaradót üdőt jó viselésére nézve más takács mesternél kitölteni'.47 A szegődtetéshez hasonlóan fontos jövedelemforrása volt a tatai fazekascéhnek az inasok felszabadítása. A legényegylet rendtartása szerint: „Ha valamely inas felszabadulna a szabadulásért, bé Írásért, és köröszjölöért egy forintot le tenni tartozik.”48 Ez a rendelkezés az 1767-es szabályozás 1832-es újításában szerepel. Valószínű, hogy az eredeti szövegben még más összeg szerepelt, amelyet a 19. század első évtizedeinek változó gazdasági helyzetéhez igazítottak. Alig több mint egy7 évtized múltán már kénytelen a céh újra szabályozni a kötelezettséget. „1845. Junius 15-én Tatai fazjkas Czéh osszye gyülekezvén emiatti ctjvakodások eltávoztatására az alul irt jelenlévő mester emberek által az álapitatott meg, hogy ámbár az Artikulusi 1 sö és 8ik Czjkkelyben nyilvánossan kitéve vagyon hogy szegödtetésért és felszabadításért 1f 30 kr határozfatott, még is a Czjhnek töbféle szükségének fedezésére az 1f30 k két forintra emeltetet ez a vidékieket illető, a czjhbeli mestereknek fiaiért a 2 fiák csak fele fiyettesen. - különösen figyelembe vétetvén az itt, hogy a vidéki gyermekek tartozzanak tanuló leveleiket ki váltani fel szahadulásakkor. ’v? A feljegyzést aláírásával elfogadta további 25 tatai fazekasmester is. A fazekaslegénycéh rendtartásában megfogalmazottak nem tesznek lehetővé engedményt a céhes mesterek családtagjai/leszármazottjai számára. Azonban mivel a fennmaradt iratok szerint, mind inasként, mind mesterként előnyt élveztek a céhhez tartozók leszármazottai, valószínűsíthetjük, hogy a gyakorlatban a legények között is kiváltságos helyzetet élveztek. Ezt alátámasztják a tatai születésű Borsos József vándorkönyvének a bejegyzései is, akinek családi kapcsolatai jelentősen segítették tanulmányait.5" A legénycéhek rendszerint tagjaik számára védelmet és esetenként gondoskodást is biztosítottak. így tett a tatai gombkötőlegényeké is, mikor részletesen szabályozta a beteg tagok ápolásának feltételeit, illetve haláluk esetén a temetésükről és hagyatékukról történő rendelkezést.51 A legénycéhek rendtartásainak elemzése értékes kiegészítésekkel gyarapította a céhes mesterek tatai szervezeteinek történetéről tudottakat. Az addig ismert íratok alapján megfogalmazottak pontosításán túl, az elemzett iratok fontos forrásai a helytörténetnek, a néprajznak és az ipartörténetnek is. Miként az utóbbi időszakban előkerülő íratok is igazolják, még az egyébként a más tatai céhek történetéhez viszonyítva kutatottnak minősülő fazekasok működéséről is új információk deríthetők ki. IRODALOM BANNER 1982/83 Banner János: A jászsági céhek életéből. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. 227—244. BODÓ 1975a Bodó Sándor: Céhes mesterek, landmajszterek és kontárok Észak- Magvarországon 1872-ig. Ethnographia, LXXXVI. (1975) 537-551. BODÓ 1975b Bodó Sándor: Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig. Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (1975) 89-93. EPERJESSY 1967 EPERJESSY Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alfáidon és a Dunántúlon 1686-1848. Budapest, 1967. G. MIKLÓS 2003 G. Miklós Márta: A tatai céhek. A Kuny Domokos Múzeum Gyűjteményei I. Tata, 2003. G. MIKLÓS 2004 G. Miklós Márta: Adatok a tatai céhek vallási szokásaihoz. In: A vártól a városig. Tata évszázadai, (szerk. Kisné Cseh Julianna) 3.181-199. HORVÁTH 2008 Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19. században. Komárom- Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 13-14. Tata, 2008. 127—144. KEMECSI 1996 Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története. In: A magyar kerámiaművesség 1000 éve. A Kuny Domokos Múzeum időszaki kiállításainak katalógusai I. Tata, 1996. 33-42. 45 Ez az összeg Debrecenben pl. negyedévente 4 Ft volt. SZALAY 1982, 365. « Vö. VIDA 1999, 60. 47 A takácslegénycéh articulusai. KDM HTGy Ltsz.: 51.170.1. Idézi HORVÁTH 2008, 137. 48 Tatai fazekaslegények articulusa 15. pont. Idézi: KKMECSI 2000b. 49 Szegódtetőkönyv. KDM. NA. 26. o. » Vö. KKMECSI 1999, 362-364. 51 „valamely az leginytk közül meg betegedne, ez Dekany tartozik menden éjeire egy egy Leginyt meleje rendelni vigy azasnak okáért, hogy ha igen meg nehezednék, kölcsige nem volna táplálására, szükség legyen adni az becsületes Legények ládájábul..." Gombkötő legények articulusa 8. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 43 TT
