Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai
Alba Regia 40. (2011) KEMECSI LAJOS TATAI CÉHLEGÉNYRENDTARTÁSOK TANULSÁGAI Lukács László a magyar néprajztudomány nemzetközi rangú művelőjeként számos témában maradandó eredményeket ért el. A népi építészet, az árucsere, a karácsonyfa, a különböző szokások kutatása mellett az egyik meghatározó jelentőségű területe működésének a céhes kézművességhez kapcsolódik.1 Rövid születésnapi köszöntő írásom témájaként ezért választottam az egykori tatai céhekben dolgozó legények rendtartására vonatkozó források elemzését. A tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum — hasonlóan a magyar megyei múzeumok többségéhez — egyik kiemelkedő jelentőségű tárgyi és adattári gyűjteménye az egykori tatai és tóvárosi céhekhez kötődik. Ez a gyűjtemény jellegénél fogva előszeretettel szerepel kiállításokon és a gazdag céhes vonatkozású levéltári anyag is rendszeresen felkelti a kutatók érdeklődését.2 A tatai céhszervezetek legényeire vonatkozó dokumentumok bemutatása és elemzése is gyakori.3 A céhek erősödésével párhuzamosan megfigyelt hazai gyakorlat, hogy a nagy létszámú szervezetek sorra megalakították a legényeket összefogó legénycéheket.4 Rendszeres a legények tevékenységét és viselkedését, illetve a remeklést szabályzó dokumentumok értékelése a vonatkozó szakirodalomban. Az egyes céhek vonzáskörzeteinek elemzéséhez kiválóan használhatóak a legénycéhek lajstromkönyvei.5 További források6 alapján vizsgálhatóak a tatai céhek felekezeti viszonyai, illetve az egyházi ünnepekhez kötődő tevékenységük. A bőséges tatai helytörténeti vonatkozású irategyüttesből került elő néhány éve egy rendkívül értékes forrás.7 Az irat, a több mint száz éve hivatkozásokban rendszeresen szereplő tatai fazekascéh legényegyleti szabályzatának egy példánya. Körmendi Géza — a tatai fazekasság eredményes kutatója — monográfiájában és tanulmányaiban elsősorban Viszolajszky István munkájára támaszkodva jelzi a tatai legényegylet 1767-es alapítását.8 Az Articulus terjedelmét - azaz, hogy 17 pontból állt - szintén Viszolajszky megjegyzéséből ismerjük. Közelebbi információkat azonban ez az egyébként alapos és értékes múlt századi adatközlés sem tartalmazott erre vonatkozóan, ezért volt különösen szerencsés az irat fellelése.9 Az irat, az eredeti 1767-es szabályzat 1832-ből származó megújítása, s bár nem igazolható, de valószínű, hogy az előzményként feltüntetett irat 19. századi viszonyokhoz igazított változata. Az 1767-es okirat erededje nem maradt fenn. A városban 1722-óta működő fazekascéh szervezetének összetevői közül a legkevesebbet a legényekről tudtunk. A korábbi szakirodalomban - a más központokban kialakult rendnek megfelelő helyzet tükröződéseként - szinte csak általános megállapítások voltak fellelhetők.,n Az 1990-es évek végén családi tulajdonban fellelt és lemásolt, majd feltárt fazekascéh és ipartársulaü iratok sem őriztek meg a legények életére, munkájára utaló pontosabb információkat.11 A tatai mestereknél dolgozó legények feladatairól, életükről a fazekas legényegylet szabályzata alapján azonban már pontosabb képet tudtunk alkotni. Több esetben ez az egyetlen irat a korábban megfogalmazott céhtörténeti állításokat is módosította. 1 Számos tanulmánya, önálló kötete, sikeres időszaki és állandó kiállítások és azok katalógusai kapcsolódnak ehhez a témához. Vö. LUKACS 2007. 2 Jelentőségét jelzi, hogy a múzeum gyűjteményeit bemutató sorozat első köteteként készült el, és 2003-ban második kiadása is megjelent. (G. MIKLÓS 2003) 3 Vö. pl. G. MIKLÓS 2003, 2004; KEMECSI 1999a, 1999b, 2000a, 2000b, 2000c, 2006; HORVÁTH 2008. 4 Vö. a fazekasokra vonatkozóan pl. BODO 1975b; NAGY MOLNÁR 1994; VIDA 1999. 5 így pl. a takácsoké. KDM HTGy Ltsz.:55.11.2. 6 Elsősorban a népes céhekhez kötődő legénycéhek articulusai, így a gombkötőlegények articulusai: KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1., a takácsoké 1772- ből: KDM HTGy Ltsz.: 51.170.1., a takácslegények lajstromkönyvét 1753-ban nyitották meg: „Tataj Böcsiiletes Kis társaságnak Lajstromos Könyvét' KDM HTGy Ltsz.: 55.11.2. 7 Itt is köszönöm Kövesdi Mónika művészettörténész, Tatán dolgozó korábbi kolléganőm segítségét az irat felkutatásában. A legényegyleti szabályzat szövegét publikáltam: KEMECSI 2000b. 8 Pl. KÖRMENDI 1988, 7. 9 „Meddig tartott, s mikor s"ünt meg erre vonatkor^ adataink hiányosaké’ VISZOLAJSZKY 1888, 47. szám, 2.o. 19 KÖRMENDI 1988, 7-8.; KEMECSI 1996, 33. 11 Az addig ismert adatok összefoglalását lásd: KEMECSI 1999a, 359-365. Egy magántulajdonból megvásárolt fazekasvándorkönyv segítette a legényvándorlás jellemzőinek elemzését. KEMECSI 1999a, 360—365. 39 r T
