Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
H. Csukás György: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei
H. Csukás Györgyi: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei privilégiumok azonban az egységesítés ellenére is mutatnak egyedi vonásokat, megőriztek néhány cikkelyt a korábbi komáromi céhlevélből, és sokat elárulnak a két céh viszonyairól, az idejétmúlt intézmény feszültségeiről, nehézségeiről. A két céhlevél tervezet hangnemében, megfogalmazásában igen különböző. Míg a komáromi csak szabályokat, elvárásokat és tiltásokat rögzít, addig az újszőnyi az egyes artikulusok rendelkezéseinek indoklásaként gyakran hivatkozik a helyi viszonyokra, arra a káros gyakorlatra, amely a szabályozást szükségessé tette. A privilégiumok részletesen foglalkoznak az inasok felvételével, tanulásával, inas és mester viszonyával. Ujszőnyben helyi szokásra hivatkozva bekerült a privilégiumba, hogy az inas köteles kezest állítani, aki az inas szökése, helytelen magatartása esetén okozott kárt a mesternek megtéríti. A kezes állítás kötelezettsége az 1753-as komáromi céhlevél 6. artikulusában is szerepelt, az 1815-ös céhlevélbe viszont nem került bele. A mesterlegényekről, azok vándorlásáról, a bizonyságlevél („Kundschaft”) kiállításának kötelezettségéről, a remeklésről szóló artikulusok mellett több cikkely aprólékosan szabályozza a legények magatartását, mesterek és legények viszonyát. Ezekből kitűnik, hogy igen feszültté vált a viszony mesterek és legények közt: tiltani kellett a legények mesterek elleni szövetkezését, zendülését, a bérekről való egymás közti megegyezést. A tervezet aprólékosan rendelkezik a vándorló legények sor szerinti elosztásáról, akik számára Komáromban Herberg állt rendelkezésre. A komáromi céhlevélben szinte szó szerint megismétlődik az 1753-as privüégiumban is szereplő passzus, miszerint a mestereknek joguk van saját költségükön legényért írni, vagy legényt hozatni. A komáromi és újszőnyi céhlevél is fellép a korhelyhétfő („blaumontag”) ellen és szigorúan szankcionálja a legények dorbézolását. Az újszőnyi céhlevél 17. artikulusából kitűnik, hogy a mesterek erősen őrködtek azon, hogy a legények önállóan ne gyűlésezhessenek, s hogy a betegsegélyezésre összegyűjtött pénzt ne mulatozásra fordítsák. A komáromi céhnél a remekmunka „egy Architecturával késyültt, kelendő asztalos munkából” állt. A remeklő legénynek a 14. cikkely céh összegyűjtéséért 1 ft taxát és 3 ft beírópénzt írt elő. Az újszőnyi céhlevél nyíltan utal a mesterré fogadást nehezítő praktikákra, és elrendeli, hogy a céhbe jelentkező legény a szükséges okmányok, engedélyek birtokában, bizonyságlevelének bemutatása után minden taxa nélkül remekelni tartozik. „Szűnjön meg a céhek rosz gyakorlata, hogy gátolják a mesterréválást - ami mind a legényekre, mind a közjóra káros. A céhnek halasztás nélkül ki kell adni a remeket. Ha a legény húzás vonást tapasztal, a helyi elöljárósághoz folyamodjék.” »Többnyire oly munka adassék Remekül, Mely drágában telő ne légyen, hanem a Mesterségre kívánkozpnak alkalmatos voltát, s tapasztalását eléggé kinyilatkoztassa, haszon vehető, és el árulható is légyen”__ „drága rajzolásokat, képzeteket, és formákat ne válasszanak. A remeklés alól senki sem menthető fel, de Comissariusok kötelessége ellenőrizni, hogy a legények remeklés közfen a felesleges költségektől megmentessenek.” A remek megítélésénél mindkét privilégium lehetőséget biztosított a legénynek, hogy saját költségén más vizsgálómestert hivathasson, amennyiben a remekmunkája kétszer nem felelt meg. Az újdonsült mesternek mindkét céhnél 25 ft taxát kellett a céhládába befizetnie, viszont az újszőnyi céhlevél kiemeli, hogy a költséges „ebéd vagy uzsonnáskodások" betiltatnak. Mindkét céhlevél részletesen rendelkezik a mesterek, legények betegsége esetén megsegítésükről, az özvegyek műhelyében a munka folytatásáról. Mindkét céhlevél tiltja a kontárok tevékenységét a céh működési helyén, és rendezi a céhhez csadakozó külső mesterek helyzetét. Az újszőnyi céhlevél 27. artikulusa úgy rendelkezik, hogy 1-2 vidéki mester „egyenként, s nem filiális titulus alatt” a mesterségtaxa felének befizetésével felvehető. Ugyanakkor a helyi elöljárókat óvatosságra inti, hogy a felveendő vidékiek tényleg szomszédok legyenek, „és nehogy amint eddig nem egyszer meg történt, más Czéhben avatkozván, mint némely bolygók, ide, s tova bujdossanak. ” A komáromi céhlevél csak azt írja elő, hogy a külső mesterek megyebeli céhhez csadakozzanak. Mindkét céhlevél hangsúlyosan rendelkezik arról, hogy azokat a portékákat, amelyeket a helyiek is készítenek, külső mesterek a vásárok idején kívül nem árulhatják. Az artikulusokból kitűnik, hogy a céhen belül nemcsak a mesterek és legények viszonya volt feszült, de az öreg és ifjú legényeké is. Az újszőnyi céhlevél 19. cikkelye szerint „elhatalmasodott visszaélés az öreg és új legény megkülönböztetése, ami kegyetlen viszálykodásra ad okot. A felszabadult legény akár mely öreg legénnyel egyenlő legyen — fenntartva a mester jogát hogy az új legénynek, aki jobban érti a mesterségét, több bért adjanak, és hogy egyet elsőnek rendelhessenek. ” Külön ardkulus intézkedett arról, hogy a mesterek egymás legényét ne csábítsák át, mint ahogy a vevőknek más mesterek ócsárlásával való megszerzését is szankcionálni kellett. Az újszőnyi céhlevél 30. artikulusa nyilván a helyi gyakorlatot tükrözi, amikor így ír: „...mivel minden Mester azon jussal bír, a’ mellyel a másik, egyik se szpritathatik a’ mesterségnek tsak némű részben vagy helyben űzhetéséhez, úgy hogy tsak vásári Munkákat készíthessen, a’ Czfh Commissarius, és Helybéli Elöljáróság tisztiben fog állani, a’ szorgalmatos fel vigyázás, hogy az Ifjabb Mesterek az Öregebbektől akármi módon el ne nyomassanak. ” Mindkét céhlevél szól a kántorgyűlésekről, az ott szedett taxáról,42 a céh elöljáróinak választásáról, azok feladatairól, a céhláda és tartalma őrzéséről, a számadások vezetéséről. Tiltja a céhtagoknak az önbíráskodást, a perlekedőket a céhgyűlés elé utalja, a nagyobb ügyeket, kihágásokat pedig a városi elöljáróság elé. A céh korábbi önállósága megszűnt, a comissarius a céh minden döntését ellenőrzi. Még a tisztségviselők is az ő jelölése alapján választhatók. Ahogy az inasok felvételénél a felekezeti hovatartozás már nem lehetett kizáró ok, úgy az istentiszteleten 42 A kántorgyűlés taxája a komáromi asztalosok céhlevél-tervezetében a korábban szokásos 6 krajcár, az újszőnyiben mar a Helytartótanács által előírt 1 ft. 28
