Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

H. Csukás György: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei

H. Csukás Györgyi: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei

Az asztaloscéh 28 tagja közül 22 magyar nevű, közülük 21 református, egy lutheránus. Az öt katolikus vallású asztalosmester mindegyike német volt. Az asztalosmesterek közt ugyanolyan magas volt a nemesek aránya, mint Komárom egész lakosságánál.30 így a fent említetett, a várost megosztó érdekellentétek a céhben is jelentkezhettek.

A komáromi asztaloscéh 1752-ben folyamodott a Helytartótanácson keresztül az uralkodóhoz új céhprivüégiumért. A céh által szerkesztett, 14 artikulusból álló tervezetet október 12-én küldték meg magyar és német nyelvű változatban, mint Komárom szabad királyi város polgárai, német és magyar asztalosai.31 Az új céhpnvilégium kiváltását több tényező is indokolta. Az ország török alóli felszabadulását és a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban III. Károly hozzákezdett a céhek túlkapásainak megszüntetéséhez, önállóságuk állami szabályozással történő korlátozásához. A Királyi Helytartótanácson keresztül megkezdték a céhek önkormányzatának alapjául szolgáló céhprivilégiumok felülvizsgálatát, és a feltárt visszásságok megszüntetésére egy sor iparügyi rendelet született, elsősorban az inasok és legények helyzetének rendezésére, a céhbe állás feltételeinek javítására, a céhen kívüli iparűzés megkönnyítésére. A céhlevelek felülvizsgálata és királyi megerősítése azonban a céhek húzódozása miatt igen vontatottan haladt. Mária Terézia 1761-es reformja kísérletet tett a céhprivilégiumok egységesítésére, egyúttal érvénytelenné nyilvánította az uralkodói megerősítés nélküli céhleveleket.32

A Helytartótanácsnak a céhek felülvizsgálatára, privüégiumaik uralkodói megerősítésére irányuló szándéka egybeesett az asztaloscéh és a szabad királyi városi rangot elnyert Komárom magisztrátusának törekvésével, hogy érvénytelenítse a várkapitányok földesúri jogait reprezentáló 1686-os céhlevelet. Az 1752-ben megfogalmazott új céhlevél tervezetben már felismerhető azoknak a törvénycikkeknek, rendeleteknek a hatása, amelyek III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt a céhek működésének szabályozására születtek. Ugyanakkor az asztalosok által összeállított artikulusok némelyike a régi szokást próbálja fenntartani, figyelmen kívül hagyva a már életben lévő uralkodói rendeleteket. Noha Mária Terézia a céhprivilégiumok megújításával egyszersmind azok egységesítésére is törekedett, a szóban forgó céhlevél mégis számos olyan egyedi vonást mutat, amely csak a komáromi asztalosok speciális helyzetének, kiterjedt templomfestő, és messzi tájakra nyúló vásározó tevékenységének ismeretében értelmezhető. Ezek egy részét talán a korábbi céhlevélből emelték át. A korábbi szokásjogot, gyakorlatot folytaim kívánó komáromi asztaloscéh, és az uralkodó nevében eljáró Helytartótanács szándékainak, érdekeinek eltérése különösen jól érzékelhető akkor, ha az asztalosok eredeti tervezetét a Helytartótanács pontonként megfogalmazott véleményével, széljegyzeteivel, változtatásaival, kiegészítéseivel (Id. ábra) és az ezek nyomán megszerkesztett, 1753. február 17-én megerősített céhprivilégiummal összevetjük.33 (ld. melléklet)

Az első artikulus végéről elmaradt a különböző felekezetek céhbe lépésének szabadságára, a vallási nyugalomra vonatkozó utalás, amit a többségükben református asztalosmesterek fontosnak láttak a céhlevélbe foglalni. Komárom város tanácsának véleményével egybehangzóan a Helytartótanács ezt a 4. artikulusban úgy módosította, hogy a katolikusok mindenben előnyt élvezzenek. (A katolikus ünnepeken, processziókon való részvételre már a 17. század végén is kötelezték a más felekezetűeket.) A tervezet módosításai egyfelől a büntetéspénzeket maximálják, másfelől a nagyobb vétkek elbírálását a városi magisztrátus hatáskörébe utalják. Az asztalosok céhlevéltervezetéhez képest a változtatások egy része azt célozta, hogy megkönnyítsék a legények számára a céhbe jutás feltételeit, mérsékelve a céhgyűlés összehívásakor szedett pénzt, megszabva a remeklő által adandó ebéd költségeit. (A mesterré váláskor a céh ládájába befizetendő 24 ft-os összeg így is rendkívül magas.) A céheknél ekkor már általános tendencia: a bezárkózás, a mesterré válás feltételeinek nehezítése, a családi keretek megőrzésére való törekvés, a komáromi asztaloscéhnél is szembeszökő. A komáromi asztalosok esetében a jövedelem biztosítása mellett nyilván az is hozzájámlt az újabb mesterek befogadásának akadályozásához, hogy a céh tagjainak többsége magyarként, reformátusként, sőt egy részük nemesként is, ily módon igyekezett vezető szerepét megőrizni a céhben. Jól mutatják ezt a több generációra kiterjedő, népes asztalos dinasztiák, amint az Nagy Varga Vera adattárából is kitűnik.34 Ezt látszik alátámasztani a komáromi rácoknak a városi magisztrátushoz írt kérvénye, amelyben 1753-ban azt panaszolják, hogy fiaikat a komáromi asztalosok nem hajlandók inasnak felvenni.35 Ezt megakadályozandó, a Helytartótanács kihúzta a tervezetből azokat a

30 Az összeírásban felsorolt asztalosmesterek:: Sámuel Jókai (ref), Joannes Sebestyén (ref), Stephanus Szikra (ref), Petrus Kementzki (ref), Joannes Szabó (ref), Stephanus Szokolai (ref), Stephanus Czina (ref), Joannes Koncz (ref), Michael Molnár (ref), Georgius Gombos (luth.), Stephanus Szabó (ref.), Stephanus Bátjai (ref), Nicolaus Somodi (ref),Joannes Szabó (ref.), Ladislaus Paladi (ref), Josephus Paur (kát), Joannes Szakáll (ref.), Joannes Lontoj (ref), Mathias Paur (kát.), Francisais Sándor (ref), Ferdinandus Tobler (kát.), Joachim Stánámár (kát.), Antonius Máer (kát.), Franciskus Füsi (ref), Mathias Tchocz (kát.), Franciscus Kementzki (ref.), Stephanus Erdőss (ref.), Sámuel Jókai (ref.). A nemesi összeírások alapján a Jókai, Füsi, Czina, Kemenckí, Sebestyén, Szokolai nevűek. valószínűleg nemesek. ALAPI 1911, 8., 16., 25., 73., 82., 36., 38., 57., 86., 89., 124., 139., 152., 162., 173., 218-219.

31 MÓL Helytartótanácsi levéltár — Acta mechanica C 25. 89. cs. Komárom város N. 4. 145—155.1.

33 KASZÁS 1996, 7-8.; TUZA 2005, 55-64., 67-73.; 2008.

33 MÓL Helytartótanácsi Levéltár - Acta mechanica C 25. 89. cs. Komárom város N. 4. 156-161. 1.; MÓL Kancelláriai Levéltár — Conceptus expeditionum A 35. 1753. febr. nr. 75. A Kancelláriai levéltárban lévő iratokra Vissi Zsuzsanna hívta fel a figyelmemet..

33 NAGY VARGA 2003, 51-52.

35 MOI. Magyar Kancelláriai Levéltár — Litterae Consilii Locumtenentialis A 23. 1753. nr. 522.

26