Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Alba Regia 40. (2011) vallásosságtól, a kortól, a nemtől, az egészségi állapottól stb. A gyerekekkel és a betegekkel elnézőbbek voltak. A böjt mikéntjét és mértékét a családoknál a háziasszony szabta meg, hiszen ő tette ki az ételt az asztalra, de családon belül is tudunk, főleg a vallásos, idősebb családtagoknál szigorúbb egyéni, böjtről. Az egyház nem is várt el olyan szigorú böjti fegyelmet, mint amit főleg idősebb hívei családi hagyományból, hitből megtartottak. Az öregek, főként a vallásos öregebb asszonyok jobban ragaszkodtak a böjti előírásokhoz, volt aki nagypénteken egész nap csak „kenyeret evett és vipet ivott, ap böjtölt igazán”- tartják Jászdózsán. Sőt az is előfordult, hogy egész nap csak néhány szem búzát és vizet vettek magukhoz. Megkövetelték a többi családtagtól is a szigorú böjtöt, ez azonban nem mindig járt sikerrel, mint ezt az alábbi, jásziványi tanyavilágból származó történet is tanúsítja: „Nagymamám nagyon vallásos volt, a böjtölésbep körömspakadtáig ragaszkodott. Nagypénteken reggel az iskolából be voltam osztva a templomba szentségimádatra. Pikkor még élt édesanyám és látta, bogy éhesen nem nagy kedvvel megyek szentséget imádni. Nem volt kedvem elköszönni senkitől, lassan ballagtam a bejárás felé, amely a dűlőútra vezetett. Egyszer csak a kocsiszín végéből előjön édesanyám és egy kis csomagot ad át nekem appal: Edd meg kislányom, hol van még déli 12 óra. ’A csomagban egy darab vajas kenyér volt és egy darab kolbász, amd a nagyapám küldött, mert ő is evett belőle és nem akarta, hogy éhesen imádkoztam, és azt mondta, hogy még azt az Isten sem kívánja. ”15 A böjti étkezés heti és napi étrendjét a családi hagyományok és az asszonyi szokások alakították. Szigorú böjti napok a szerda és a péntek, adventben ehhez jön még karácsonyböjtje, nagyböjtben pedig hamvazószerda, a nagyhét utolsó három napja, főleg nagypéntek. A jászsági reformátusok csak a nagypénteki böjtöt tartották meg, a katolikusok sűrűbben és szigorúbban böjtöltek. A böjti étrend összeállítása és az ételkészítés is a háziasszony tennivalója volt. Nagyböjtben tejet, tejtermékeket, tojást ettek, korpaciberét készítettek, vagyis a leforrázott korpa megsavanyodott levéből főztek leveseket, de csináltak kukoricalisztből görhét, máiét, kását, búzából csíramáiét, valamint különböző olajos és tejes ételeket (pl. olajos káposztát, habart bablevest), tésztaféléket, böjti takartat (töltött káposzta hús nélkül, pl. gombával), krumplis ételeket. Idézzük egy jellegzetes böjti nap, nagypéntek étrendjét Jászdózsáról, Jászkisérről. Általános szokás volt, hogy nagypénteken déli 12 óráig szigorú böjtöt tartottak, délben ettek először. Jászdózsán habart bableves és mákos tészta volt az ebéd, délután pattogatott kukorica. Jászkiséren pedig katolikus, református családoknál egyaránt a cibereleves és mákos guba volt a hagyományos ebéd, a reformátusok tojásos perecet is sütöttek. A jásziványi tanyavilágban felnőtt idős asszony így emlékezett: „Gyermekkorom kedvenc étele volt ez a nagypénteki cibereleves és mákos tészta. Nemhiába nagypénteken születtem, ... mindig szerettem a bojtos ételeket. ” A szigorú böjti napokon, szerdán és pénteken napjában csak egyszer ettek, a többi napon kétszer étkeztek akkor, amikor már a napi háromszori étkezés volt általános, tehát a böjti étkezés őrizte meg a régi hagyományos, napi étkezési rendet. Jászárokszálláson a 20. század első felében az idősebbek negyveneitek, vagyis nagyböjtben napjában csak egyszer ettek. Gulyás János helytörténeti kutató írja, hogy nem lehet tudni, hogy a férfiak betartották-e a napi egyszeri jóllakást, mivel lelkiismereti kérdés volt, a húsevési tilalmat azonban mindenképpen, mert az ételt a gazdasszony rakta ki az asztalra, és ő a világért sem tett volna oda szalonnát, kolbászt böjtben.16 Az ünnepi készülődés fontos része volt a lusztráció, a tisztálkodás, különösen tavasszal, azon belül is a húsvét előtti nagyhéten, amikor a téli szennyeződéstől ténylegesen és jelképesen megtisztítják az emberek környezetüket és magukat is. Gondoljunk pl. a szent György-napi vagy húsvét előtti határjárásra, amikor a férfiak megtisztítják a falubeli kutakat, a határmezsgyéket, a pásztorok és családjuk az állatok kihajtása előtt a legelőt, a háziasszonyok elvégzik a házban és a ház körül a nagytakarítást. Jellemzőek erre az időszakra a vízzel, a víz tisztító és gyógyító erejével kapcsolatos kultikus cselekmények: pl. a nagypénteki rituális mosakodás, valamint a zajkeltő szokások is sok esetben tisztító célzatúak, pl. a nagyszombati kolompolás, vagy a nagyszombati harangszó alatt a ház körülsöprése. A tisztálkodás kiterjedt a ház, a szobák, a gazdasági épületek és az udvar takarítására és a mosakodásra. A húsvéti nagytakarítást az asszonyok végezték leányuk segítségével, a férfiak a nehezebb bútorok ki-behordásában és a gazdasági épületek, az udvar rendbetételében vettek részt, tehát itt is nemenként megoszlottak a tennivalók. Érdemes idézni egy jászkiséri asszony visszaemlékezését. Szavaiból kiderül, hogy a húsvéti nagytakarításnak is volt hagyományos rendje, s betekintést nyerünk abba is, hogy milyen tisztítószerekkel dolgoztak az asszonyok régen: A nagyhét „...a lakás és a ház körüli nagytakarítással telt el. Hétfőn, kedden elkezdődött a lakószoba meszelése. A szobából a könnyen megmozdítható darabokat, ágyat, asztalt, széket kihordták a gádor alá és meszelés után tisztán vittük be a szobába. Ezek a bútorok festettek voltak, így a szatócsboltban kapható brillantinnal kentük be, hogy megóvjuk a bútor színét. De olyan is volt, hogy barna színű hajolajba ecetet öntöttünk és aggal kentük be a bútorokat, ettől is spép spiné maradt. Nálunk a spoba padlás volt, de csak a maga spinében és a tisztán tartása igen nagy munkával járt, mert gyakran kellett súrolni. Súrolásra a szappanfőzéskor megmaradt lúgot használtuk. Ep idővel megkeményedett, de fel lehetett darabolni, mint a spappant. A padló tetején rongypokróc volt, s ept is eppel a fekete lúggal mostuk ki. Igap ap is, hogy a kezünket ep a fekete lúg igencsak kimarta, de csinálni kellett. A tisptaspobában csak egy évben egysper volt nagytakarítás. Ennek földes volt ap alja, és ept sárga máplóssal mázoltuk be. A konyha fala mespes, ap alja földes volt. A földet marhaganajos máplóssal mápoltuk be, ugyanígy a gádor alját is. Ennek a tetejére spárap homokot spitáltunk, hogy eppel is védjük a járkálástól. A konyhában volt a berakott sparhelt, amit szintén sárga máplóssal mázoltunk 15CSETE BALÁZS HONISMERETI SZAKKÖR, 1987 '«GULYÁS 2001, 119. 267
