Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Alba Regia 40. (2011) GULYÁS ÉVA A NŐ SZEREPE AZ ÜNNEPRE VALÓ FELKÉSZÜLÉSBEN A JÁSZSÁGBAN A folklorisztika számos területe eredményesen vizsgálható a másik nem oldaláról: pl. gyermekfolklór, népköltészet, néphiedelmek, népi gyógyítás, népszokások, vallási szokások és még sorolhatnók. Tanulmányom első részében általánosságban foglalkozom azokkal a kérdésekkel, melyeket a téma kutatása felvet, a második részben egyetlen kérdéskört fogok megvizsgálni, nevezetesen, hogy a naptári ünnepek előtti böjti előkészületekben milyen szerepük volt a nőknek a hagyományos jászsági családokban. 1. A nők jelentős részt vállaltak mindenkor az ünnepek előkészítésében, megszervezésében a népszokások szinte minden területén, a kalendáns szokásoktól az emberi élet fordulóin át az agrárszokásokig. Az esküvő-lakodalom, a születés-keresztelő, a temetés-halotti tor előkészületeiben meghatározó volt a részvételük a szokások természetétől függően. A születés körüli szokásokban magától értetődő volt az asszonyok fokozott jelenléte, segítsége. A gyermekágyas asszonyt nőrokonai, barátnői látogatták, és vitték a tápláló ételt a szülés utáni első napokban. Az újszülött körüli első teendők ellátásában is közreműködtek. Halál esetén rokon vagy hozzáértő öregasszonyok vettek részt a halott öltöztetésében, a virrasztásban, a halott elsiratásában, a temetés és halotti tor előtti otthoni teendők elvégzésében. Az emberi élet fordulói közül a lakodalom az, melyet a legnagyobb rákészülés előz meg. Minél nagyobb egy ünnep, annál hosszabb az előkészületi ideje.’ Példának említem a lakodalmat, melyre tágabb értelemben már a lány születésekor megkezdődik a felkészülés, mivel elkezdik varrni a kelengyéjét, de a konkrét lakodalomra való rákészülés is hónapokkal korábban megkezdődik. Az elmúlt évtizedekben történt Jászboldogházán az alábbi eset, melyet, mint jellemző, de nem egyedi példát említek. A menyasszony édesanyja esküvő előtt fél évvel egy füzetbe gondosan felírogatta az esküvői és lakodalmi teendőket: a meghívandók névsorát, a lakodalmi tisztségviselők felkérését, a fényképezést, a szükséges élelmiszereket, aszerint, hogy hol, kitől és milyen mennyiségben szerzik be, a menyasszonyi ruha varratását, a lakodalmi tisztségviselőknek járó ajándékokat, a sátorkölcsönzést. Megszervezte a lakodalmi munkamegosztást, a családban, a rokonságban kiosztotta a feladatokat. Tulajdonképpen ennek alapján ő szervezte, irányította a lakodalmi előkészületeket, küldte az embereket intézkedni, beszámoltatta őket, bejegyezte a füzetbe az elintézett ügyeket és azt is, ha valami az eredeti elképzeléstől eltérően történt. Egyedi esetről beszéltem, de azt mondhatjuk, hogy nagy lakodalmak esetén mára már ez vált általánossá a Jászságban is. Ha a nők népszokásokban betöltött szerepéről beszélünk, röviden szólni kell az ünnepi külsőségekről, az ünnepi miliőről és reprezentációról, melynek megteremtése nemcsak ma, hanem régen is a nők kiváltsága volt. A jeles napokra ünneplőbe öltözött a ház kívül-belül, részben a fokozott tisztálkodás, a nagytakarítás következtében, részben azért, mert a féltve őrzött, különleges alkalmakra tartogatott ünnepi textíliák (pl. a karácsonyi abrosz, a díszesebb szobai, konyhai szőttesek) is előkerültek a ládákból, a szekrényekből, hogy felváltsák egyszerűbb, hétköznapi társaikat a lakásban. Az emberek is ünneplőbe öltöztek, az ünnepi alkalomhoz illő ruhájukat vették fel, melyben a járás, a mozgás is sokkal méltóságteljesebbé, ünnepélyesebbé vált. Tudvalevő, hogy a női viselet ebből a szempontból sokkal kifejezőbb. Az ünnepi reprezentáció a táplálkozásban is megnyilvánult, mivel jobb és bőségesebb volt, mint a hétköznapi. A hagyományos paraszti közösségekben ez nem jelentett mértéktelen evés-ivást, mivel az étkezésnek is megvolt a közösség által elfogadott rendje, mértéke, még családon belül is, melyet nem illett áthágni. A nagyobb ünnepekre, illetve az ünnep előtti böjti időszakra speciális ételek készültek, mint pl. a karácsonyböjti mákos csík, a karácsonyi és húsvéti kalács, a lakodalmi vőfélykalács, a különböző apró kalácsok, melyek a szokásokban és a halottkultuszban kaptak szerepet. Megemlíthetjük a farsangi fánkot, jászsági nevén pampuskát, a nagyböjti ciberét, a húsvéti sonkát, a szent István napi új kenyeret stb. Mindezeknek az étkezésen túlmutató, az ünneppel összefüggő szimbolikus, kultikus szerepük is volt. Idézzünk néhány példát. A karácsonyböjti mákos csíknak a szerelmi varázslásokban volt szerepe. Jászdózsán az eladó lányok „kimennek karácsony böjtjin este és mákos csíkot estnek a kapu előtt, amerről a kutya ugat, arróljön a kérőjük. ” Az ünnepi asztalra helyezett karácsonyi és húsvéti nagy kalács magát az ünnepet, az ünnepi bőséget is szimbolizálta. Húsvétkor a lányok kisebb kalácsokkal is megajándékozhatták a locsolkodókat, 1 Részletesen foglalkozik a kérdéssel VEREBÉLYI 2005. 263 T T
