Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben

S. Eackovits Emőke: S zent Euca és Euca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben

Lucinának démonizálódott megfelelője, aki egykor az asszonyok segítője volt a szülésnél, valamint a gyermekáldás biztosításáért.7 A gondolat nem új keletű, foglalkozott vele a német Leopold Kretzenbacher, valamint Dömötör Tekla is. Előbbi a kérdés történeti hátterét nem elemezte, elfogadta azt a korábbi feltételezést, hogy ez a démon nem más, mint egy észak-balkáni istennő, akinek alakja eggyé olvadt délnémet, délszláv, észak-itáliai képzetekkel.8 Dömötör Teklának ugyan fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, és etnikus vonásokra hívja fel a figyelmet, rámutatva Lucának a „kedd asszonya” névvel illetett természetfölötti erőt birtokló alakkal való kapcsolatára.9 Erről a Luca-napi alakoskodó szokásokban megjelenő alakról, démoni lényről később még szólunk.

Euca-napi tiltó cselekedetek:

A hiedelmek szerint a démoni Luca bosszút állt mindazokon, akik a dologtiltásra vonatkozó előírásokat megszegték. Ez az asszonyokra vonatkozott és a jövendőt befolyásolta. Mindenekelőtt tilos volt varrni, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét, aminek eredményeként nem tojtak volna, ami valóságos csapással ért fel karácsony előtt. Egyesek a varrás tilalmát a szent legendájából származó adatokkal magyarázták, mondván, hogy mivel kiszúrták Lucának a szemét, ezért nem lehetett varrni. Mosni és fonni ugyancsak tilos volt, mivel Luca bosszút állt érte. Több helyen is említettek olyan asszonyokat, akik mostak ezen a napon és bizony a úszta ruha a szárító kötéllel együtt leszakadt, leesett minden a sárba, kárba veszett így a munka. A fonó asszony orsójáról ilyenkor pedig a fonal tekeredett le. Említették azt is, hogy kenyeret sem volt szabad sütni ezen a napon, mert ehetetlenné lett. Szentgálon egy rossz szoknyát fejtettek fel, hogy ezzel az analógiás cselekedettel elérjék, sőt biztosítsák a tyúkok „megnyitását” a bőséges tojáshozam érdekében: „ahogy a varrás bomlik, úgy nyílnak meg a tyúkok.” Nyitra vidékén ugyancsak ennek érdekében kellett fosztani ezen a napon. Tihanyban ismertek olyan asszonyt, aki eme jeles napon reggeltől estig az ágya szélén ülve nyögdécselt, ami az ágyból való felkelés egykori tilalmára utal. Tettével azt akarta elérni, hogy mihamarabb ko dósai legyenek. Ilyen analógiás cselekedet ismert Kecelről, a Kiskunságból, Jászságból, a Szerémségből, valamint Szlavóniából, bár utóbbi helyen csak az ajtóküszöbre kellett háromszor ráülnie a gazdaasszonynak.10 Mindezekkel ellentétben Zobor-alján csak a varrásra, valamint a kendermunkára vonatkozott a tilalom, a mosás, meszelés, takarítás, rendrakás viszont ajánlatos volt, hogy Luca ne találjon sehol hibát. Székelykevén meszelni volt tanácsos a férgek ellen, Topolyán pedig tapasztani, hogy a disznóknak vastag legyen a szalonnája.11 Göcsejben és Hetésben viszont általános asszonyi dologtiltás kapcsolódott ehhez a naphoz.12 Rábaközben csak a varrást és a pénzkiadást tiltották.13 Utóbbi tilalom a Dél-Alföldön és Kecelen is létezett, ahol még a tojáskiadás tiltása is kapcsolódott hozzá.14 Nyírségben, a Kiskunságban és Bárándon csupán a varrás tilalmát ismerték. Utóbbi településen a szemét kifelé seprését is tiltották, nehogy kiseperjék a házból a szerencsét.15 Jászságban tilos volt a varrás és a fonás.16 Hegyközben a varrást és a szapulást tilalmazták, mert szerencsédenséget jelentett.17 Palócföldön a varrás, mosás, kenyérsütés, meszelés egyaránt tilos volt, de a fonás is, mert hitük szerint ilyenkor a boszorkányok orsókat dobáltak be a kéményen, sőt, a fonó személynek meggyűlt az ujja is. Aki meszelt, annak pedig férgek lepték el a házát.18 Ugyanakkor lányoknak, asszonyoknak nem lehetett vendégként menni sehova, mert ahova betértek, onnan elvitték a ház szerencséjét. Ezt nemcsak az általunk vizsgált területen, hanem a magyar nyelvterületen másutt is komolyan vették. Sőt, egyes vidékeken azt tartották, hogy azért mennek ilyenkor szomszédolm a nők, hogy a boszorkánysággal ártsanak. Mindszentkállán azt mondták: „Ha asszony gyün először a házba, akkor a kapa meg a kasza kiszárad a nyelibűl”, vagyis pusztító szárazság várható. Göcsejben nyírfa seprűre ültették a fehérnépet, hogy ne tudjon rosszat tenni annál a háznál, ahova betért. Helyenként pedig ezért rongyot kötöttek a szoknyájára.19 Palócföldön azért nem volt tanácsos kimenni üyenkor, mert a kint járót „megkísértette a boszorkány.”20Mindezeken túl kiadni sem szabadott semmit a házból, mert a szerencsét is kiadták vele. Szép számmal találkoztunk olyan helyekkel, ahol Luca napján még a szemetet sem dobták ki, sőt, akadt, ahol egészen karácsonyig tartott ez a tiltás, nehogy „ganéjra öntsék a szerencsét.” Férfi vendég viszont különösen

7 BÍRÓ 1996, 170.

8 KRETZENBACHER 1959, 9-11.

9 DÖMÖTÖR 1979, 201-202.

111 PENAVIN 1988,151.; TÁLAS1 1977, 295.; SZABÓ 1982, 248.

11 JÓKAI 2001,33. és PENAVIN 1988,150., 152.

12 GÖNCZI 1914, 263.

13 TIMAFFY 1991,158.

u BÁLINT 1968, 157. és SZACSVAY 1984, 873.

15 ERDÉSZ 1974, 297. és UJVÁRY 1985, 455. valamint TÁLASI 1977, 295.

16 SZABÓ 1982, 248.

17 PETERCSÁK 1978, 97.

18 GULYÁS-SZABÓ 1989, 317.

19 GÖNCZI 1914, 263.

29 GULYÁS-SZABÓ 1989, 314.

224