Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

Bartha Elek: A karácsonyfa a bizánci ritusú egyházközségekben

Bariba Elek: A karácsonyfa a bizánci rítusú egyházközségekben

dís2Ített fát állítottak.7

Az ajaki példa is mutatja, hogy a fát kezdetben gyakran nem a jelenleg szokásos módon állították, hanem a mestergerendára vagy a szoba sarkában egy másik gerendára akasztották. Az asztalon vagy a tűzhelyen, a masinán álló karácsonyfát az étkezések vagy a sütés-főzés idejére ugyancsak a gerendára függesztették fel. A házban való hagyományos elhelyezése vagy a második házban, vagy pedig a lakószoba kultikus terében, a szentsarokban történt.

A Nyírség és a mai Szabolcs-Szatmár megye területén a karácsonyfa az I. világháború utáni években terjedt el. A 20. század közepén még a szegényebb családokban életfa, termőág állítása volt szokásban, ami lehetett fenyő-, borókaág, vagy más örökzöld ága, amit a mestergerendára tűztek. A díszítmény csillag, gyertya, szentképek, dió, kereszt, alma vagy pattogatott kukoricából készült lánc voltak.8

Csengerújfalu szokásvilágában hasonlóképpen alakult a karácsonyfa megjelenése és elterjedése. Lizák Donna Hajnalka adatai szermt kezdetben itt is ágakat díszítettek. Az első karácsonyfák a mestergerendára voltak felfüggesztve, később kerültek a szoba sarkába. Pattogatottkukorica-füzérrel, almával, arany- vagy ezüstpapírral bevont dióval díszítették. A kezdeti időszakban előfordult, hogy házilag készítettek szaloncukrot, amit színes papírba csomagoltak. A gyertya később került a fára, ami a visszaemlékezések szerint gyakran okozott tüzet.9

Baskón a karácsonyfa a 20. század első éveiben jelent meg először. Az első évtizedekben a hegyénél fogva a gerendához kötözve felakasztották, a század közepétől egy földdel telt edénybe állították fel. Kezdetben nem volt rajta dísz, később csőrögét, perecet, diót, almát akasztottak rá díszítmény gyanánt. A baskói templomban a 20. század 60-as, 70-es éveitől kezdve állítanak fenyőfát, amit a harangozó vág az erdőben, és a helybeli asszonyok segítségével díszít fel.10

Bár a görög katolikus közösségekben való viszonylag kései elterjedésnek köszönhetően a karácsonyfának már az első megjelenési formái a 20. század elején is többnyire díszítettek voltak, gyakran találkozhatunk díszítmény nélküli fákkal. Pirigyi István visszaemlékezése szerint Sztojka Sándor püspök gyakran említette prédikációiban, hogy „a Kárpátokban a mi karácsonyfáinkat a Jóisten díszíti fel hópelyhekkel”.11

A díszítmény kezdetben többnyire papírból készült. Színes papírcsíkokból láncot ragasztottak, vagy színes papírdarabokba süteményt, cukorkát, édességet csomagoltak. A hagyományos karácsonyi asztalhoz hozzá tartozó dió, alma mindenütt használt díszítménynek számított, amit szintén a fára akasztottak, az előbbit sokszor színes papírba csomagolva. A kárpátaljai Jánosi szegényebb családjai kockacukrot csomagoltak papírba, aminek végét a szaloncukorhoz hasonlóan bevagdalták. Akinek még erre sem futotta, kenyérhajat göngyölt be hasonlóképpen. Erre kívülről aranypapír borítást tettek, ami nagyban hasonlított az akkor ritkaságnak számító szaloncukorhoz. A dísznek szánt diót bebronzplták.12

A 20. század első felében a gyári szaloncukor a szegényebb rétegeknél még ritkaságnak számított. Kivételnek tekinthető ez alól Szerencs városa, ahol az ott működő csokoládégyár jóvoltából a szaloncukor a szokásosnál jóval korábban, a városi polgárság igényeivel gyakorlatilag egy időben megjelent, és ahol a gyár biztosította dolgozói számára az ünnepre a szaloncukrot.13

A Szerencshez közeli Bekecs községben az I. világháború előtti időkben a karácsonyfa még különlegességnek számított. A két világháború közötti években a szegényebb görög és római katolikus családok fenyőfa helyett a karácsonyi ünnepre p lep angol állítottak vázába, és azt díszítették fel. Többen a közeli fenyvesből hoztak fenyőgallyat. A díszítményt házüag készített papírdíszek és a tűzhelyen megpirított cukorkák jelentették. A díszek között sok családnál a Szent Család képe is az ágakra került. Általánossá a fenyőfa állítása a II. világháború utáni időszakban vált.

Múcsonyban az 1910-es évektől vannak adatok a karácsonyfa megjelenésére. Fenyő helyett itt borókafát használtak, amit a helyi és környékbeli cigányok vágtak a közeli erdőkben, és árusítottak a karácsonyt megelőző napokban. A szaloncukrot a visszaemlékezések szerint itt már kezdettől fogva használták díszítményként, de csak ritkán vettek újat belőle, mivel a papírját a cukor elfogyasztása után is megőrizték, és a következő években a fát díszítették vele. Süteményt csomagoltak bele, azt akasztották fel a fára.14

Tornabarakony görög katolikus lakói a díszítmények között szentképeket is akasztottak a fára. A díszek közé tartozott a sgalakán néven nevezett karácsonyi mézessütemény. A 20. század vége óta honosodott meg az a szokás, hogy a karácsonykor a római katolikus templomban osztott ostyát is a díszek közé tesznek.15

A karácsonyfa a más felekezetűeknél is bevett gyakorlatnak megfelelően vízkeresztig maradt a házban. Előfordult,

7 NAGYPÁL 1996, 47.

8 BODNÁR 2001, 71.

9 LIZÁK 2010, 35.

10 ERDEI 1982, 69.

11 Pirigyi István szíves közlése 1998-ból.

12 Grunda János gyűjtése, 2006.

13 Siska József szíves közlése.

14 BARTH A 1999, 57. (A forrás megjelölésével.)

15 Kocsis Péter parókus szíves közlése.

220