Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
L. Juhász Ilona: Karácsony és a halottak emlékezete
Alba Regia 40. (2011) L. JUHÁSZ ILONA KARÁCSONY ÉS A HALOTTAK EMLÉKEZETE Az ünnepelt egyik fontos kutatási témája a karácsonyfa, annak elterjedésének kérdései a Kárpát-medencében és Európában, valamint az adventi koszorú. Mindkét témával kapcsolatban több tanulmánya is megjelent német és magyar nyelven egyaránt.1 Véleménye szerint a korábbi nyilvános karácsonyi ünnepek az egyéni ünneplés felé mozdultak el, s megállapítja, miszerint „a sírokra helyezett kis karácsonyfák a halottkultusz irányába bővítették a karácsonyfa funkciórendszerét”.2 Lukács László kutatási témáihoz kapcsolódva az alábbiakban eddigi megfigyeléseim, kutatási eredményeim alapján a karácsonyfa halottkultuszban betöltött szerepét próbálom meg felvázolni Dél-Szlovákia magyarlakta településein. A karácsonyi szokások kutatása régóta egyik közkedvelt témája a néprajznak, ezáltal viszonylag tekintélyes mennyiségű szakirodalom s adattári anyag áll rendelkezésünkre. A néprajzi gyűjtés során több kutató is általában csak a „régi” karácsonyi szokásokra összpontosított, s csak ritka esetben rögzítette, hogy a kutatás idején milyen újabb elemekkel, rítusokkal bővült az ünnep, s hogyan változott a karácsonyfa funkciórendszere. Ennek következménye, hogy a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó halottkultusz és temetői sírlátogatás szokásának változásairól szinte alig rendelkezünk publikált adatokkal. A karácsonyi és húsvéti temetőlátogatás, valamint sírdíszítés szokását 1995-től kísérem figyelemmel Dél-Szlovákia magyarlakta településein, s dokumentálom a temetőkben és az út menti halálhelyjeleken is megfigyelhető újabb, vagy továbbélő jelenségeket. Rendszeresen tájékozódom a virágüzletekben, s az alkalmazottak tapasztalatai alapján feljegyzem a karácsonyi (és más) ünnepkörhöz kapcsolódó ám iránti kereslet-kínálat alakulását, s az aktuális tendenciákat. Az alábbiakban felvázolom, hogy az általam kutatott területen miképpen nyilvánul meg napjainkban, s hogyan változott karácsony ünnepe a temetőkben és a közúti balesetben elhunytak emlékére létrehozott út menti halálhelyjeleknél,3 érintve a karácsonyhoz kötődő halottkultusz egyes elemeinek továbbélését is. Az elmúlt évtizedekben egyre megszokottabbá vált szenteste, azaz karácsony vigíliáján, majd az ezt követő napokon az égő mécsesek látványa a sírokon. A 20. század második felétől az életmód változása következtében a falvakban is sokat változott az egyes ünnepek alkalmával megvalósuló temetőlátogatás intenzitása, valamint a sírgondozás, sírdíszítés szokása is. A hozzátartozók megemlékezés céljával egyre gyakrabban mennek ki a temetőbe: az elhunyt halálának évfordulóján, a születés- és névnapján, de a fentebb említett karácsonyi mellett egyre terjed a húsvéti sírlátogatás szokása is.4 A sírokat, síremlékeket sokan még a tél beállta előtt, a halottak napját követő időszakban rendbe teszik (a fedett síremlékeket lemossák, lesúrolják), mások karácsony előtt távolítják el a halottak napjára elhelyezett elszáradt virágokat, tönkrement koszorúkat, elégett mécseseket, s a fedett sírokról — amennyiben esett — a havat is letakarítják.5 Karácsonyra fenyőgallyakat, koszorúkat, különféle díszeket, kisebb-nagyobb karácsonyfát és más karácsonyi díszítőelemeket helyeznek el rajtra. Az élő fákon kívül nagy számban találhatunk műkarácsonyfákat is, különösen közkedveltek a kisebb méretű, feldíszítve forgalmazott fák. A fenyőgallyakkal néha az egész sírt beborítják, és ritkábban a sír mellé is állítanak nagyobb méretű feldíszített fenyőfát. A fákon és fenyőgallyakon látható szaloncukor, csokoládéfigura és különféle karácsonyfadíszek: angyalfigurák, csillagok, csillogó kisebb-nagyobb gömbök, aranyfüst, szalmadíszek, műanyagból készült kis almák stb. A temetőkben lényegében megtalálhatjuk az otthoni karácsonyfára kerülő díszek széles skáláját. A rendszerváltást követően tűntek fel a temetőkben piros és más színű műmikulásvirágok 1 Lukács 1982, 7; Lukács 1983, 56-57; Lukács 2005, 67-75; Lukács 2006, 211-257; Lukács 2007, 25-40; Lukács 2008, 5-41. 1 Lukács 2008, 36. 3 L. Juhász 2009a; L. Juhász 2009b. 4 Húsvétkor barkát (sokszor megszentelt) aranyesőt, vagy nárciszt visznek ki, sok esetben műanyagból készülteket is. A római katolikusok körében meg él a szokás (pl. Nagytárkányban), hogy az elhunyt hozzátartozónak a húsvétkor megszentelt ételből visznek ki mindenből egy keveset és beássák a sírba. L. Juhász 2006, 446. 5 Kzt elsősorban a márvánnyal, illetve drágább anyaggal fedett sírok esetében figyelhetjük meg, ahol a hozzátartozók nem szeretnék, ha a költséges síremlékek elszínezódnének. Vö.: L. Juhász 2002, 233-238. 211
