Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
J____í-Alba Regia 40. (2011) sírjelölésre. A mohamedán szokásoknak megfelelően a Pushun törzs körében a sírhant fej- és lábrészéhez követ tesznek. A nomádok halottaikat útközben temetik el, és sírjuk fölé kőből halmot emelnek. A ló alakú fejfa a kövek mellett szintén primér sírjelölő funkciót tölt be, utalva arra, hogy a ló a mindennapi életben nélkülözhetetlen, és egyben a társadalmi rang kifejezője.44 Az említett példa megerősít bennünket abban, hogy a magyarság körében fellelhető ló alakú fejfa formakincsében archaikus, a lókultuszhoz kötődő hagyomány bukkan fel Kalotaszegen. Ismeretes, hogy a kalotaszegi magyar etnikumot tatár hatás érte. A XVII. század közepi török—tatár betörés után maradt vissza Kalotaszegen tatár néptöredék, amelynek hagyományai megőrződtek (például viseletben a muszuj, amely ruhadarab a lovon ülő asszonynak kényelmét szolgálta lovaglás közben). Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a lóalak felbukkanása a sírjel formavilágában, az egykori lovas, harcias életmódra utalhat. Természetesen - mint már többször hangsúlyoztuk —, ez esetben sem közveden kapcsolatról lehet szó, csupán kulturális jelenségről, amely sajátos elemként megőrződött, s elválaszthatadan a lovasnomád népek, köztük a magyarság lókultuszától, ősi temetkezési szokásaitól. A jellegzetes ló alakú fejfák megtalálhatóak Nyárszón (Near so va, volt Kolozs vármegye), s a körzetében elhelyezkedő Sárvásáron (ßaula, volt Kolozs vármegye), Kalotadámoson (Domoju, volt Kolozs vármegye), Jákótelkén (Horleacea, volt Kolozs vármegye), Kalotaszentkirályon (Sáncraiu, volt Kolozs vármegye).45 Az archaikus fejfák mellett újabb stílusúak csoportjai is megállapíthatóak, amelyek között vannak antropomorfok, s gombos díszítésűek egyaránt. Az antropomorf fejfák között egyszerűbb formakincsűek is megtalálhatók, s viszonylag fiatal jelenségnek tekinthetők. Közöttük találhatók meg a már említett tiszántúli fejfák, amelyek átterjedtek a Duna—Tisza közére is, de végeredményben ide sorolhatók a Cserhát déli vidékén (Gödöllő, Bénye, Szentmártonkáta), a Duna túlsó oldalán lévő néhány protestáns helységben - így Madocsán -, s a Sárköz falvaiban található fejfavariánsok.46 Erdélyben a kalotaszegi Kőrösfőn, Kalotaszentkirályon, Kalotadámoson, Jákótelkén, Magyargyerőmonostoron, Magyarbikalon újabban már egyszerű megmunkálású, kevésbé díszes fej fákat faragnak. A faoszlop az ember testrészeihez — elsődlegesen is a fejhez — hasonlatos díszek tagolásával nyerte el az egyszerű, emberi alakot sejtető formát. így Gödöllőn és Szentmártonkátán. A formakincs újkeletűségét jól mutatják a bényei fejfák. Az evangélikus temető régebbi sírjelei díszesebbek, csillagos motívumúak voltak. A XX. század első felében stílusváltás következett be. A fej fák egyszerűbb tábla alakúvá váltak, viszont faragott fejrészük antropomorf jelleget mutat. Az antropomorfia szép megnyilatkozásai ismeretesek Szarvason is. Az evangélikus tót lakosság kerek fejben végződő tábla alakú fejfákat állított a sírhantokra. Az új stílusú gombosfák szép példányait képviselik Alberti, Irsa, Pilis, Dunaegyháza, Rákospalota evangélikus lakosságának fejfái, „cifrafejfái”. A XIX. század végének népművészeti virágkora hatással volt a szlovákság díszítőtevékenységére is, s gazdag motívumkincsű fejfakultúrát teremtett körükben. Az említett helységek mindegyike északi szláv (tót), szlovák lakossággal rendelkezik, akik évszázadok során jól illeszkedtek be a sajátos alföldi környezetbe, s alakították ki e vidékre jellemző gazdasági, társadalmi kultúrájukat. Ennek ellenére, a fejfák díszítését sajátosan teremtették meg, a környező települések gombosfakultúrája nem fedezhető fel faragóművészetükben, jóllehet egyes távoli helységek (Fülöpszállás, Izsák, Sóvidék, Erdővidék) fejfaanyaga hasonlóságot mutat velük. A fejfák csillag és kis- vág}' nagykalap alakú gombos csúcsdísszel rendelkeznek, s az oszlop alakú törzset tulipán és csillag, valamint gyűrűs és gombos díszek ékesítik. A legalsó részen, az epitáfium felett előfordul a virágtartó-motívum is, amely valóságos életfává varázsolja a fejfát. A csillag-, tulipánmotívum önmagában is életszimbólum,47 s ezek sorozatos ismétlődése a fejfa törzsén, az életfajelleget erősítik. A virágtartódísz egyértelművé teszi mindezt, s hangsúlyozza a faragott sírjel díszítettségének újabb keletűségét.48 A XIX. század végén, a XX. század elején virágzott a fejfakultúra a megnevezett falvakban. Az egytörzsű fejfák mellett készültek kétágúak is (Irsa, Péteri, Dunaegyháza). Különösen érdekes megmunkálású az az egyházi fej fa, amelynek csúcsát a négy sarkon álló faragott miipán díszíti. A „cifrafejfák” (doanteriny stlop) készítése a XX. század közepe előtt hanyatlott le, s eltűntek azok a ritka formakincsűnek tekinthető fejfák is, mint amilyenek Péterin voltak.49 Hartán, az evangélikus németek körében is megtalálható a fejfa, amelynek törzsét bordázottság és gombos díszek ékesítik, a csúcsukon faragott tulipánmotívum is megtalálható.50 44 Lásd: DUPRÉE 1980, 206-209. 45 MALONYAY 1907, NOVÁK László 1991,116-117. Saját gyűjtés (2002) « CSALOG 1940; NOVÁK László 1980 47 Vő.: LÜKÖ 1942; HOPPÁL 1990. 48 A virágtartó-motívum más tárgyakon is megtalálható. Például Nagykőrösön, egy XIX. század elején készült kelengyés láda jellegzetes szexuális szimbóluma az anyaságot kifejező — koncentrikus körökből és közepén szilvamagból álló — vulva-vaginamotívum, amelyből három tulipán ágazik ki, a termékenység kifejeződéseként. A XIX. század végén már egyszerűsödött a díszítés. Az anyaméhet felváltotta a virágtartó-motívum, s abból ágazik ki három irányban a tulipán. NOVAK László 1982; NOVÁK László 1990b; NOVÁK László Ferenc 2002 49 Lásd: BEDNARIK 1972. 50 NOVÁK László 1980, 89-90. 197 T T
