Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
Novak Fásuló Ferenc: A magyarság fejfája — Fejfák Fejérben A Koczogh Ákos által leírt karéliai sírjelölési mód ősinek tekinthető. Azaz, a sírhantot fagerendákkal rótták fel, és sírjelként a katolikusok fakeresztet, a protestánsok pedig faragott fejfaoszlopot állítottak. Ennek az analógiája bukkan fel a XVII. században Nagykőrösön. Az elhunyt prédikátor temetési költségei között tünteti fel a város számadóbírája 1638-ban, hogy lécszöget vásároltak: a lelkész sírját, „temetésit” „fával róttuk fel”. Sírjelről nem történik említés — sem epitáfíumról, sem fejfáról —, „fejéhez való fa” csupán 1739-ben bukkan fel a nagykőrösi temetőben, egy szolgaember sírhantján. A XVIII. század közepén már elterjedtelek mondható a „fejéhez való fa”, a fejfa állítása e vidéken (pl. Kecskemét, Szabadszállás).30 Az antropomorf tönkös, oszlopos fejfák sajátos példányai ismeretesek a Duna-Tisza közéről, s a Körösök vidékéről, a Szilágyságból. Valóságos emberalakok, művészien megmunkált, stilizált faragással. Ilyen tönkös oszlopfejfák voltak Tószeg, Tass, Dömsöd, Kunszentmiklós, Békés, Perbete (Pribeta, volt Komárom vármegye), Nagysalló (Tekovské Luzany, volt Bars vármegye), Somlyóújlak (Uileacu Simleului, volt Szilágy vármegye) református temetőiben. Az antropomorfia megnyilvánulásának egyszerűbb formája látható a kisebb méretű, vékonyabb és alacsonyabb fejfákon, amelyeket gyűrűszerű rovátkolással díszítettek, mint például Nagybajomban (Somogy megye), Madocsán (Tolna megye), Őrösben (Strazne, volt Zemplén vármegye). Az archaikus antropomorf fejfák között található a gombosfák egy nagy csoportja. Ezek között is megtalálhatók a törzsök és oszlop alakú sírjelek. A törzsök típusúak jellegzetes nagy „gombalakot” mutatnak, amelyek az ember törzsét és fejét szimbolizálják, s előfordulnak szórványosan az egész Kárpát-Európában. Szép példányai ismeretesek Börvelyben (Berveni, volt Szatmár vármegye),31 Désházán (Deja, volt Szilágy vármegye), Szilágyballán (Borla, volt Szilág)' vármegye), Szilágyszegen (Sâlâtig, volt Szilágy vármegye), Vérvölgyön (Verveghiu, volt Szilágy vármegye), Kis- és Nagydobán (Dóba, volt Szilág)' vármegye), Diósadon (Diosod, volt Szilág)' vármegye), Széren (Ser, volt Szilág)' vármegye), Sámsonon (Samsud, volt Szilág)' vármegye), Hadadnádasdon (Nadisu Hododului, volt Szilágy vármegye), Kémeren (Camár, volt Szilágy vármegye),32 a kaloszegi Famason (Sfáras, volt Kolozs vármegye), Ketesden (Tetisu, volt Kolozs vármegye), Magyarvalkón (Valeni, volt Kolozs vármegye), Famason (Sfaras, volt Kolozs vármegye), Zsobokon (Jibucu, volt Kolozs vármegye), Sztánán (Stana, volt Kolozs vármegye), Kalotadámoson (Domosu, volt Kolozs vármegye), Magyarókerekén (Alumsu, volt Kolozs vármegye) a dunántúli Bölcskén (Tolna megye). Kalotaszegen Szentkirályon (Sáncraiu, volt Kolozs vármegye) a régi típusú fejfák között voltak azok a gombfák, amelyeknek az emberi fejet stilizáló gombja feletti „tulipán” díszbe állították a „háromágat”, azaz a fejfát fiatalnak állították. A vizsgált területünkön, Mezőföldön szép példányai ismeretesek az antropomorf gombosfáknak, így Cecén (1—3. kép), Alapon (4. kép), Kislángon (5. kép). Az archaikus gombosfák többsége oszlopalakú, s antropomorf jelleggel rendelkezik. A fejfacsúcs motívuma a „gomb”, „gömb” dísz, s a törzsének szintén gombos ornamens elemekkel történő kifaragása fejezi ki az emberalakúságot, mutatja az ember testrészeinek stilizált plasztikáját. A gombosfák közvetlen vagy közvetett török hatással történő eredeztetése — mint utaltunk rá — nem bizonyítható, jóllehet Jankovics Miklós, s annak nyomában haladva — a szentesi gombosfák kapcsán — Csalog József is annak tulajdonított meghatározó szerepet.33 A gombfa mindenféleképpen kapcsolódhat azonban a középkori magyar és török harcosok vitézi sírjelölő kultúrájához. Érdekességként és a probléma szélesebb körű vizsgálata érdekében megemlíthető, hogy a sírjel valóságos „fejfa” is volt, vagy legalábbis lehetett, amikor a győztes fél az ellenség harcosainak fejét levágta és lándzsára tűzve, mint diadalmi jelvényt vitte, vagy hagyta a csatamezőn. Ebben az esetben valóságosan is antropomorf volt a fejfa, mintegy gombosfa. Természetesen, mint a kopják esetében is, ezen vitézi „szokás” sem adhat magyarázatot a gombos fejfák keletkezésére. Tulajdonképpen a gombosfák a török hódoltsági terület azon részein ismeretesek, ahol a helységek átvészelték a zűrzavaros másfél évszázadot. Például a Három Város, Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd, melyek a szultán birtokát képező kiváltságos hász városok voltak, és - mint Szentes is, bár az nem volt hász város - kisebb-nagyobb ingadozással kontinuusnak tekinthető, azaz lakossága évszázadokon keresztül eg)' helyben élt. Ez a tény viszont nem jelenti a fejfák régi eredetűségét, annál is inkább, mivel — mint hangsúlyoztuk is —, a gombosfa sírjel-terminológia viszonylag kései eredeztetésű, a XIX. század elejére tehető a megjelenése. Az 1680-as években több szentesi család menekült Nagykőrösre,34 ami tulajdonképpen ésszerűsítené a szentesi hatás kérdését. Ezt azonban sem a történeti tények, de maga a fejfa formakincse sem engedi feltételezni. Ennek ellenére érdekes azonban, hogy a turbánszerű gombos fejfák Szentesen alakultak ki. Nagyon jellegzetesek a régi vezsenyi gombosfák is, közöttük több karcsúságával, míves faragásával valóságos minaret formát testesít meg. Ezektől eltérő Tiszavárkony gombosfa anyaga, a különbséget 30 NOVÁK László Ferenc 2005, 85-86. 31 MORVAY 1958; BENEDEK 1999 32 NOVÁK László, 1983 33 CSALOG 1957; Kizárt dolognak tekinthető az, hogy a török méltóságokat megillető turbán alakú sírkő formakincse hatással lehetett a magyarság fejfája ornamentikájának kialakulására. Lásd Ö. BARTHA 1996. 34 NOVÁK László 1978b, 23. 194
