Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Silling István: A pestisszentek vajdasági tiszteletéről
Silling István: /1 pestisszentek vajdasági tiszteletéről Apatinban a Zombon út egyik keresztjének dedikációs táblája helyén volt Szent Rókus-dombormű, a helyiek szerint Bildniss. „Erre az 1950-es években Assmann György kisfiú felmászott, amitől a kereset összedőlt, rádőlt a fiú lábára, aki ettől olyan sérülést szenvedett, hogy élete végéig sánta maradt. Az ugyancsak pestisvédőszentként tisztelt Borromei Szent Károly templomai jobbára a Vajdaság bánáti részében találhatók. A püspök és hitvalló első itteni templomát 1757-ben építették Pancsován. Szintén Borromei Károlytemplom épült az egykori lakosságának francia származását ma már alig számontartó Károlyfalván, Dél-Bánát közepén. ,A helybelieknek 1803—1806 között csak oratóriumuk-imaházuk volt. Honoméi Szent Károly tiszteletére a kincstár költségén kezdték építeni a templomot, melyet aztán 1809-ben a fehértemplomi esperes áldott meg Nepomuki Szent János tiszteletére, mivel Lajos főherceg e szentet ábrázoló képpel ajándékozta meg a községet. A hívek ennek ellenére Borromei Szent Károlyt tartották a templom védszgntjének s az ő ünnepét is tartották búcsúként. ”ln Ma is Borromei Szent Károly a templom védőszentje, hiszen még a település is róla kapta a nevét. A bácskai oldalon a bácsi esperesség területén Bácstóvárosban (Tovarisevo, s bizony nem város, csak egy közepes falu nagyságú település) épült Borromei Szent Károly-templom 1882-ben. Kápolnája csak egy van ennek a szentnek, méghozzá a bácskai Topolya kálváriakápolnáját szentelték tiszteletére 1898-ban. Szent Rozáliát is a pestisszentek között tartják számon. Az ő bácskai tiszteletét hirdeti a temerini templom 1804-ből. Önálló szabadtéri szobrot a pestisvédőszentek közül a dél-alföldi régióban csak Szent Rókus tiszteletére állíttattak. Az elsőt ismét csak Szabadkán „1856-ban Perticsné Macskovics Antónia az egy kori Magyar... utca végén a Városliget tövében Kókus-szpbrot állíttatott... Özvegy Perticsné a szobrot férje emlékére állíttatta, aki néhány hónappal korábban a pestisjárvány áldozata lett. Később ezt a szobrot áthelyezték Szabadkán a Szent Kereszt-templom udvarába. A másik, barokk stílusban épült Rókus-szobor pedig Béregen (Backi Breg) áll 1873 óta a következő felirattal: OD BERESKI OHOGI POBOZNI DUSI PODIGNUT 1873 Szent Rókus-szobor található még Újvidéken, az ottani Szent Rókus-templom oromzat! fülkéjében. A Szentháromság-emlékművek talapzatán is álltak s állnak pestisszentek. Ilyen szobra volt Szent Rókusnak a zentai Szentháromság-szobor legalsó részén, ahol Szent Antal is helyet kapott, valószínűleg ő is ilyen szándékkal. Szent Sebestyén tiszteletét már említettük, mint a kerényi temetőkápolna társvédőszentjéét, de saját szobra is van még a bezdáni Szentháromság-emlékmű talapzatán. Ez az egyetlen vajdasági szabadtéri Szent Sebestyén-ábrázolás. És itt is, ebben a Duna parti, egykor és ma is vegyes lakosságú nagyközségben, valaha mezővárosban maradt meg — akárcsak Zentán — Szent István király szabadtéri szobra is, mint a Szentháromság-emlékmű kompozíciójának egyik eleme. Közöttük áll az Immaculata, s így válik teljessé ez a pestisemlékmű. Az állíttatás éve 1829, az állíttatok pedig a bezdáni céhek voltak. Ha megvizsgáljuk a pestisszentek oltalmáért emelt vagy állíttatott szentélyek, emlékművek, szobrok állításának idejét, láthatjuk, hogy az egész török utáni időben történt ilyesmi, hiszen a járványos betegségek többször is pusztítottak a Dél-Alföldön. Az első a XVII. század végén épült zombon Rókus-kápolna lehetett, míg a legkésőbbi az 1926-ban állíttatott kishegyesi Szentháromság-oszlop. A védőszentek kultusza tehát folytonos volt majdnem 250 évig, mindaddig, amíg csak be nem tiltották a szenttisztelet szabadtéri építményekben történő megnyilvánulását. IRODALOM BÁLINT 1998 BESZÉDES 2001 DIÓS 2005 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. II. (Szeged, 1998) Beszédes Valéria: Ünnep ez minekünk. (Szabadka, 2001) Dr. Diós István főszerk. Magfar Katolikus Lexikon. X. kötet (Budapest, 2005) 871-872. 9 10 11 9 Pogány Margit apatini tanárnő közlése. 10 ERŐS 1993, 283-284. 11 BESZÉDES 2001, 56. 168
