Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetéhez
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. ss;ás;adi győri vallásos társulatok (kongregááók) történetébes; A ferenceseknél működő kongregációknak S2ánt hagyományokra az 1660-as évektől találjuk a legszebb példákat. A leggazdagabb e szempontból Rigacz Horvath György 1661-ben kelt utolsó rendelése: ő a ferencesek jóindulatának elnyerésére — „hogy ai; eö kegielmek templomában temetessenek el minden solemitassal' — adott ötven forint mellett temetésére külön is hagy száz forintot, „úgy, hogy tisztességessen temessenek belőle, ssgiuetneket uegyenek 40. Mellyeket as; Nemes Magyar Congregatio uegye magahos; temetesem után, uiass; gyerttjakotis vegyenek as; barátoknak kesékben”’, emellett hagy még a „Magyar Congregatio” számára 30 ezüstgombot, 2 ezüstkanalat, 30 forint készpénzt, valamint a temetésére szánt száz forintból megmaradó összeg harmadrészét.52 Mindezen rendelésekből és a bennük foglalt jelentősebb értékű hagyományokból szorosabb kötődésre következtethetünk, és talán arra is, hogy a testáló maga is a kongregáció tagja lehetett. A 17. század végéről már több olyan rendelést is ismerünk, amely nem „általában” szól a ferenceseknél működő kongregációnak, hanem azt néven is nevezi. Baranyay Mihály pl. 1697-ben 10 forintot, Bott Szabó Gergely házastársa két évvel később 10 tallért hagy a ferencesek „Sz. Ferencz Congregatiojara”; az 1694-ben testáló újvárosi Varga István pedig „az Győri Szürke Barátoknál lévő Sz. Ferencz Congregatiojara” teszi tíz tallér („Id est f. 15.”) összegű hagyományát.53 A jezsuitáknál működő vallásos társulatok közül bizonyosan a testálok által többnyire „Boldogasszony kongregáció” néven említett Mária-kongregáció volt a legnépszerűbb: legalább harminc alkalommal említik 17. századi forrásaink. Népszerűsége aligha véletlen, hiszen - amint arra Tüskés Gábor és Knapp Éva is felhívja a figyelmet - a 17-18. században „a Mária-társulatok legelterjedtebb formái a jezsuita iskolákhoz kapcsolódó Mána-kongregációk. Ezeket mindenütt egységes elvek alapján, kor-, illetve társadalmi csoportok és művelődési szintek szerint, elsődlegesen pedagógiai, valamint ellenreformációs célkitűzéssel, a lakosság felekezeti homogenizálása érdekében hozták létre.”54 Ha visszagondolunk a bevezetőben a korabeli Győr felekezeti viszonyairól írottakra, aligha véletlen, hogy a jezsuiták az itteni letelepedésük után öt évvel már megszervezik ezt a kongregációt, melynek működése — a hagyományok időbeli megoszlása tükrében - a 17. században folyamatosnak mondható. Ehhez persze hozzájárulhatott az is, hogy a korszak másik népszerű Mária-társulata, a Skapuláré Társulat csak a 18. század elejétől terjed majd el Győrött, a karmelita szerzetesek 1697. évi itteni letelepedésének eredményeképpen.55 Több kegyes hagyományt találtam a Halálra Vált Krisztus Kongregációjának címezve; e társulatokról — melyeket Haldokló Krisztus Társulat vagy Agónia Társulat néven is említenek más városokban56 — azt olvashatjuk a szakirodalomban, hogy „csaknem kizárólag a jezsuita kollégiumokhoz kapcsolódnak, s mintegy az iskolai kongregációk folytatásaként tömörítik a felnőtt városi lakosságot. A regula szerint a tagok elsődleges feladata elmélkedés Krisztus szenvedéséről és az utolsó dolgokról.”5 Ezt a kongregációt 1638-ban Rómában alapította Caraffa Vince jezsuita generális; hazánkbéli meghonosodását a korábbi kutatók két jeles képviselője, Piszker Olivér és Jánosi Gyula egyaránt a 18. század második felére teszi58 — ezzel szemben győri működésére a 17. század közepétől találtam végrendeleti adatokat. A legkorábbi győri említés 1656-ból származik: Hegedős Mészáros János özvegye hagy „as; Halaira vált Christus Urunknak Győri Pater Jesuitaknal leuö Congregatiord’ egy tallért.59 Ez az adat a társulat gyors győri elterjedését bizonyítja, hiszen Tüskés Gábor és Knapp Éva kutatásaiból ma már tudjuk, hogy Magyarországon az 1640-es évektől működtek Haldokló Krisztus-társulatok.60 Érdemes néhányat idéznem a további említések közül is: Catharina Langin, Langh Menyhárt özvegye 1664-ben „a\ halálra vált Christus Nemet Congregatioiaban” hagy öt forintot; az 1670-ben Szilagy Mihály özvegyeként testáló Saffantth Ilona „as; Christus halálárul való Nemes Magyar Congregationak” rendel ugyanennyit; míg Zadory András 1695-ben „as; Gyory Pater jesuvitákná! lévő halálra vált Christus Congregatiojárd’ 10 forintot testál.61 A példák egyértelműen bizonyítják, hogy a Halálra Vált Krisztus Kongregációja az 1650-es évek második felétől a jezsuitáknál folyamatosan működött, 1664-ben pedig már bizonyosan létezett német társulata is. Nem érdektelen talán megjegyeznem, hogy e társulat győri virágkora a 18. század közepére esik: ekkorra a város egyik leggyakrabban említett társulata lesz.62 52 HORVÁTH 1997b, 60. (A dőlt betűvel szedett rész betűhív közlés.) 53 HORVÁTH 1997b, 192., 200., ill. 176. 54 TÜSKÉS-KNAPP 2001, 288. 55 A karmelita rend győri letelepedéséről és működéséről részletesebben ld.: HALMAI 1897. 56 Vö.: TÜSKÉS-KNAPP 2001, 290., vagy LÉNÁRT 1974, 36. 57 TÜSKÉS-KNAPP 2001. 290. 58 PISZKER 1933, 25., ill. JÁNOSI 1935, 58. 59 HORVÁTH 1997b, 39. (A dőlt betűvel szedett rész betűhív közlés.) 60 TÜSKÉS-KNAPP 2001, 279. 61 HORVÁTH 1997b, 71., 90., ill. 190. (A dőlt betűvel szedett részek betűhív közlések.) A győri társulatról Bálint Sándor is említést tesz (BÁLINT 1938, 32.). 62 A győri Agónia Társulat 18. századi népszerűségéről részletesebben ld.: HORVÁTH 2000a, 162-163., 170. 150
