Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetéhez
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. ssp^adi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetébe\ jegyeznem, hogy néhány kisebb terjedelmű, helytörténeti tárgyú dolgozat azért az 1970-es években már napvilágot látott — igaz, csak kis példányszámban, szűkebb körben terjesztett kiadványokban. Közülük kettőt említek példaként: Bálint Sándor dolgozatát a szeged-alsóvárosi vallásos társulatokról és egyesületekről, ill. Lénárt Andor tanulmányát a 17—18. századi gyöngyösi konfraternitásokról.10 Tudományos igényű, összefoglaló jellegű tanulmányok a kora újkori vallásos társulatokról az 1990-es évek elejétől jelentek meg ismét. Ezek teljességre törekvő számbavételére itt és most nem vállalkozva, csupán néhány példát szeretnék említeni. A korábbi századok kutatói közül Kubinyi Andrásnak a késő középkori magyarországi városokban működő vallásos társulatokról írt dolgozatára, valamint Csukovits Enikőnek a római Szentlélek-társulat magyar tagjairól írott alapos tanulmányára hívnám fel a figyelmet.11 A kora újkori vallásos társulatok mennyiségi számbavételére Tüskés Gábor és Knapp Éva tett kísérletet; először 1992-ben folyóiratban megjelent tanulmányuk egy évtizede immár kötetben is olvasható.12 Ez utóbbi kötetben összesen 15 — nagyobb részben korábban már napvilágot látott - tanulmányt publikált a kiváló szerzőpáros, melyek jelentős hányada érdekes adalékokkal szolgál jelen témánk szempontjából is; közülük különösen fontosnak tartom azt a tanulmányt, mely Kassa város példáján keresztül vizsgálja, hogy milyen szerepet töltöttek be a vallásos társulatok a város társadalmának átalakulásában.13 Találunk példákat másutt is arra, hogy egy város társulatait vizsgálja a szerző, amint azt teszi pl. Kecskés Péter a gyöngyösi vallásos társulatok esetében;14 míg a fentebb már említett Horváth Sándor a történeti Vas vármegyében működött kegyes társulatokat mutatja be, főként a 18. századi működésükre helyezve a hangsúlyt, de esetenként annál korábbi, ill. későbbi adatokat is közölve.15 A vizsgált terület lehet természetesen egy egyházmegye is: magam a Győri Egyházmegyében a 19-20. század fordulóján működő vallásos társulatokról készítettem elemzést, rövid kitekintéssel a történeti előzményekre.16 Néhány társulat működéséről immár monografikus igényű feldolgozás is született; e téren különösen fontos Barna Gábor munkássága, aki — több kisebb-nagyobb tanulmány mellett — előbb a tállyai Fáklyás Társulat dokumentumait tette közzé, majd az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulatának jegyzőkönyveit publikálta.17 Rövid kutatástörténeti áttekintésem zárásaképpen szeretném felhívni a figyelmet arra: Tüskés Gábor és Knapp Éva már többször említett kötete nem csupán a benne található, új szemléletű és hatalmas forrásbázisra alapozva elkészített tanulmányok miatt fontos, de tekintélyes mennyiségű, a külföldi — főként a német nyelvterületen végzett — kutatásokat számba vevő jegyzetapparátusa miatt is. Emiatt méltán használhatja kézikönyvként minden, a téma iránt elmélyültebben érdeklődő kutató. A 17. s*á%adi Győr vallási viszonyairól Mielőtt a 17. századi győri vallásos társulatokkal kapcsolatos adalékok összesítését megkezdeném, szólnom kell röviden a város vallási viszonyairól. Ezt annál inkább fontosnak tartom, mert a 17. századi győri végrendeletek sohasem tesznek említést készítőik felekezeti hovatartozásáról. Ebben valószínűleg része van a korabeli Győr vallási viszonyainak is; más városok gyakorlatából tudjuk ugyanis, hogy a vallási hovatartozás megjelölése sok helyütt a testamentum érvényességének feltételei közé tartozott.18 A kora újkori Győr egyháztörténetét katolikus részről Bedy Vince dolgozta fel több kiváló tanulmányban; míg protestáns oldalról Pataky László írt monográfiát a helyi református egyház történetéről.19 E tanulmányokból megállapítható, hogy az 1590-es évek elején még jelentős protestáns lakossággal bíró városban 1601 — a székeskáptalan Sopronból Győrbe, a töröktől visszafoglalt városba való visszatérése20 — után fokozatosan a római katolikusok kerültek többségbe. Jelentős fordulópontot jelentett a város egyháztörténetében az 1610-es évek eleje: a főkapitány megtiltotta a városon belül a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, ezért ők a szomszédos Pataházán vettek épületet és ott gyakorolták vallásukat.21 Ezen esemény időpontját a szakirodalom 1613-ra teszi.22 Érdekességként említhetem, 10 BÁLINT 1974, ill. LÉNÁRT 1974 11 KUBINYI 1999, ill. CSUKOVITS 2000 12 TÜSKÉS-KNAPP 1992, ill. TÜSKÉS-KNAPP 2001, 267-297. (a kötetben „Laikus vallásos társulatok” címmel). 13 Első megjelenése: KNAPP 1995; kötetben: TÜSKÉS-KNAPP 2001, 298-319. („Társulatok, rekatolizáció és társadalmi átalakulás: a kassai példa” címmel). 14 KECSKÉS 1995 15 HORVÁTH Sándor 2001 16 HORVÁTH 2000b 17 BARNA 1996, ill. BARNA 1998 18 Vö. pl.: TÁRKÁNY SZŰCS 1961 191x1. pl.: BEDY 1934, BEDY 1938, BEDY 1939, ül. PATAKY 1985 20 A székeskáptalan Győrbe történő visszatelepítésének időpontjáról ld.: BEDY 1938, 268. 21 Erről részletesebben ld.: BEDY 1934, ül. PATAKY 1985, 23-71. 22 Ld. pl.: VILLÁNYI 1882, 67., vagy PATAKY 1985, 28. 146
