Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Paládi-Kovács Attila: Adalékok Visky Károly életútjához
Alba Regia 40. (2011) Nagyszalontán 1911. augusztusában történhetett, Györffy István is akkori Fekete-Körös völgyi gyűjtőútjától számította barátságukat. Györffy akkor már a Nemzeti Múzeum gyakornokaként kutatta a vidék településföldrajzát, és Köröstárkányból látogatott be Szalontára. Viski 1941. évi tanszéki székfoglalójában megemlékezett arról, hogy néhány napot a terepen is együtt töltöttek: „Györffy István hívására néhány napot együtt töltöttünk Istvánnal a Kerezsvölgyben.”16 Ennek a találkozásnak, kezdődő barátságnak egészen biztosan szerepe volt abban, hogy Viski az etnográfia, a népművészet felé forduljon, s keresse az ott sorjázó feladatokat. A nagyszalontai gimnáziumban az 1911/12-es tanévet az augusztus 29-i értekezlettel nyitják meg. A jelenlevők között őt is említi a jegyzőkönyv, s azt, hogy magyart és latint fog tanítani. Lentebb még ezt olvashatjuk róla: „Igazgató úr az ifjúsági önképzőkör vezetésével Viski Károly tanár urat bízza meg.”17 Az önképzőköri jegyzőkönyvek irodalmi tárgyú előadásokat, a diákok által írt versek, novellák bemutatását és Arany verseinek szavalását említik, s nem tükrözik Viski néprajzi érdeklődését, sem azt, hogy tanítványait gyűjtőmunkára képezte ki. Ezt a kiképzést valószínűleg az iskolán kívül végzett terepbejárások, családlátogatások, kirándulások formájában végezte. Az őt követő Szendrey Zsigmond idejében azonban az önképzőköri gyűlések „szinte folklorisztikai szemináriumokká alakulnak át” — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Abból a munkából virágzott ki a Magyar Népköltési Gyűjtemény egyik nevezetes kötete (Szendrey Zsigmond — Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyújtás. Budapest, 1924).18 Nagyszalonta Viski pályáján nevezetes állomáshely volt magánéletének alakulásmenetét tekintve is, hiszen ott ismerkedett meg leendő feleségével és annak családjával. Kutatói életrajza ezekről a magánéled vonatkozásokról természetesen nem szól, s nem érintik a munkásságát elemző, értékelő eddigi publikációk sem. Feleségét csupán közeli barátai, munkatársai, kedves tanítványai ismerték. Ok olykor hivatkoznak is a Viskinétől kapott információkra.19 Viski Károlyné, született Kornstein Klára (1893—1951) édesapja, Kornstem Herman a Nagyszalonta határában fekvő Patapusztán gazdálkodott az 1910-es évek elején (1887-től kezdődően). Klárának két idősebb fivére — Ernő és Egon — a szalontai gimnáziumba jártak, Klára magántanuló volt. A család jó módban élt a majorsághoz tartozó kúrián, akkon kifejezéssel élve „úrilak”-ban (1. kép). A három gyermeket francia nevelőnő tanította franciára, minek folytán azok gyakran váltottak franciára az otthoni, az egymás közötti társalgásban is. Viskit főnöke, a nagyszalontai gimnázium igazgatója, Tatár Balázs vitte el Pata-pusztára, mutatta be a Kornstein családnak, és az akkor 19-20 éves Klárának. A bemutatás még 1910-11-ben történhetett. Tatár Balázs és felesége, Flóra meghitt barátságot ápolt Kornstein Hermannal és családjával. Viski Károly és Klára házasságkötése 1913-ban történt, az esküvőt Nagyszalontán tartották meg. A szalontai gimnázium tanári karának 1912. augusztus 29-én tartott alakuló értekezletén Viski már nem vett részt. Az igazgató bejelentette, hogy a tantestületből kivált három korábbi tanártársuk, köztük dr. Viski Károly. A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy Viski maga kérte áthelyezését, de nem közli az új állomáshely nevét.20 Életrajzi vázlatában tanári működésének színhelyeit sorolva Viski Nagyszalonta után és Újpest előtt említi Tordát. Más forrásainkból is arra következtethetünk, hogy az 1912/1913-as tanévet szülővárosában, Torda gimnáziumában szolgálta végig, s az 1913/ 14-es tanévben költözött Újpestre, kezdte meg ottani tanán működését. Maga írja, hogy Tordán őre volt „a fejedelmi palotában akkor készülő múzeum néprajzi osztályának”. A Tordán eltöltött tanévben Klára még nem lehetett vele, valószínűleg csak következő állomáshelyén, Újpesten költöztek össze. A Kenéz (Kornstein) család története, a Klárával kötött házasság ténye is azt támasztja alá, hogy Viski — felesége családjával együtt — 1913-ban költözött Újpestre. Ugyanis Kornstein Herman 1913-ban feladta a gazdálkodást, s a család — Klárát és Viskit is beleértve — Újpestre költözött. (A családi hagyomány szerint Viski újpesti állása ügyében apósa közbenjárt gróf Tisza Istvánnál, akit a geszti birtokról ismert.) Az első világháborút a család nagyon megszenvedte (hadikölcsön, infláció). Klára szülei Viskivel együtt béreltek egy szerény lakást Újpesten, majd Budapesten, s később is együtt laktak „mindig szeretetteljes harmóniában”. Már Újpesten éltek, amikor (1914-ben) kislányuk (Judit) született, aki hat hónapos korában tuberkulózisban halt meg. Több gyermeke a házaspárnak nem született. Itt kell megjegyezni, hogy Viskiné, Klára asszony maga is tüdőbeteg volt, talán 6-8 éves kora óta, s 1951-ben a tüdővész vitte a sírba. (Pata-pusztai éveiben történő magániskoláztatásának is ez a betegség volt az eredendő oka.) Életének utolsó két-három évében különösen sokat betegeskedett. A II. világháborút követően Klára és akkor még Budapesten élő fivére (Ernő) belügyminiszteri engedéllyel a család nevét Kenézre változtatta.21 16 SZILÁGYI 1987, 151. 17 DANIELISZ 1976, 78. 18 DANIEL1SZ 1976, 79. 19 Például VARGHA 1974,175. 2(1 DANIÉI .ISZ 1976, 78. 31 A családtörténeti információkat c helyen is megköszönöm Viski Károlyné, Klára asszony unokaöccsének, az Ausztráliában élő Kenéz Jánosnak és unokahúgának, Kenéz Mariannának, akik ma is rokoni szeretettel ápolják Viski Károly emlékét. 2009-ben John Kenéz (Kenéz János) keresett meg e-mail útján, s kérte tőlem a Viskiről angol nyelven megjelent cikkemet (PALADI-KOVACS 2007a). Mintegy viszonzásul kaptam Tőle a fenti információkat és a mellékelt fényképeket. 139 T T
