Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

Hála József: Történetek Herman Ottóról

Hála József: Történetek Herman Ottóról

M. Én? én úgy mondom neki, hogy Szárcsa. ”>1

Herman Ottó lókoponyán ül és dögöt esteik

A néprajzkutatót gyűjtőútjai során gyakran megkínálták/megkínálják étellel, itallal. Néha a „tálalás” szokatlan, máskor az étel — de az etnográfiáért áldozatot kell hozni: tilos meglepődni és a kínálást nem szabad visszautasítani! Ahogy tette ezt (hogy csak néhány példát említsünk) a XX. század elején a retyezáti havasi pásztorkodást Romulus Vuia társaságában tanulmányozó báró Nopcsa Ferenc, amikor egy esztenán a juhász felesége „a pendelszerű, zsákból varrott szoknyájáén szűrte át nekik a tejet;31 32 gróf Zichy István, 1935 és 1944 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, akkor még fiatal, a népi kultúra iránt érdeklődő képzőművész 1908-ban Bugacon, amikor egy cserénynél egy számadó a gatyája szárába törölte a kanalat, mielőtt vendégét tarhóval (joghurttal) megkínálta volna;33 vagy Gunda Béla az 1950-es években a debreceni Téglavető szélén, amikor a cigány Rostás Guszd felesége sündisznósülttel tisztelte meg őt.34

A fentieknél jóval korábban Herman Ottónak is gyakran volt része szíves vendéglátásban, néha meglepő ételben.

Az előbb említett, 1893. évi karcagi gyűjtései során „Rimaszombati uram” vezetésével augusztus 27-én kirándultak a Kunágotához közeli Ecse-domb tájára. Részlet a gyűjtőnaplóból:

,yip egéss^ úton már csak egyetlen, de tökéletlen ázsiai formájú kunyhóra akadtunk, melyben ap ülőkék lókoponyák voltak; ep itt Karcagon a rendes juháspspék, epen ül a bács, mikor a juhokat feji. Ilyenkor odaspól a bojtárnak: »Hóc ide a lúfejemet, hadd üljek rá!«... Delelés idején egy gulyáshoz értünk. Vasárnap lévén, felesége, lánya kijöttek s folyt a főpés: egy fazékban Éebbencs vagy Éacsuha lére... a bográcsban pörkölt készült, a hús igen gyanús kinézésű volt. A tüpelő spárap ganaj... Igen határozottan mondta, hogy étlenspomjan el nem bocsát; de apután bevallotta, hogy a hús »igen jó, kövér dögből való«, nem is kellett több! de kenyeret enni kellett. ” — Ennek az esetnek néprajzi tanulságát Herman Ottó a naplóban így vonja le: ,yíp ember itt ganajtűpön dögöt főp és ept lókoponyán ülve költi el!”35

Az ülőkének használt lókoponyából egyet az Ezredéves Országos Kiállításon is bemutatott, amint ez a „történelmi főcsoport” hivatalos katalógusában is olvasható:

,yA mi ap Alföldre népye ebben a teremben még rendkívül jellempő, ap a VIII-ik táblán van egyesitve. A tábla fölött van a lókoponya, a mely különösen a kunság} spíkeken, a hol a pásztornak sem fa - de még nád sem kínálkozott, ülőke - spék -gyanánt spolgált. Karcpag spikes legelőin egy ponton egyetlen tűphely körül öt ilyen, a haspnálat nyomait viselő koponya volt körbe rakva s ap egésp alkalmatosság igapi praehistoricus képet nyújtott. ”36

Ahogy Herman Ottó a lókoponya használatának archaikus voltát hangsúlyozta, ugyanezt emelte ki (talán kissé túlzóan) az alföldi pásztorkodás egészéről a késői biográfus, amikor a gyűjtőnapló fent is olvasható sorait idézte:

„»Ap ember itt ganajtűpön dögöt főp és ept ló koponyán ülve költi el!« Felkiáltójelet tett a mondat után, s a nyomaték kedvéért még alá is hágta... Volt ebben csakugyan valami félelmetes. Hogy ap a darab Apsia, amit a honfoglaló magyarok hoptak magukkal, még eper év múltán is itt lappang Európa téréin. Nemcsak pásptormesterségbeli emlékeivel, ap elmaradottságával is. Mintha csak Be/ső-Apsia nomádpásptorai köpött járna, valahol Turkesptánban vagy Mongóliában. ”37

Herman Ottó és ap alföldi tarhonyakavarók

Herman Ottó 1895 májusában tanulmányozta a Kecskemét környéki pásztorkodást,38 29-30-án gyűjtött Bugac- Monostor-pusztán, ahol, egyebek mellett, az alábbiakat jegyezte be naplójába:

„A legspebb legérdekesebb, néprajpilag becses tárgy a tarhonyakavaró, legtöbbször igen biptos és jellempő dispitésselfaragva. Mind össpespedtem. ”39

Egyik cikkében — többek között — a következőket írta bugaci vizsgálódásairól:

„Haj-haj! de a cserény ep idő sperint már tele van bolti portékával! Zománcpos köcsög pléh kanál- néha épen alpakka is - úri kés, villa és sok más, kiszorította ap ősi sperspámot. Nagy bánatba ejtett a gondolat, hogy hát már semmi igapi pásptorsperspám sem akad itt! De hát apért spem a spem, hogy ne csak népyen, hanem lásson is: a »sátor« legszéléről lekandikált valami kisujjnyi, füstös faragvány,

31 HERMAN 1889-1897, 79.

32 BÁLINT 1999, 69.

33 ZICHY 2007,111.

34 GUNDA 1956,135-136.

35 MADARASSY 1929, 6. Lásd még: MADARASSY 1935b, 330.; LAMBRECHT é. n., 218. A történetet a gyűjtőnapló alapján saját szavaival leírta: VARGA 1967, 240-247.

36 HERMAN-NAGY 1896, 27.

37 VARGA 1967, 243-244.

38 Az erről KADA ELEKkel folytatott heves vitáját BALASSA IVÁN (1974) mutatta be.

39 HERMAN 1889-1897,130.; BALASSA 1974, 81.

130