Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Balogh Balázs: A népzene és néptánc szerepe egy magyarországi német közösség önazonosság-tudatának ápolásában (A pusztavámi példa)
Alba Regia 40. (2011) Ház lett a közösségi élet elsődleges színtere. Korábban a kocsmák elé helyezték el a májusfákat, ettől kezdve csak egyet állítanak a „Kultúr” elé. A háború után átalakult egész Magyarországon a falvak társadalmi élete. 1959-ben Pusztavámon is megalakult - a szomszédos Mór városkával közös — termelőszövetkezet, ami megszüntette a túlnyomórészt egyéni gazdálkodásból élő pusztavámiak megélhetését nyújtó magánföldtulajdont. Amíg a falu határában lévő bányában csak 1-2 ember dolgozott a háború előtt, addig a háború után jelentős réteg élt és él a mai napig a bányászatból. (A legújabb hírek szerint veszteségessége miatt most, 2010. december 31-én végleg bezárják a helyi kőszénbányát.) A falu határában előbb fűrészüzemet nyitottak a háború után, majd az 1970-es években az Ikarus Autóbuszgyár egy részlege és egy lakküzem (Budalakk) nyújtott munkalehetőséget a pusztavámiaknak. A falu védett környezetéből kilépve, a környékbeli nem német nemzetiségű települések lakosságával közös munkahelyeken dolgozva hamar felhagytak a népviselet hordásával és a német nyelv helyett magyarul kezdtek beszélni. Ezt erősítette, hogy a vesztes háború utáni időszak németellenes hangulatában, ha svábul beszéltek, hamar megszólták őket: „Magyar kenyeret esztek, beszéljetek magyarul!” Ez az akkoriban lépten-nyomon tapasztalható ellenszenv az ádagos német falvaknál jobban sújtotta a pusztavámiakat, mert a falu múltjára sötét árnyékot vet, hogy 1944 októberében egy SS-kivégzőosztag kivégzett 216 magyar - túlnyomórészében zsidó származású - munkaszolgálatost.7 Itt kell leszögezm, hogy a falu német civil lakosságának - egy-két helyi Volksbund-vezetőtől eltekintve — nem volt semmi köze a tömegmészárláshoz.8 9 10 Mindenestre nem függedeníthető ez a tragikus esemény sem a Geretsriedre menekült, sem a Pusztavámon maradt svábok közösségi identitásának alakulásától. Ilyen, a közösségi emlékezetbe mélyen beleivódó tragikus előzmények után nem csoda, hogy a kb. 2500 főt számláló faluban, ahol a lakosság túlnyomórésze ma is sváb származású, az 1980-as népszámláláskor mindösszesen négyen vallották magukat németnek. A rendszerváltáskor, 1990-ben ez a szám 47-re emelkedett, de a mostani legfrissebb, egy hónappal ezelőtti, 2010-es önkormányzati választáson is csak 151-en vallották magukat német nemzetiségűnek. Hogyan lehet mégis, hogy a faluban a német nemzetiségi hagyományokat ápolják azok, akik magukat nem vallják németnek? Ezt a skizofrén helyzetet az magyarázza, hogy az öregek emlékezetébe nagyon mélyen beleégett az 1941-es népszámlálás keserű élménye, amikor is meghurcolták, kitelepítették azokat, akik németnek vallották magukat. Természetesen nem könnyű úgy vállalni papíron is az identitást, ha abból csak kára származott belőle az embernek. A nagyszülők komoly ráhatással vannak a fiatalabb generációkra, valósággal nem engedik nekik, hogy ne magyarnak vallják magukat. A kulturális önazonosság-tudat azonban mélyebb gyökerű, mint a nemzetiségi hovatartozás vállalása az állami adminisztráció felé. A háború után elsősorban a bányászok körében élt tovább a fúvószene, a bányászzenekarokban Pusztavámon és a szomszédos Oroszlányban is számos pusztavámi bányász zenekari tag volt. Egyszerre három kisebb fúvószenekart is ki tudott állítani a falu, ha kellett, ők zenéltek a mulatságokban, a lakodalmakban. Madarász Sándor, egy idős bányász volt, aki először kezdte el tudatosan gyűjteni a faluban a helyi sváb zenét. O maga sokszor egyedül, harmonikával is szolgáltatott zenét mulatságokon, ha nem igényeltek egy teljes fúvószenekart. Az általa vezetett Garas Zenekar volt a legnépszerűbb a faluban. Később, az 1980-as évekre az alapítójáról elnevezett Wenus Együttes maradt az egyedüli sváb zenekar a faluban. 1988-ban a szomszédos oroszlányi Bakfark Bálint Zeneiskola kihelyezett tagozata megalakult Pusztavámon. Azóta ennek az iskolának a növendékei képezik a falu fúvószenekarát. Egészen tavalyig Borkőnek hívták a zenekart, mostantól Sváb Hangulat a formáció neve. A legelső népművészeti civil szervezet azonban a helyi néptáncegyüttes volt, amely a magyar táncházmozgalom kialakulásával egy' időben, 1973-ban alakult, az egyik legelső német nemzetiségi tánccsoportként Magyarországon. (Érdemes összevetni a német közösségi önszerveződésnek az eltérő lehetőségeit az akkori NSZK-ban illetve a szocialista Magyarországon, hiszen a geretsriediek már 60 évvel ezelőtt, jóformán a háború utáni talpra állással egy időben megalakították 1950-ben a Magyarországi Németek Szövetségét Geretsrieden, a velük egy településen élő bánáti svábokkal egy időben!) A tánccsoportnak megalakulása óta elhivatott, a sváb táncokért és az ungarndeutsch kultúráért belső indíttatásból termi akaró, lelkes helyi vezetői vannak. Az 1970-es években az első csoportvezető9 10 maga tanította be azokat a pusztavámi táncokat, amelyeket még a nagymamájától tanult. A repertoár legnépszerűbbjei máig a Hupps-polka, a mazurka, a keringő, a Schmíd helyi változata és az esküvőknél is eljárt „menettánc”. 1982-ben ért meg a helyzet, hogy' a pusztavámi táncegyüttes kilátogathatott Geretsriedbe a testvértelepüléshez. Óriási jelentősége volt ennek, hiszen ez volt az első német nemzetiségi tánccsoport, amelyik hivatalos engedéllyel az akkori NSZK-ba látogathatott Magyarországról. Rengeteg lobbymunka előzte meg a kiutazást a Kulturális Minisztériumnál és a Kommunista Pármái is.1" Külön kiképzést kaptak a megyei pártbizottságból a táncegyüttes tagjai, hogy nehogy kint maradjanak 7 POLGÁR 2008, BALOGH B. 1995 a, 64. 8 POLGÁR 2008, BALOGH B. 2002 a, 255-262. 9 Friedmann Józsefné, akire a mai napig mindenki szeretettel csak Klán néniként emlékezik Pusztavámon. 10 A rendkívüli nehézségekkel járó szervezési feladatokat a Művelődési Ház akkori igazgatója, Kiss Józsefné látta el. 121 1---r
