Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Szemle
Alba Regia 39. (2010) műemléki érték részei. Ezt a hosszú évek során kimunkált, 1997. évi műemléki törvény ki is mondta, a helyette azóta életbe léptetett, összecsapott örökségvédelmi „salátatörvényből” azonban kihagyták, ahogy a fehérvári kőtár sorsa is rendre ki-kimarad a tervekből. A magyarországi műemléki topográfiák és hasonló kiadványok körében páratlan dolog a bevezető tanulmányok között Mezey Alice által írt ,,A műemlékvédelem szerepének alakulása a városban” című fejezet. Az írás sikerrel fogja át közel kétszáz év eseményeit, ügyesen kapcsolja össze az országosan is jelentkező kérdéskörök, programok említését ezek helyi lecsapódási formáival. A tanulmány elkészültét csak üdvözölni lehet, a kötetben nagy szükség is van rá. Az persze nem teljesen biztos, hogy a tervezett sorozat valamennyi későbbi kötete esetében is olyan kerek egészet képezhet-e majd egy-egy hasonló műemlékvédelem-történeti tanulmány, mint Székesfehérvár esetében, amely mindig a magyar műemlékvédelem fősodrába esett, és akár az „állatorvosi ló” példájaként is kezelhető. Nem teljesen egyedülálló az az eset sem, amelynek során méltadankodó telefonhívások egy' rövid láncolata elegendő volt ahhoz, hogy' Székesfehérvár és Fejér megye műemléki területi felügyelőjét — a most bemutatott kötet egyik lektorát — két folyóval és két megyével odébb penderítsék, megfosztva ezzel a várost és a megyét negyedszázad tudásától, tapasztalatától, hely-és ügyismeretétől, gondolkodás nélkül elvetve még annak a lehetőségét is, hogy távolabbi tájakról ide helyezett utódját, utódait akárcsak a legcsekélyebb mértékben is beavathassa a „hely szellemének” ügy-labirintusaiba. A bevezető tanulmányok sorából kiemelendőnek tartom Kovács Péter „A történeti városkép és változásai” című tanulmányát is. Ez az írás az 1950-es, 60-as évek várostörténeti-műemléki könyvsorozatai óta sajnos nem látott műfaj példája, amely színvonalában, gondolatgazdagságában, bölcsességében felülmúl minden előzményt. Irodalmi értékeire csak röviden lehet utalni, legcélszerűbb egy rövid idézettel: „Ez a néhány ház azóta elveszetten, sehová se tartozóan álldogál az útszélen. A maradék teret az út kicsiny kertté zsugorítva a keleti oldal házai elé szorította. Az eredetileg a korábbi tér közepén álló romantikus Vörösmarty-szobor - Vay Miklós alkotása — ma a kétszáz éve az út mentén felejtett Nepomulu Szent János figurák közömbösségével szemléli a szüntelen előtte hömpölygő áradatot.” Vannak persze kétségeim, hogy a tervezett sorozat majdani köteteiben minden nagyobb város esetén meglesznek-e majd a személyi feltételek egy-egy hasonló tanulmány elkészíttetéséhez, de ez a fehérvári örömöt nem kisebbíti. Feltétlenül szóim kell azokról az apparátusokról, amelyek a kötet közel hatszáz, egyébként az „évgyűrűknek” megfelelő rendben csoportosított szócikkének kezelését könnyítik. Ezek a segédletek részben tartalmi elemek is egyben. A műemléki nagytopográfiáknál elvárt nagyszámú — ha nem áll rendelkezésre, elkészíttetendő - homlokzati és alaprajzi felmérés egy kistopográfiánál nem lehet követelmény, többnyire csak annak közlésére van mód, amely más forrásból készen már rendelkezésre áll. Ezt tekintetbe véve a fehérvári kötet 25 alaprajza és 10 homlokzati felmérése nem tekinthető kevésnek, és a részben már említett 10 szövegközti — részben történeti, részben telepszerű városrészeket ábrázoló — térképpel és a 310 fényképpel együtt 350-nél több az illusztrációk száma. A fényképek között a légi felvételek egyként kitűnően illusztrálják a „települési évgyűrűk”-et és az azokat megbontó, újabb keletű városrész-anomáliákat. Az épületfotók jórészt a kötet munkálatai során készültek, tehát önmagukban is egy várostörténeti pillanat vizuális tanúi, és nem kis részük olyan épületet ábrázol, amelyik még sosem kapott helyet várostörténeti, építészettörténeti kiadványban - hasonlóan ugyanezen objektumoknak a kötetben szereplő leírásaihoz. A fényképek nyomdai minősége éppúgy' mintaszerű, mint a várost ábrázoló 24 színes térképlapé és az előzéklapokra helyezett két átnézeti térképé, rajtuk a vörössel színezett műemlékek és a sárgával kiemelt, a kötetben tárgyalt nem műemlék épületek jelölésével. A könyvben való tájékozódást hat mutató segíti — művészek és alkotók mutatója, általános névmutató, a vallási ábrázolások között eligazító ikonográfiái mutató, valamint a templomok patrocíniummutatója, az épületek objektummutatója, végül pedig az utcanév-konkordancia —, mindezek szükséges felszerelését jelentik a Dehio-típusú kistopográfiáknak. Nemcsak a képek és térképek dicsérik a kötetet jegyző Osiris Kiadó gondosságát, az egész könyv, finoman nyújtott formátumával, gondos tipográfiájával, elől és hátul egy-egy zárt erkélyt ábrázoló borítójának elegáns színvilágával méltó a 22 szerző és a szerkesztők, valamint a munkában résztvevő és az azt támogató intézmények fáradozásaihoz. A könyv kiadása helytörténeti, várostörténeti, műemléki szempontból már önmagában is igen üdvözlendő, de hatása remélhetően országos lesz: a tervezett sorozat folytatásra vár és folytatásra érdemes. Az összegyűjtött anyag merítésének mélységét, a bevezető tanulmányok színvonalát tekintve igen magasra került a mérce. Ameddig más város vagy megye is át nem ugorja azt, Székesfehérvár önmagában áll: ilyen műemléki topográfiája jelenleg senki másnak nincs az országban. Lehet neki örülni. LÓVEI PÁL 269
