Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Smohay András: Adalékok Bory Jenő egyházi megrendeléseihez
Alba Regia 39. (2010) SMOHAY ANDRÁS ADALÉKOK BORY JENŐ EGYHÁZI MEGRENDELÉSEIHEZ A magyar egy bábművészet irányai a XIX. szßbßd utolsó és a XX. szßzad első harmadában Éppen 1878-ban, Bory Jenő születése előtti évben hangzott el Ipolyi Arnold besztercebányai püspök (1871—1886) a magyar művészettörténet-írás számára programadó beszéde „M magyar műtörténeti emlékek tanulmányéi'’ címmel a Magyar Történeti Társulat kassai gyűlésén.1 A frissen megválasztott, impozáns emlékismerettel rendelkező elnök a művészettörténetet a művelődéstörténet keretei között történettudományként művelte. Szemléletét alapvetően a nemzeti romantikus historizmus befolyásolta, de a művészetek története mellett, azok gyakorlati feladatai is foglalkoztatták. Mint az egyházművészet tehetős megrendelője igyezett a történeti — főként a középkort taglaló — stúdiumokból merített ismeretanyagát felhasználni kora alkotásainak készíttetésénél. Ipolyi történészi, művészettörténészi és egyházi megrendelői tevékenységéhez, attól elválaszthatatlanul szorosan kapcsolódott gyűjtői munkássága is.1 2 A székesfehérvári születésű Czobor Béla (1852—1904) pap, művészettörténész, akadémikus Ipolyival együtt szorgalmazta az új alkotások — történeti kutatásokon alapuló stílszerű kialakítását. Az 1880 és 1887 között Czobor szerkesztésében megjelenő Egyházművészeti Lapok jelentették történeti kutatásaik és koruk egyházművészete számára megfogalmazott ajánlásaik fórumát. Czobor Béla 1889-től, mint a Műemlékek Országos Bizottságának előadója országos kiállítások szervezésével is szolgálta a fent említett célokat. A XIX. század közepétől Nyugat-Európában az újonnan alapuló, növekvő népszerűségnek örvendő Oltáregyletek és a nagy számban épülő templomok számára szükséges paramentumok előállítása hívta életre az ipari méretű kegyszerkészítést. A hazai ipar védelmére ennek magyarországi meghonosodását Czobor Béla szorgalmazta 1880-tól az Egyházművészeti Lap hasábjain.3 A historizmus ízlésvilágát követő egyedi műalkotások, valamint a külföldi és hazai egyházi műipari intézetek egyre silányabb minőségű termékeinek terjedése láttán először Fieber Henrik (1873-1920) pap, művészettörténész kongatta meg a vészharangot. Erős hangon bírálta a főként Czobor nevével fémjelzett, archeologizáló, történeti stílusokat követő művészetszemléletet. Fieber nagy szerepet játszott a Műcsarnokban megrendezett 1908-as egyházművészeti kiállítás szervezésében, mely kapcsán több helyen is publikálta újító nézeteit. A kiállítás a korabeli kritikusok véleménye szerint igen alacsony színvonalú műveket vonultatott fel, mégis korszakos jelentőségű volt, hiszen a művészi igényességet nélkülöző alkotások mellett itt mutatkozhatott be először a nagyközönség előtt például Körösfői-Knesch Aladár (1863-1920), Róth Miksa (1865-1944) valamint a Rippl-Rónai József (1861-1927) vezetésével működő Műhely csoport egyházművészeti tevékenysége is.4 5 Fieber nézeteit gyűjteményes formában a Modem művészet című kötetében publikálta, mely 1914-ben jelent meg az „Élet” kiadásában. A régi és új művészet támogatói közötti helyzet komolyságát plasztikusan adják vissza az új művészeti stílusról írt első tanulmányának bevezető sorai: „Elkeseredett háború dúl a művészetek berkeiben. Csatazajtól hangos minden; élet-halálra marakodnak művészek, műértők, újságírók, nagyközönség. A művészek fölényesen lenézik az értelmetlen nagy tömeget; a tömeg pedig szjveszakadtáig mulat a művészek hóbortosságán. Ember legyen a talpán, aki itt igazságot tenni képes. Pedig tenni kell. Mert a művészet életéről, a jövő kialakulásáról van szp, amit nem szabad egyszerű vállvonogatással elintézni. Minden művészeti háborúnak — sokféle változata dacára - egy alapoka van: van-e kilátás arra, helyesebben mondva lehetséges-e egy új művészeti stílust bennünket pedig ennek folyományaként egy másik kérdés is érdekel: alkalmas-e ez az új stílus az egyház szolgálatára?”* 1 Ipolyi Arnold: A magyar műtörténeti emlékek tanulmánya. In: A magyar művészettörténet-írás programjai. Válogatás két évszázad írásaiból. Szerkesztette, a bevezetést és az utószót írta, valamint a kronológiai vázlatot összeállította: Marosi Ernő. Budapest, 1999. 100-152. 2 U.o. 154-155. 3 Terdik Szilveszter: „Kitűnő munka, kiváló versenyképesség és nagybanitermelés.” Rétay és Benedek egyházi műiparintézete. FONS XV (2008) 3. sz. 326-330. 4 Terdik Szilveszter A templom művészete vagy a művészet temploma. Az 1908-as egyházművészeti kiállítás és recepciója. Pannonhalmi Szemle 12 (2004) 4. szám 91—106. (Továbiakban: Terdik 2004.) 5 Fieber Henrik: Modem művészet. Budapest, 1914. 1. 233
