Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő mint építész - Köpöczi Rózsa: A Bory-vár mint magánmitológia - A szimbolizmus jegyei Bory Jenő művészetében
Köpöcfi Rópsa: A Bory-vár mint magánmitológia. A syimboliymus jegei Boty Jenő művésziében találékony, alaposan képzett építész-szobrász anyagban való jártasságát, mérnöki tudását álmai szolgálatába állította. A Bory-vár betonba öntött utópia, magánmítosz, nosztalgia elmúlt korok elveszett életformái iránt. Heroikus erőfeszítés egy olyan világ megteremtésére „privát” erőből, ahol még fenntartható a teljes élet illúziója, ahová vissza lehet vonulni, s falai között oltalmat találhat lakója a kinti világ embertelen légköre elől. Nem kis bátorság és szakmai lelemény kellett ahhoz, hogy — néhol a racionális funkciók teljes háttérbe szorításával — mindent alá merjen rendelni szárnyaló képzeletének, de a legapróbb részletekről is pontosan tudva, hogyan illeszkednek majd az épület egészének szimbólumrendszerébe. Az építkezés összes kis lépése egy előre elképzelt, de csak később megvalósuló ideát szolgált. Nem születhetett meg úgy egyetlen tagozat, párkány, torony, beugró sem, hogy ne kapott volna valamilyen jelentést, még ha távolabbi időben nyeri is el értelmét. Ez a mondanivaló a századfordulón eszmélt ifjú, a háborút megjárt katona, a sikeres szobrász, a valódi társat megtalált férj, a lelkiismeretes tanár világképéből alakult ki. A látszólag öncélú díszítményekkel ellátott, túlméretezett lakóház a magyarországi szimbolikus építészet különös példája. Nem véletlen, hogy a történelmi stílusok formakincsét használta föl kialakításához, ez magyarázható iskolázottságával, hiszen 1899-ben kezdte a műegyetemet, amikor a historikus építészet legjelesebb mesterei tanítottak ott. Szobrászati tanulmányai során pedig, éppen legfogékonyabb ifjú korában Stróbl Alajosnak, a historikus szobrászat szuggesztív egyéniségének bűvkörébe került. Stróbl színpadias lénye, szcenírozó hajlama, virtuóz formaérzéke mind-mind jó talajra találtak tanítványa személyiségében. A Bory-várat egy különös, eklektikusnak tűnő összművészeti alkotásnak tekinthetjük, mely egészében mégis túlmutat a historizmuson, hiszen egy ember magántörténelme keres helyet a szűkebb pátria, és az azon túlmutató egyetemes emberi történelem rendszerében. Az épület egyben gigantikus szobor, legalábbis képzőművészeti alkotások hordozója, foglalata, háttere. Építészeti tagozatai történelmi stílusokat idéznek, de egyik sem ismerhető fel tisztán. Benne van a historizmus múltba néző hajlama, a romantikus vonzódás a középkor világa iránt, de benne van a XIX—XX. század fordulóján fontosnak tartott „gesamtkunstwerk” iránti vágy is. Az épületben több száz, a legváltozatosabb technikával készült szobor található. A falakat elborítják a festmények, melyek készülhettek fresco, secco, olaj, tempera, akvarell technikákkal, nem beszélve a grafikákról. A vár külső és belső tereiben a legváratlanabb helyeken tűnnek fel a mozaikok, üvegfestmények, dísz kutak. Összemosódnak az építészeti tagozatok, szobrok, díszítmények. Mindezt új anyagok, főleg beton alkalmazásával teremtette meg. Számtalan oszlopot, párkányt, tagozatot, lépcsőt alakított ki az akkor még teljesen újszerű megoldásokkal. Erre a takarékosság is rákényszeríttette, találékonysága nem ismert határokat. Nem példanélküli ez a gondolkodás a XX. század fordulóján eszmélt művészek között. Bory Jenő kortársa, a nagyszerű építész-szobrász, kőfaragóból lett polihisztor, Maróti Géza (1875—1941) sorsa az övéhez hasonlóan alakult. Maróti életművét is a szó szoros értelmében kitörölték a magyar művészettörténetből. Ö is Bor}' Jenővel azonos időben kezdte el építeni Zebegényben otthonát azzal a szándékkal, hogy legyen hová visszavonulnia a mozgalmas, sokszor zaklatott társadalmi életből, amibe már egészen fiatalon belemerült. A zebegényi Maróti-villa a privát szféra, a békesség helyszíne lehetett, de nyitva állt mindenki előtt, aki jó szándékkal közeledett feléjük. Ugyanakkor szimbolikus hellyé tette építője, mert itt gyűjtötte össze — mintegy magánmúzeumába — a világ különböző helyein megvalósult, utána elpusztult vagy lebontott épületeinek mozgatható díszeit, installációit, felhasználta és beépítette máshol kipróbált építészeti, plasztikai megoldásait. Azokkal a saját tervezésű bútorokkal rendezte be szobáit, melyek a milánói, velencei világkiállításokon a magyar iparművészet remekeiként szerepeltek. Maróti működését is áthatotta a „gesamtkunstwerk” iránti vágy. A szobrász, építész, installátor saját házában szerette volna ötvözni a világban szétszórt építészeti, szobrászi gondolatait, éppen úgy, mint Bory Jenő. A párhuzam megvonása jelen esetben személyes indítékú is, hiszen módomban állt Maróti Géza zebegényi épületeinek felkutatása és publikálása.2 3 Visszatérve a Bory-várhoz. Alaprajza is szimbolikus. Két eszmei centruma: a Hitvesi szítét kápolnája és a műterem Bory Jenő életének két sarkalatos pontját jelképezik. A művészet, család, építés, alkotás, költészet, pedagógia, közélet mind felfűződnek e két sarokpont között feszülő ívre. Az épületre jellemző az egyszerre jelen lévő vertikális és horizontális rétegzettség, az ebből adódó szövevényesség, titokzatosság. Többféle haladási irány mentén járhatjuk be, mindig más és más vizuális és hangulati élmények hatnak ránk. „Széles betonlépcső vezlfel a mesterségesen kialakított két teraszn dí a majdnem 8 m magas dombon álló főépületbez A* első teraszn jobbra eredeti török síremlékek, balra pedig a második világháború alatt a Bory-vár területén hősi balált balt szovjet katona Bory Jenő által tervezd és felállított síremléke. Itt láthatjuk még a betonból késpült pihenőt Boryné carrarai márványból faragott fiatalkori portréjával. A homlokzati vész baloldalán a vár galambos tornyai emelkednek. Ha felérünk az első teraszra, mely a domboldalba épített támfalaknál végződik, neves emberek szoborportréiból kialakított galériát találunk. Bory Jenő házi panteonjába szinte kizárólag művészek kerültek be, fő helyen Munkácsy 2 Maróti Géza 1875-1941 „Mi vagyunk Atlantisz”-Vederemo!, Iparművészeti Múzeum Bp. 2002., szerkesztette: Ács Piroska, 85-101. oldal. 3 Dr. Ágoston Béla: Bory'Jenő és a Bory-vár, 2. Kiadás, 14. o. 198
