Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Néprajz - Nagy Veronika: "Megfagyott Charlie" és társai - A Moskovszky-gyűjtemény ritkaságai
'Megfagyott Charlie ” és társai — A Moskovssyky-gyűjtemény ritkaságai a köznyelvben gyakran „biedermeier” babának hívják. Ezek barna vagy fekete hajúak egyszerű kontyos frizurával, az arcvonások színezésében pedig a fekete mellett a narancsszín, majd a téglavörös és a rózsaszín dominál. A babák leggyakrabban hölgyeket jelenítenek meg, de férfi- és fiúgyermekbabák is előfordulnak. A korai felnőtt arcoknak legtöbbször hosszú nyakuk van, és gondosabban festettek, mint a későbbi típusok.7 Az 1860-as és 1870-es években a közép- és felsőosztály tagjainak vagyonosodása megváltoztatta a korábbi ideált, és a nők számára szükségessé tette gazdagságuk és társadalmi felemelkedésük hirdetését. A ruha, a kellékek és a frizura egyre inkább tükrözte a gazdasági növekedés terjedését. A mázas porcelánbabák pedig tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy pontosan ábrázolják az arisztokratikus szépségideál finoman kidolgozott vonásait, különösen a fésűvel, gyöngyökkel, hajfonattal, hajhálóval díszített frizurák sokféleségét. (2. kép) Ezzel együtt a porcelán fehérsége és sima felszíne semmilyen más anyagnál nem ábrázolja jobban az idealizált női törékenységet.8 Míg a korai daraboknál megfigyelhető a porcelán rózsaszínű vagy hússzínű színezése a máz alatt, az 1860-as évektől egyre gyakoribbá vált a porcelán fehéren hagyása, azaz színezeden, sima porcelánbabák előállítása.9 Ugyanebben az időben kezdett terjedni a szőke modellált frizura, a kerekded arcforma és a gyermeki arcvonások. A nyak rövidült, az orcák színe pedig vörösesebb árnyalatot kapott.10 II A használatukat tekintve fontos megjegyezni, hogy ezek a babák nem vitrinbe, hanem valódi játékszernek készültek, és ezért is voltak olyan sikeresek. Komoly és hideg tekintetüket elnézve ezt ma nehéz elképzelni, de talán megérthetjük, ha elképzeljük egy 150 évvel ezelőtt élt kislány gyermekkorát. Egy nemesi származású vagy középosztálybeli kislány élete abban az időben egyáltalán nem volt könnyű. Sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelően megszerezze a megfelelő jártasságot, és elérje végső és legfontosabb célját az életben: a házasságot. A mázas porcelánbabák fontos és forradalmian új eszközei voltak ennek a tanulási folyamatnak. A háztartás legapróbb fortélyait is be lehetett gyakorolni rajtuk. Az arcuk lemosható volt, anélkül, hogy az arcvonások sérültek volna, vagy a kályha melegénél megolvadtak volna. A korábbi babák ugyanis viaszból, illetve papírmaséból készültek. A „china” babákat könnyen lehetett öltöztetni és ruhát varrni nekik, mert a testük rugalmas volt. A test elhasználódása esetén könnyen át lehetett helyezni a fejet egy másik testre, így rendkívül változatosak, variálhatóak voltak. A kor neves írója, Victor Hugo tulajdonképpen ugyanerre a tanulási folyamatra utal a babák szerepével kapcsolatban, A nyomorultak című művében: „A baba egyik legparancsolóbb szükségessége és egyúttal legbájosabb ösztöne a leánygyermekeknek. Gondozni, öltöztetni, csinosítani, ruházni, vetkőzhetni, újra felöltöztetni, oktatni, kicsit zsörtölődni vele, elringatni, becézgetni, elaltatni, valamit valakinek elképzelni: ebben benne van a nő egész jövendője... Az első gyermek folytatása az utolsó babának. ”11 A mázas porcelánbabák kezdeti sikere folyamatosan újításokat eredményezett, és ennek következtében számos új változat jelent meg a piacon: pl. porcelánfej komplikált, cserélhető parókával vagy babák üvegszemmel.12 A kiállításon látható mázas porcelánbabák közül az Ilma nevű biedermeier baba az egyik legkorábbi. (3. kép) Az 1840-es évekre keltezhető, bár mint a legtöbb mázas porcelánbabának, ennek sincsen jelzése. Németországban készült. Harisnyájára egy „I” betű volt hímezve, ezért kapta az Ilma nevet. A gyűjtemény minden babájának van neve. Egy részüknek ismert volt a neve a megszerzéskor is, a többit azonban a gyűjtők — Moskovszky Éva és Auer Erzsébet — nevezték el, ügyelve arra, hogy7 a babák a korra jellemző nevet kapjanak. Ilma babának tehát mázas porcelán vállas feje van. Mivel a teste és a ruhája szorosan rögzítve van a vállrészhez, nem lehet megállapítani, hogy préselték vagy öntötték-e a formába, de feltételezhető, hogy préselték, hiszen a korai mázas porcelánoknál ez jellemzőbb volt, mint az öntés. Általában az olcsóbb darabok készültek öntéssel. A máz alatt az arc színe halvány rózsaszín tónusú. Modellált fekete haja van, középen elválasztva. A modellálása és festése gondosságra és precizitásra vall. A haj oldalt takarja a füleket, hátul pedig lazán hátrafésült, koszorúba font kontybán végződik. Az arc részleteiben a korra jellemző vonások és színek fedezhetők fel. Szeme világoskék, benne fekete, felülre festett pupillával. A felső szemhéj kontúrja és a szemöldök fekete, a szemhéj ráncvonalának jelzésére szolgáló keskeny vonal viszont narancssárga, ahogy a száj is és az orrlyukak jelzése is. A szemhéjránc vonalának jelzése mellett a mázas porcelánbabák festésének jellegzetessége a szemzugban elhelyezett pont is, amely itt szintén narancssárga. Teste és végtagjai bőrből készültek. A gyűjtemény legkülönlegesebb és talán legértékesebb mázas porcelánbabája a Fanni nevezetű. (4. kép) Rendkívül finoman festett és mintázott vállas feje van. A fej formája és az arc festése cseppet sem sablonos, inkább egyedi, különleges. Az egyéb mázas porcelánbabákhoz képest hosszúkásabb nyaka és feje van, a szeme viszont nagy és I GOrrSCHALK 1993, 50. 8 ACKERMAN 1987, 97. 9 V.ö.: BORGER 1983, 87. 10 GOTTSCHALK 1993, 53. II HUGO 1996,1. kötet, 434. 12 BORGER 1983, 45. 170
