Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Néprajz - Gärtner Petra: Pék nagyapám emlékeiből
Alba Regia 39. (2010) GÄRTNER PETRA PÉK NAGYAPÁM EMLÉKEIBŐL „Könnyű elélni, csak kenyér legen!" — tartja a mondás ma is helytálló bölcsességgel.1 A kenyér mindenkor hangsúlyos mivoltát jelzi, hogy számtalan hiedelem (előírás, tiltás) és mágikus kísérőcselekmény fűződik hozzá. Fontos szerepet játszik a jeles napokon, az emberélet fordulóihoz kötődő népszokásokban, különösen a halottkultuszban, de szórványosan megjelenik az agrárrítusokban is. Jelentősége miatt vált a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Ugyanakkor a népi hiedelmek nagy száma nem magyarázható csupán a táplálkozásban betöltött alapvető szerepével — a kimagasló tisztelet a kenyérnek, mint szakrális szimbólumnak egyaránt szól.1 2 Szintén a megbecsülését tükrözi a szépirodalmi alkotásokban,3 szólásokban és közmondásokban való gyakori előfordulása.4 A magyar feudális állam kialakulása idején a kenyér már Európa-szerte megjelent az elitréteg táplálkozásában, ám jó ideig ebben a körben is luxuscikknek számított.5 A magyarság felső társadalmi rétege a Kárpát-medencében ismerkedett meg az erjesztett kenyérrel, s az újdonság lassan beszivárgott a köznép ételeinek sorába is.6 Feltűnése az alsóbb néprétegeknél a XIV. század közepétől datálható, a fogyasztása ellenben csupán a XVI. századra vált mindennapossá.7 Valójában ekkortól lett a kenyér a táplálkozáskultúránk egyik legalapvetőbb ételévé: minőségében és mennyiségében eltérő módon ugyan, de egyaránt szerepelhetett nemes és közrendű asztalán, megjelenhetett minden étkezési alkalomnál, ünnepeken és hétköznapokon, fogyaszthatták főételként és hideg-meleg főételek mellé.8 Jelenléte a jólét fokmérőjének számított, nem véledenül szimbolizálta a termékenységet, bőséget. Ez megfordítva is igaz: hiánya az ínség rémével fenyegetett. Elég volt, ha drágulni kezdett a kenyér, s máris nyugtalanság támadt, tömegmegmozdulások fenyegettek mindenütt.9 Vitathatatlan tény, hogy a néprajzi szakirodalom roppant gazdag a kenyérnek a táplálkozásban betöltött szerepéről, a készítéséről, valamint a népszokásokban, hiedelmekben való megjelenéséről szóló, recens és történeti vizsgálatokon alapuló tanulmányokban.10 A pékmesterségre, s azon belül a pékéletre vonatkozó dolgozatok száma azonban aránytalanul kevés. Noha a kenyér készítése - Domonkos Ottó szavaival élve — „az önellátás legszélesebb területét 1 O. NAGY 1996, 350.- A keresztény egyház tanítása szerint ugyanis az Oltáriszentségben Krisztus titokzatos módon van jelen: a kenyér az ő szent teste, a bor az ő szent vére. Ekképpen a kenyér ábrázolása a keresztény művészetben már igen korán megjelent, s nemcsak mint az Eucharisztia, hanem mint az igen népszerű evangéliumi történet, a csodálatos kenyérszaporítás tárgya. /MONTANARI 1996, 27., 44./ 3 A számtalan előfordulásból illusztrációképpen két kiragadott példa: William Shakespeare 75. szonettjéből idézve .Ap vagy nekem, mi testnek a kenyér / s tavaspi táp orfüspere a földnek ” /KATONA 1970, 23./, Kosztolányi Dezső Boldog, spomorú dala e sorokkal kezdődik: „ Van már kenyerem, borom is van, / van gyermekem és feleségem. / Spivem minek is spomoritsam?” /KOSZTOLÁNYI 1993, 283./ 4 O. Nagy Gábor 70 közmondást gyűjtött össze, amelyben a kenyér szó szerepel. /O. NAGY 1996, 348-350./ Ujváry Zoltán könyvében összesen 20 kapcsolódó szólás és közmondás közül további 4 új kifejezéssel gazdagodik ez a lista. /UJVARY 2003, 332-337./Jelentésük az élet legkülönbözőbb területére vonatkozhat, pl. a halálra („nem éri meg ap új kenyeret’), életkorra („megette kenyere javát’), jószívű emberre („kenyérre lehet kenni’), különböző élethelyzetekre (..kenyértörésre kerül a sor’), a hitélet fontosságára („nem csak kenyérrel él ap ember’). Tréfás megjegyzésként ma is használjuk a „nincs sütnivalója” szólást. 5 KISBÁN MNL 4. 1987, 511. 6 A lepénykenyér— az ugyancsak só, liszt, viz összetételű, de erjesztetlen sült tészta — ezzel szemben jóval korábbi ételfajta: már a neolitikum végén megjelent. /KISBÁN 1997, 455./ 7 KISBÁN 1997, 454.; Már ebből a korszakból ismert, hogy a jobbágyok a várkatonaság élelmezéséhez kenyérrel is hozzájárultak, de szerepelt ez a szó több helyütt az urbáriumokban , mint a földesúmak adandó kötelező ajándék. /KISBÁN—POCS MNL 3. 1987, 146./ 8 Nagyrészt annak köszönhető ez a diadal - írja a XVIII. század végéről Braudel -, hogy egyforma kalória mellett a búza az egyik legolcsóbb alapanyagnak számított, lényegesen jutányosabbnak, mint a hús vagy a hal. Egyforma nagyságú területen ugyanis a földművelés tízszer, de akár hússzor több embert volt képes eltartani, mint az állattartás. /BRAUDEL 1985, 130., 101./ 9 Linnék szemléltetésére több példa is szerepel ehelyütt: BRAUDEL 1985,140. 10 A vonatkozó bőséges néprajzi szakirodalomból itt csupán néhányat emelünk ki: BÁLINT: A kenyér és kalács a szegedi néphagyományban. 1962.; KISS: A kenyérsütés babonái. 1922.; KISBÁN: A kenyér néprajzi kutatása Európában. 1965.; uő.: A kenyér a táplálkozási struktúrában. 1970.; uő.: Táplálkozáskultúra. 1997.; POCS: Kenyér és lepény. 1982.; ugyancsak említést érdemel, hogy a Magyar Néprajzi Atlasz több térképe is foglalkozik e témával (pl. erjesztőanyagok elnevezésével). 159
