Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa elterjedését előmozdító intézmények, szervezetek
Lukács László: A karácsonyfa elterjedését előmozdító intézmények, szervezetek gyermekei osztják szét a többieknek az ajándékokat, de ebben az évben, mivel a faluban nagyon sok volt a gyermekbetegség, ezt nem engedték meg, és így az ajándékosztást a grófné végezte. O maga is több ruhát varrt azoknak a fiúknak, akik az istállóban és a kertben dolgoznak. Utána azt mondta nekem, hogy nagyon jó volt látni az örömüket, amely, ha lehet, talán még áradóbb volt, mint előző este a saját gyermekeié.”29 Népszerű vadászírónk, Széchenyi Zsigmond (1898—1967) így örökítette meg az első világháború előtti uradalmi karácsonyt a Székesfehérvárral szomszédos grófi birtokukról, Sárpentele pusztáról: „Hogy az ajándékokat a Kisjézus hozza - ezt tán még elhitették velem ideig-óráig. Hanem azt, hogy a karácsonyfát is ő hozná — azt bizony sohasem! Hogy is hitethették volna, mikor azt minden istenadta karácsonykor mi hoztuk az erdőről — apámmal ketten! Havas karácsonykor szánon hoztuk, különben kocsin, így hát huszonharmadikán befogatott, vitt magával baltát-fűrészt, kihajtott az erdőre. Nem is egy fát hoztunk olyankor, hanem rendszerint négyet. Az iskolás gyerekekét, a magunkét, az ’Öreg’-ét meg a nagymamáét. Nagyság szerint sorolom fel őket. Az iskolás gyerekeké volt a legnagyobb, hiszen az a kocsiszínbe, a Sárpentelén fellelhető legtágasabb helyiségbe került, annak plafonja pedig magasabb volt az ebédlőénél. Nagyanyámnak viszont, aki a kert túlsó végén épült ’Kislak’-ban székelt, jóval kisebb karácsonyfa kellett. Huszonnegyedikén már reggeltől kezdve a kocsiszínben foglalatoskodtunk. Akkorra kiürítették, kitolták belőle a különféle hintókat-kocsikat-kordékat, egymás tetejére állított szánokat, helyettük hosszú asztalokat sorakoztattak a falak mellé, köröskörül. Középre pedig a nagy karácsonyfát állították. Azt díszítettük. Létrára kapaszkodva aggattuk rá a szokásos miegymást, még a legnehezebben elérhető ágvégre is csíptettünk gyertyatartót. Aztán nagy szakajtóvékában hordtuk be az iskolás gyerekeknek szánt ajándékot. Mindenkinek jutott meleg ruha, vastag kesztyű, játékszer meg irdatlan nagy dióskalács. Az asztalokon szép sorjába teregettük a fényes papírba takart csomagokat. Mindegyikre gondosan készült névcédulát tűztünk.. .”30 A korabeli sajtó is tudósított a gróf Széchényi-családnál tartott karácsonyi ünnepségről, a Székesfehérvári Friss Újság 1905-ös karácsonyi száma szerint: „Sárpentelén tegnap délután volt a karácsonyfa ünnepély, mely alkalommal az uradalmi cselédség a grófi család bőkezűségéből szép ajándékokban részesült.” Sárpentelén a cselédházakban is ott állt vagy függött a feldíszített karácsonyfa, ahogy erről az uradalmi kőműves fia, Jankovich Ferenc (1907—1971) önéletrajzi művében hírt adott: „Pajtásaim és húgaim, az erdész lánya, Bözsike s a bognár lánya, Erzsiké volnának a megmondhatói, hogy ezek a telek, a télesti kártyázások és malmozások szegényes kis örömeivel milyen sok mindenféléről emlékezetesek. Már csak maga a karácsonyfalopás is az erdőről vagy a közeli kastélykertből, mikor a szentestét megelőzőleg útnak indultunk Bozsoki Józsival, s vittük a kisbaltát és az összegöngyölített nagyzsákot is, egyet-egyet a hónunk alatt. Szótlan és csupa szem-fül nyugalommal lépkedtünk, lehetőleg nem a hóban, mely elárulja lábunk nyomát. Erdőkerülő, intéző, ispán, pusztagazda a fenyvesek körül napok óta versenyt éberkedett ilyenkor, féltve a fák tetejét; habár előre tudhatták, hogy karácsonyestére úgyis minden cselédlakásban, ahol gyerek van, ott fog állni a karácsonyfa, vagy esetleg csúcsával a gerendához kötve fog függeszkedni a levegőben az asztal felett, megrakva az alkalomhoz illő legegyszerűbb díszekkel: még az ősszel előrelátón meglopott és széna között takargatott, kis ráncos almával, dióval vagy módosabb helyen — mint nálunk is — kristálycukorból ömlesztett, saját gyártmányú ’szaloncukorral’ vág)7 saját sütetű keksszel, csillag és hold formájúval, s arany- vagy ezüstpapírba burkolt diókkal, vasporból a kovács gyártotta eredeti csillagszórókkal.”31 A Ciszterci Rend 1945 előtti jószágkormányzósági központjában, Előszálláson (Fejér m.) is megajándékozta karácsonykor az iskolás gyermekeket az uradalom, ahogy ez adatközlőm, Márkovics János (szül. 1907) 1988-ban lejegyzett visszaemlékezéséből kiderült: „Karácsonyfa volt. Fenyőfákról szakítottak le egy kis ágat a papok parkjában, a templom körül, temetőben. Dunaföldváron lehetett is venni. Még a legszegényebbek is csináltak egy kis ágat. Az uradalmi cselédeknek is volt karácsonyfa. Az iskolás gyerekek az uradalomtól kaptak karácsonyi ajándékot. A plébános osztotta ki. Főleg szegényebb gyerekeknek. A parasztgyerekek a karácsonyfán kívül ruhát vagy cipőt kaptak, ami hiányzott. Fügét, narancsot kaptak.” A vajtai (Fejér m.) Zichy-kastélyban minden esztendőben 4 méteres karácsonyfát állítottak. Gróf Zichy Aladár földbirtokos az uradalom valamennyi dolgozójának karácsonyi ajándékot adott. A férfiak pénzt, a kastélyban dolgozó belső cselédség nőtagjai ruhaanyagot kaptak. Karácsonyeste a grófi család tagjai terítették meg vacsorához az ünnepi asztalt, ahol a belső cselédek foglaltak helyet, akiket most munkaadóik szolgáltak ki. Pátkán (Fejér m.) báró Ivánka László uradalmában minden cselédcsalád valamennyi gyermeke karácsonyi ajándékba kapott egy kis csomagot, amiben szaloncukor és csokoládé volt. Fekete István Gyeplő nélkül című könyve az ajkai Nirnsee-uradalomban játszódik, ahol az író 1929-től 1941-ig gazdatisztként dolgozott. Az uradalom tulajdonosa, Nirnsee Ferenc, a regényben csak öregúr; meghatározta, hogy a falubeli elit tagjainak mekkora karácsonyfát ajándékozhatnak: „Az öregúr pontosan előírta az ajándékfák nagyságát. 29 STEVENS 2007, 97-98. » SZÉCHENYI 1994, 62-63. 31 JANKOVICH 1967, 54-55. 152
