Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa elterjedését előmozdító intézmények, szervezetek
Alba Regia 39. (2010) Kis Jézuska küld a jóknak Aranyozott, rakott fát, Ez ám még csak a gyönyörű! Van rajta sok czukros báb. Mi ezt látva, jó kedvünkben, Azt sem tudjuk, mit tegyünk, Jó szülőink mosolyogva Nézik, hogy mi örülünk. A tata-tóvárosi iskolában az 1850-es évek elején rendezett karácsonyfa-ünnepélyről Mohi Adolf plébános könyvében olvashatjuk: „Akik a múlt század [XIX. század] harmincas éveiben nevelkedtek, - persze ilyenek már csak néhányan vannak, - mind emlékeznek, hogy a karácsonyfa Tatán már akkor ismeretes volt, jóllehet csak szegényes formában. Iparosok s kevésbé módos emberek egyszerű száraz ágat dugtak valamellyes tartóba s arra rakosgatták az ajándéktárgyakat. De az ötvenes évek elején, mikor a győri származású s Bécsben kiképzett Winterl került ide plébánosnak, akkor már a tóvárosi iskolában a maiakhoz hasonló karácsonyfa-ünnepet rendeztek. Erre az ünnepre Scheeber tatai tanitó is kivezette énekes leányait, kiket Winterl plébános szép karácsonyi énekekre tanított.”18 Winterl Antal Bécsben, a Pázmáneum növendékeként végezte a teológiát, ahol megismerkedhetett a karácsonyfával. 1851— 1864 között volt tatai plébános. Scheeber (máshol Seeber) József tanító 1841—1898 között dolgozott a tatai iskolában. Köztudomású, hogy a bécsi iskolákban tanultak magyar diákok, nem csupán arisztokraták, hanem középosztálybeliek gyerekei is. Az iskolai karácsonyfáról a bécsi szaléziánus nővérek zárdájában tanuló Odescalchi Eugénie hercegnő emlékezéseiben olvashatunk 1911-ből: „Elkövetkezett a karácsony. A zárda a növendékek részére két karácsonyestet rendezett: az ’Eltern Christbaum’-ot és a ’Kaisers Christbaum’-ot. ’A szülők karácsonyát’ karácsony első napján, december 25-én délután tartották. Ezen az ünnepen nemcsak a szülők, de a fiútestvérek is részt vehettek, megnyílt a szigorú klauzúra. A nagyterem sarkában állt a földtől a mennyezetig érő szép ezüstfenyő. A száz és száz gyertya fényénél vakítóan csillogtak az ezüst díszek és láncok. Rengeteg szaloncukorka volt a fán, melyeket gondos apácakezek fehér papírdíszbe öltöztettek. Körös-körül — a terem falainál — álltak a fehér abrosszal letakart asztalok, és azon a sok-sok ajándék. Minden szülő vág}' rokon oda helyezte ajándékait. Jó anyám, fivérem és nővérem gazdagon megajándékoztak. A következő vasárnapon a ’Kaisers Chnstbaum’-ot illetve a császár karácsonyfáját ünnepeltük. Ott állt, szintén gyönyörű díszben, a nagy fa, az asztalokon pedig ezúttal Ferenc József császár ajándékai, amelyeket a szaléziánus növendékek részére küldött. Az öreg császár igen bőkezű volt.”19 A bécsi szaléziánus zárda fővédnöknője Mária Valéria főhercegnő, Ferenc József legfiatalabb lánya volt, talán ezzel is magyarázható a császár karácsonyi bőkezűsége. Hazai elterjesztésében az árvaházak, óvodák, iskolák, gyermekkórházak, kórházak is szerepet játszottak, ahol már a XIX. század második felében rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek, betegek számára. A budapesti Hírlap 1856. december 28-ai számában két hírt is közölt a gyermekkórházban, bölcsődében, illetve a mesterlegények számára áhított karácsonyfáról: „Karácsony estéjén, mint minden évben, úgy az idén is jótékony kezek által karácsony fák állíttattak a gyermekkórházban és a bölcsődében az ott levő gyermekek számára, és valamint azelőtt, úgy most is többnyire a pesti jótékony nőegylet előkelőbb tagjai voltak azok, kik a szegény gyermekekről kedves emlékek adományozása által gondoskodtak, s úgyszintén az ezen intézetekben alkalmazott ápolónőket is megajándékozván, szolgálatuk pontos teljesítésére ösztönözték.” Huszonhárom nevet soroltak fel, akik e jótékony célra adakoztak. Rajtuk kívül: „Dürr czukrász úr 6 font süteményt, játékszerárus Petendorfer úr 6 csomócska játékszert, és Wottitz Benedek úr 6 kis nyakkendőt voltak szívesek e czélra ajándékozni.” A mesterlegények pesti karácsonyfa-ünnepélyéről szóló hír: „Hogy az itteni mesterlegényeknek, kiknek legnagyobb része nem ide való, kedves emlékezés szereztessék az elhagyott családi körre, a kath. mester legényegylet igazgatói karácson estéjén az egylet helyiségeiben szintén állítottak karácsonfát, melyről, miután Szabóky Adolf tanár úr az ünnep jelentőségét hathatós szavakban megmagyarázta, mintegy 100 legény részesíttetett ajándékokban. E szép ünnepélyre, ámbár sok kézműves épen az ünnepek előtt van leginkább elfoglalva, mégis mintegy 150 legény sereglett össze.” Az árvaházi karácsonyfáról a Vasárnapi Újság 1868-as karácsonyi számában olvashatunk: „Ma már a karácsonfának a családi körön kívül is jutott szerep. Jótékony emberbarátok, áldásos működésű gazdasszony-egyletek is állítanak karácsonfákat szegény fiúknak, árva gyermekeknek.. .”20 18 MOHL 1909,182-183. 19 ODESCALCHI 1987, 60. » VARGA 1868, 634. 149
