Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Varró Ágnes: Szent Fórián tiszteletének emlékei Fejér megyében

Alba Regia 39. (2010)

A 20. század eleji, korabeli sajtó olvasása nyomán megállapítható, hogy a legtöbb, egyébként rendkívül gyakori hétköznapi esetben a tűz keletkezésének oka a gyerekek gyufajátéka, a dohányzás, pipagyújtáskor eldobott gyufa, villámcsapás, istállólámpa leégése, bosszúból való gyújtogatás, a parázsból, kéményből kipattanó szikra voltak. A kipattanó szikra hamar lángra lobbant, hiszen Székesfehérvár külső városrészeiben még a 20. század elején is a nádtetős házak voltak többségben. A gyakori tűzesetek miatt a tűzvédelmi intézkedések sem maradtak el, legalábbis ami a határozatok papírformáját illeti. Az első intézkedés nyoma 1689. szeptember 15-ből való, melyet a Neoaquisdca Comissio adott ki: minden háznál kell létrát és lajtot tartani, a kéményeket pedig évente kell vizsgáltatni. Hosszú ideig komolyabb intézkedés nem történt a városban a tűzbiztonság tekintetében. Később sem a Mária Terézia, sem pedig a

II. József császár által hozott tűzvédelmi rendeleteket nem tartották be. Székesfehérvár városának első tűzrendészeti szabályrendeletét igen későn, 1843. augusztus 7-én bocsátotta ki a jegyzői hivatal. Lauschmann Gyula a már említett tanulmányában azonban megjegyzi, hogy a város a tűzveszedelmek elhárításában inkább a gondviselésre számított s ezt a Flórián-nap kultuszából állapíthatjuk meg: A tűzoltók védőszentjének, Flóriánnak szobrát 1839-ben Szigl Gáspár állította. Ne gondoljuk - írja Lauschmann —, hogy csak ezen idő óta meg}’ a városból körmenet a szoborhoz, hisz a városnak ez a fogadalmi napja sokkal korábbi időben gyökerezik. 1780-ban már úgy intézkedett Séllyei Nagy Ignác püspök, hogy Flónán-napkor a volt karmelita templomba legyen a körmenet, mert a nép a tűz elhárítása végett nagy súlyt helyez ennek a szentnek közbenjárására.6 A Szigl Gáspár által emeltetett Szent Flórián-szobor egyébként a belvárosban, a Lakatos utca kis kiszélesedő teres helyén állott, a püspöki palota kertjéhez közel. A Fehérvár című újság 1933. évi júmus 4-ei számában Dieballa Mária kis cikket közöl a közkedvelt szoborról. „Kedves öüet odahelyezni Szent Flórián szobrát, hiszen ő nemcsak a kéményseprők és tűzoltók védőszentje, de általában vízhiány, szárazság ellen is hozzá folyamodnak. Ausztriában számtalan szobor és kép mutatja ezt. Úgy érzem, Ottokár püspökatyánk örömmel szemléli ezt a kedves német katonatiszt vértanú szentet az ő kertje lejáró utcájánál a kis téren és amilyen jókedvű volt, derűsen mondaná — úgy, mint életében egyszer hallottam tőle Flórián nap alkalmából, május 4-én: "Flórián annyit tesz: virágos, s ezt annak ellenére is jelenti, hogy a kéményseprők védőszentje is".” Ez a belvárosi kőszobor a második világháború során aknatalálat következtében semmisült meg. A város fogadalmi ünnepének a színhelye az egykori karmelita, a mostam szemináriumi templom volt a Petőfi Sándor utcában. A 18. század közepén épült templom barokk-rokokó berendezését Hauser Lőrinc bajor származású karmelita szerzetes szobrászművész készítette 1749 és 1758 között. A mester keze munkája a szószék alatt látható kisméretű, aranyozott, Szent Flórián fából készült, lendületes, mozgalmas szobra is.

A fogadalmi ünnepen a karmelita templomhoz vezető körmenetben a céhek tagjai is felvonultak. Az 1843-as városi tűzvédelmi rendeletben a céheknek is előírják a tűzoltásnál a segítséget: „a lajtoknak késedelem nélkül a Csatornába való megtöltésére a Czéh által kinevezendő két Tobak, két Tímár, és két Magyar Varga mester, úgy szinte mindegyik három Czéhek közül tizenkét legény rendeltetik, az ezen munkára való felügyelés ezen három Czéh biztosainak meghagyatván.”7

1873 fontos év a székesfehérvári tűzvédelem fejlődésében. Havranek József városkapitány gróf Széchenyi Ödön hatására Székesfehérváron létrehozta a városi önkéntes tűzoltó-egyesületet, amely igen hatékonyan vett részt a tűzesetek elhárításánál. Havranek Józsefnek egyébként kulcsszerepe volt a színvonalas tűzoltási technikai berendezések beszerzésében is. A róla elnevezett alapítvány napjainkban a Szent Flórián-tisztelet legfontosabb éltetője és ápolója. 1902-ben a városi tűzrendészeti szabályrendelet újrafogalmazására és kibővítésére volt szükség. A rendelet 21. §-a a tűzjelzés mikéntjét szabályozta. Tűz esetén a tűzoltólaktanya őrsége s a városi rendőrség a tűzjelzővel riasztatik fel, ezen kívül az összes felekezetek harangozói kongatni s a tűz irányában nappal vörös zászlót, éjszaka pedig vörös lámpát kitűzni tartoznak. A jelző a következő: Belváros 1, Felsőváros 2, Palotaváros 3, Víziváros 4, Tóváros pedig 5 harangkongatás. Ezenkívül a székesfehérvári önkéntes tűzoltóegylet kürtösei kürtszóval kötelesek riasztani a lakosságot.8

A tűz terjedésének legfőbb oka az épületek gyorsan éghető náddal fedett tetőzete volt. Noha már 1893-ban rendelet mondta ki a további nádtetőkészítés tilalmát és azt is, hogy tíz éven belül ezeket a tetőket kevésbé gyúlékony anyagúra kell cserélni, a Székesfehérvár és Vidéke című újság még 1913-ban is ekképpen ostorozza a város engedékeny törvényhatóságát: „Hasonló kaliberű városokban, mint Székesfehérvár már rég eltiltották a náddal való tetőzést s már el is feledték, hogy valaha voltak nádfedeles házak. Legfeljebb a népdalokból tudnak ilyesmik létezéséről. De hát nálunk Székesfehérvárott egészen másképp áll a dolog. A mi városi tanácsunk konzervatívabb, mint egy angol lord és minket még Mucsa is megelőz mindig legalább ötven esztendővel. A város törvényhatósága egyik legutóbb tartott közgyűlésén tanácsi előterjesztésre megengedte, hogy a nádtetős házak még tíz esztendeig megmaradhatnak.”9

6 LAUSCMANN 1995, 87.

7 LAUSCHMANN 1913,11.

8 LAUSCHMANN 1913, 57-58.

5 Székesfehérvár és Vidéke, 1913, április 15.

99