Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Var kas Gábor. Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháborít köpött 1919-1941 összegyűjtött mintegy 1000 vagon gyapjút a románok felfedezték, és ebből 360 vagonnal elszállítottak. A jogtalan igénybevételt a városban tartózkodó antanttiszt (angol kapitány) megakadályozni csak részben tudta. A Jerca nevű román őrnagy a polgárokat azzal fenyegette, hogy a megszállás jogán a polgárok magánvagyona 20 %-át a románok rekvirálással igénybe veszik. A románok által meg nem szállt falvak Fejér megyei részén (a demarkációs vonalon túl) 450 fős angol csendőralakulat állomásozott, akik a románok kivonulásával egy időben, október 6-án távoztak a községekből. (Az angol csendőrség feladata volt, hogy a fehérkülönítmények terrorakcióit meggátolja.) Gerota szerint a román pacifikálás számolta fel a kommünt, és nekik sikerült a polgári jogrendet helyreállítani. Gerota október 6-án levelet intézett a városi hatósághoz, melyben bejelentette, hogy a román katonaság teljesítette feladatát, távozik a városból, és átadja helyét a magyar nemzeti hadseregnek. A kivonulást antantmisszió ellenőrizte. Az elvonulás után összegezték a románok túlkapásait, melyet a polgári lakosság ellen elkövettek Kiderült, hogy a katonák három polgári személyt meggyilkoltak, több embert megbotoztak, a tisztek számára lovakat rekviráltak, polgárházakba betörtek, ruhát, ékszereket tulajdonítottak el. A katonák élelmezése 594 ezer koronába került. A pénzt a városi hatóság a helybeli hitelintézetektől vette fel. A román megszállás idején összegyűjtötték a kommün idején megjelent sajtótermékeket, újságokat, röplapokat, könyveket, a proletár hatóságok által a lakosságnak küldött levelezést, iskolai tankönyveket. Ezekből szeptember közepéig 445 darab gyűlt össze (Juhász 1927, 354- 383.). A román megszállás idején Székesfehérváron a siófoki fővezérségtől kilenc kémelhárító tiszt illegálisan tartózkodott. Közülük három fő vasutas ruhában a vasútállomáson teljesített szolgálatot, akik a román katonai szerelvényekről jelentettek Siófokra, a fővezérséghez. Hat fehértiszt a városban a román katonai parancsnokságról és az alakulatok mozgásáról gyűjtött adatokat (FK 1979, 113-116.). A fővezérség és a tissyti századok Székesfehérváron A román kivonulás másnapján, október 7-én megérkezett Székesfehérvárra a zalai gyalogezred egy százada Vértessy Károly főhadnagy vezetésével. (A parancsnok tárnoki nagybirtokos, aki a kommün idején menekült Szegedre, és csatlakozott a fehércsapatokhoz.) Másnap egy zászlóaljnyi katona vonult be a városba, majd október 12- én megérkezett a fővezérség, a kísérő tiszti századokkal, (két zászlóalj gyalogos, egy lovas- és egy árkászszázad, összesen 200 tiszt és 1700 katona.) A fővezért, Horthy Miklóst, a város határában, a csíkvári út végén fogadta a város küldöttsége, ahol ünnepi beszédek hangzottak el. A bevonulás a polgári lakosság sorfala között történt. A város közönsége és a katonaság tábori misén vett részt, melyet a Vásár téren tartottak. Itt felszentelték a nemzeti hadsereg zászlaját. A szertartást a megyéspüspök celebrálta. A fővezérség a parancsnokságot a püspöki palotában rendezte be, a legénységet, közte a tiszti századok állományát, laktanyákban helyezték el. Ezen a napon megalakult a székesfehérvári katonai körletparancsnokság, és az egész Dunántúlon megkezdték a nemzeti hadsereg szervezését. Feltűnő volt, hogy a szervezést a hadügyminisztérium felhatalmazása nélkül a fővezérség utasítására hajtották végre. Székesfehérvár egy hónapon át az államszervező restaurációs erők központja. A városban működött a Nemzeti Hadsereg Fővezérlete mellé rendelt kormánybiztos, melyet Pallavicini György vezetett. A kormánybiztos a Dunántúl egész területére kiterjedően politikai intézkedéseket hozott. A fővezérség, és a kormánybiztosok (a dunántúli és a kerületiek) katonai diktatúrát testesítettek meg. A kormányzat ellensúlyozni igyekezett a fővezérség által elkövetett atrocitásokat, közte a politikai gyilkosságokat. A fővezérség külügyi megbízottja, Eckhardt Tibor, szeptember 1-jén értesítette Horthy Miklóst, hogy a különítmények által elkövetett gyilkosságokat az antantmisszió elítélte, és ez a tény az országról alkotott képet nemzetközi tekintetben lerontotta. A terrorról a külföldi missziók kormányaiknak jelentést küldtek. Eckhardt javasolta a fővezérnek, hogy az önbíráskodástól tartsa vissza embereit, és a tisztek a helyi közigazgatási vezetőkkel tárgyalják meg tervezett intézkedéseiket. Ennek ellenére a karhatalmi zászlóalj önkényeskedett: november 6-án éjszaka a városban 5o főt tartóztattak le és hurcoltak a hajmáskéri internáló táborba. Károlyi főispán közbelépésére 21 főt sikerült november 20-ig kiszabadítani. Kiderült, hogy a tisztek a besúgásokat valósnak vették, és annak alapján jártak el a letartóztatásoknál. A városi rendőrség szerint a városban nincsenek kommunisták. A rendőrkapitány érvelése szerint a fehérvári szocialista-kommunista hívek a kommün idején kiábrándultak az eszmékből, és a rezsim bukása után a polgári erőkhöz (főleg a keresztényszocialistákhoz) csatlakoztak. A fehérkarhatalom „rémeket lát, amikor Fehérváron kommunistákat keres”. (A karhatalom és a helyi hatóság közötti huzavonára példa Steiner Jákob esete, akit még augusztus 7-én letartóztattak. Az államügyész (Pattantyús Abrahám János) Steinert 200 ezer korona óvadék ellenében szabadlábra helyezte. Ez a karhatalmi tiszteket felháborította, követelik ismételt letartóztatását. Szerintük „a főbűnös a városban éppen Steiner Jákob, aki hosszú időn keresztül volt a Szociáldemokrata Párt városi elnöke, veszedelmes agitátor, a bolsevik rendszer exponense. Ő alapította a városban a szociáldemokrata szervezetet, és ő teremtette meg azt a szituációt, melybe a proletárdiktatúra beágyazódott, és a színmagyar városban és vármegyében a szocialista-kommunista párt gyökeret verhetett. Szabadlábra helyezésével megtévesztették a politikailag kevésbé tájékozott embereket”. Nádossy Imre, a karhatalom parancsnoka, kérte a 92
