Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt közelebbről is szemrevételeznénk az ehelyütt kiállított zászlókat, engedjék meg, hogy „a~ ország hadai ki alatt tartoznak állam? tárgyban megalkotott 1596. évi XI. te. betűit idézzem, hiszen ez a jogszabály, a zászlóhasználat egyik legkorábbi jogforrása elrendelte, hogy a vármegyék önálló zászlóval rendelkezzenek, amennyiben a vármegyei nemesi felkelés csapatainak (idézem) „minden vámegyében külön kapitányuk és [... ] gásglójuk legyen'. Megjegyzem, hogy ezt követően a vármegyei zászlóhasználat főként a Rákóczi-szabadságharc leverését követően lendült fel: elsősorban vármegyei nemesi felkelések, főispáni beiktatások, de koronázási ceremóniák, királyi vizitációk és egyéb ünnepségek alkalmával is a vármegyei bandériumok élén vitték a címeres vármegyei és insurgens zászlókat. Fejér vármegye címeres pecsétjének első ismert, önálló megjelenítése, azaz zászlón történő ábrázolása a vörös selyemdamaszt 1742. évi nemesi felkelési zászlón látható. Valójában csupán az eredeti zászló középrésze maradt fenn. Egyik oldalán arany- és ezüstszállal hímzett koronás magyar kiscímer látható, körülötte felirat: „PRO HAC VITAM ET SANGUINEM” (életünket és vérünket). A címer felett hímzett latin szalagmotívum, feloldása magyarul: Mária Terézia Magyarország királynője. Túloldalon tűhímzéssel, nagyigényü munkával készített, az országfelajánlás pillanatát megörökítő vármegyecímer látható. Felhívom a figyelmet arra, hogy az ábrázolás érdekessége, hogy a címerpajzs talpát az Esterházy család kardot és virágcsokrot tartó koronás griffmadarával egészítették ki. A családi címermotívum vármegyecímerbe történt beillesztésének indoka nem ismert. Egyfelől a vármegyében számos birtokkal és uradalommal rendelkezett akkor és később is a família, valamint gróf Esterházy József éppen a jelzett időszakban, 1741-1748 között az ország „udvarispánja”, azaz országbírája. Másrészt a nemesi felkelést 1741 októberében elrendelő uralkodónő a dunántúli felkelés megszervezésével gróf Esterházy^ József tábornokot és herceg Esterházy Pál őrnagyot bízta meg. A címer feletti felirat egyébként: „PROTEGE ET CONSERVA” (oltalmazd és őrizd). S ha már szót ejtettünk az első fennmaradt insurgens zászlóról, az 1810-es keltezésű nyers színű selyembrokát zászló olajképe is festett felirata szerint „szabad királyi Fejér vármegye”címerét ábrázolja. A kép alatti mezőben Székesfehérvár címere, utalva a vármegye és a város közös katonaállítására. A hátoldal ovális olajképén és az az alatti apró mezőben koronás kétfejű sas mellkasán is a magyar kiscímer látható. Az állandó hadsereg létrejöttével már csupán elvi jelentőséggel bíró nemesi felkelés polgári haderőként működött a továbbiakban, hiszen a nemesi bandériumok legfeljebb díszes felvonulásokon (például az 1896. évi millenniumi ünnepségeken) vettek részt, egészen a második világháborúig. Az évszázad első évtizedében készített s az utolsó nemesi felkelés alkalmával használt insurgens zászlók historikus továbbélését a nemzetőri feladatokat ellátó s a közbiztonság felett őrködő polgári őrség részére 1810-ben felszentelt 3 zászló biztosította. A zászlókon az 1810-es évszám szerepelt, ebből 2 bizonyosan a napjainkban a múzeum gyűjteményébe utalt 2 zászló. Ezzel magyarázható, hogy az 1800-as esztendők első évtizedében készített zászlókon miért szerepel 1810-es keltezés. Tisztelt Hölgyem és Uraim! Gyakorta megfogalmazódott kívánalom, hogy aki felelősséggel és cselekvőén óhajt a ma dolgaiban jelen lenni, ez által a jövendő formálásában is részt vállalni, annak rendszeresen és folyamatosan szükséges törekednie arra, hogy a múltról minél helytállóbb és gazdagabb információval rendelkezzék. Nem véletlen, hogy már az antik római társadalom is a történelmet az élet tanítómesterének tekintette. Mi pedig manapság már történelmi tapasztalataink birtokában pontosan tudjuk, hogy hagyományaink őrzése, ápolása, a tárgyi és szellemi történeti emlékek értelmezése és közrebocsátása nem csupán históriánkra vonatkozó ismereteinket gazdagítja, hanem a honismeret és a helytörténet lelki-érzelmi hatása révén hazaszeretetünket, a szúkebb pátriához való kötődésünket is erősíti. Ezért hiszek őszintén abban, hogy az ehelyütt kiállított zászlók és a Fejér Megyei Levéltár őrizetébe utalt korabeli dokumentumok közszemlére bocsátása egyfelől ezt az általános célunkat szolgálják, másrészt az általuk sugallt és bennük rejlő tartalom Fejér vármegye tényszerű közigazgatási, társadalmi, védelmi históriájához fűződőén is felvilágosítással szolgál. Örömmel nyitom meg ezt a kivételes történelmi zászlókból és dokumentumokból álló gyűjteményt. Köszönöm szépen a figyelmüket! 262
