Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1848-49-cel kapcsolatban újra és újra felmerül talán mindannyiunkban a kérdés: annyi vitázó történelemboncolás mellett miért szeretjük éppen e szabadságharcot olyan egyetértéssel? Talán azért, mert meg tudjuk idézni belőle a közös hitet. A magyar gyerekek első öntudatos pillanatuktól tanulják, milyen volt 1848-49, és valahogy a kezdetektől, egészen kiskoruktól értik. Mert nemcsak a forradalommal kapcsolatos tudást és ismeretet adjuk át nekik, hanem e történelmi sorsforduló lelkületét is megérzik. Nincs semmi más a történelmünkben, amellyel ilyen szoros kapcsolatot ápolunk, amely ennyire egyértelműen és egyöntetűen része mindannyiunk hagyományainak Szinte a génjeinkkel örökítjük Egyetlen más nemzeti ünnepünkhöz sem kötődik ennyi érzelem, ennyi történet, önazonosságunk rögzült része. Idézem: „Velünk van Isten és az igazság!” - írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő magyar katonáknak szóló buzdító kiáltványában, és mindenki így érzi azóta is mind a mai napig: nálunk volt az igazság. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ezek után afféle régi vágású vendégként - az új vágású vendégek nem hoznak, hanem visznek; közlekedési vállalattól, innen-onnan, ismerjük ezeket a mai történeteket, ez ma a magyar módi, de én régi vágású vendégek közé tartozom - szerettem volna hozzájárulni valamivel e kiállítás fényéhez. Nekem is van otthon néhány, talán nem hangzik szerénytelenségnek, ha azt mondom, említésre méltó, korabeli dokumentumom. Említettem már, hogy fertőzött volnék Hermann Róbert által. Elhoztam egyet ezek közül, megőrzésre át is adom igazgató asszonynak. Talán elég méltó dokumentum ez ahhoz, hogy itt valahogy a kiállítás tárgyúi között helyet szorítsanak neki. Ez egy Klapka által aláírt kinevezési okirat. A következőképpen hangzik „Kinevezés. Melynek erejénél fogva felsőbb jóváhagyás reményében folyó év szeptember hó 16-tól” - 1849-ről beszélünk, szeptember 16-tól - „számítandó ranggal s illetménnyel Márkus István főhadnaggyá kineveztetik Komáromban, szeptember hó 16-án, 1849-ben.” Nem azért nőtt a szívemhez ez a dokumentum, mert a magyarok hősiességéről szól. Arról is szól, s az is elég lenne, hogy az ember örömmel vigyázzon egy ilyen dokumentumra, hiszen a világosi fegyverletételen már régen túl vagyunk de itt jól látszik hogy ott, ahol lehetett, jól mutatja ez a dokumentum, hogy ahol lehetett, s a komáromi erődítmény erre alkalmas volt, ott azért az utolsó lehetőségig, az utolsó napig, az utolsó percig Htartottunk Mi több, szeptember 16-án még neveztünk H, léptettünk elő tiszteket. De nem ezért őrzöm ezt a dokumentumot, hanem azért, mert itt, a Kárpát-medencében rendszeresen meg szoktak bennünket támadni akkor, amikor arról beszélünk, hogy a magyar ezeréves államisággal rendelkezik, hogy mi egy államalkotó nép vagyunk, hogy nekünk ösztönös érzékünk van az alkotmányossághoz, és sorolhatnám tovább. Ez a dokumentum azért kedves a szívemnek mert ezt az állítást, ezt a Hcsit historizáló, filozofáló állítást a maga feketefehér mivoltában bizonyítja. Ennek a kinevezési okiratnak számomra legkedvesebb beszúrása ugyanis úgy hangzik, hogy „felsőbb jóváhagyás reményében.” Ugyanis a kinevezéshez kell a felsőbb jóváhagyás. Egy ostromlott vár esetében ez nem mindig adatik meg. Képzeljék el: egy közösség, amely az élet és a halál mezsgyéjén sétál, H tudja, meddig tarthatják a várat, túlélik-e egyáltalán az ostromot, nem tudják, mi lesz a sorsuk Nyilván, ha katonák, akkor tisztekre is szükségük van, k kell tehát nevezni, elő kell léptetni ebben a szorult helyzetben is. AH a kinevezési okiratot írja, törődik azzal, hogy tudja, hogy sajnos jogi, alkotmányos értelemben ő egyedül ezt nem teheti meg, mert ide még szükség volna egy felsőbb jóváhagyásra. Ezt érzékelteti egy ilyen válságos pillanatban is a szövegben - „felsőbb jóváhagyás reményében” -, amelyben előre jelzi, bízik abban, hogy meglesz majd a kinevezéshez a felsőbb jóváhagyás. Na, ezt a gondolkodásmódot, rendszerességet, alkotmányos érzéket nevezhetjük összefoglaló néven úgy, hogy államalkotó képesség. A Hállítás minden tárgya tulajdonképpen ezt, a magyar nemzet, a Kárpát-medencei magyar nemzet államalkotó képességét bizonyíthatja a látogatók számára. Nagy örömmel fogadtam el a meghívást, és örömmel nyitom meg ezt a mindannyiunk szívét megmelegítő, gyönyörű szép tárgyukból és dokumentumokból álló gyűjteményt, Hállltást. Köszönöm szépen a figyelmüket! 258
