Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Szemle

Alba Regia 38. (2009)

DEBRECENI DIÁKKÉNT DANKÓ IMRE KÖZELÉBEN

Négy évtizeddel ezelőtt, 1970-ben iratkoztam be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol 1975-ben szereztem történelem-földrajz szakos középiskolai tanári és etnográfusi oklevelet. Dankó Imre (1922-2008) közelében nem csupán az egyetemi évek alatt éreztem magam, hanem pályám során később is, egészen haláláig. Harmadikos gimnazista koromban, 1968-ban osztálykirándulásunk Debrecenbe vezetett. Nem csupán a nagyerdei egyetemi épületek nyerték el tetszésemet, hanem két, szülőfalummal kapcsolatos debreceni emlék is ide vonzott. A Református Kollégium Nagykönyvtárában egy térképre lettem figyelmes, amely a Kollégium partikuláris iskolahálózatát ábrázolta. Örömmel fedeztem fel rajta szülőfalumat, Zámolyt, amelynek református iskolája 1807-1848 között a Kollégium partikulája, résziskolája volt. A Kollégium közelében, a gályarab prédikátorok emlékművén olvashattam szülőfalum lelkésze, Alistáli György nevét. E két felfedezés hatására döntöttem a debreceni egyetemi tanulmányok mellett.

Akkor még nem tudhattam, hogy Dankó Imre bölcsészdoktori értekezését a Debreceni Református Kollégium partikularendszeréről írta 1945-ben.1 Hallgató koromban Dankó Imre nem tartott órákat az egyetemen. Pécsről 1969- ben került a Déri Múzeumba. Az 1970-es évek első felében új munkaköre, a Hajdú-Bihar megyei múzeumok igazgatósága, a Déri Múzeum teljes építészeti rekonstrukciójával, a Bihari Múzeum megteremtésével, múzeumi évkönyvek és a Múzeumi Kurír kiadásával járt együtt. Az egyetemen csak később kezdett tanítani, s nyerte el a címzetes egyetemi tanári kinevezést. Dankó Imre nevével, cikkeivel így először az általa frissen alapított Múzeumi Kurír oldalain találkoztam. Csoporttársnőm, Hegyes Éva tagja volt a Déri Múzeum Baráti Körének, így a népszerű múzeumi folyóiratot rendszeresen megkapta az egyetem Benczúr utcai kollégiumában. Ő adta kölcsön az első számokat. Annyira megtetszett, hogy én is beléptem a Déri Múzeum Baráti Körébe, hogy a sorra megjelenő számokat megkapjam.

Személyesen 1971 februárjában találkozhattam Dankó Imrével. Egy szombati napon Dám László adjunktus magával vitt a hajdúböszörményi Boda-szőlőskertbe, ahol a szőlőspajták népi építészetét kutatta. A böszörményi gyűjtőútról hazafelé jövet a debreceni nagyállomáson találkoztunk Dankó Imrével, valahova utazott, a vonatát várta. Dankó Imre ekkor már kandidátus volt, Dám Laci kajlán meg is kérdezte tőle: Imre bácsi, maga kan vágy didátus? Dám László böszörményi kutatásainak eredményeként kiadott könyvéről* 2 recenziót írtam, amit Dankó Imre megjelentetett a Múzeumi Kurírban, annak ellenére, hogy korábban hangsúlyozta: a Kurír nem közöl könyvismertetéseket. Esetemben eltért ettől, így egyik első néprajzi írásom ez a kis recenzió.3 A Múzeumi Kurírba később is küldtem kéziratokat. Nekem ma is hiányzik ez a sokoldalú, jól szerkesztett múzeumi ismeretterjesztő folyóirat.

A múzeumban, amely azokban az években az átépítés miatt a Református Gimnázium (a mai Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola) épületében működött, 1973 júniusában kerestem fel. A Debreceni Képes Kalendárium és a Debreceni Szemle néprajzi jelentőségéről írtam, s az egyetemen nem találtam meg a két periodika minden számát.4 Kerestem a Déri Múzeum könyvtárában a hiányzókat, ekkor fogadott Dankó Imre. A két kiadvány tartalmát, szerzőit jól ismerte. Dedikáltattam vele A gyulai vásárok című könyvét5, amelybe ezt írta: Lukács Lászlónak szeretettel, bár nem én adtam, hanem vette antiquaríce! D. I973.jún. 15. Dankó Imre.

Debreceni főbérlőnknek járt a Hajdú-Bihari Napló, amelynek hétvégi mellékleteiben rendszeresen olvashattam Dankó Imre cikkeit. A Hortobágy néprajzi kutatásáról Gunda Béla professzor írt, amihez Dankó Imre, Paládi-Kovács Attila és Bencsik János szólt hozzá.6 Dankó Imre a Hajdú összetételű helyneveinkről, a régi debreceni könyvvásárokról, eg}7 régi bihari útleíróról, K. Nagy Sándorról és az újévi népszokásokról megjelent cikkeit olvastam, sőt az újságból kivágtam, ma is őrzöm.7

Dankó Imre lánya, Éva diáktársunk volt, angol-néprajz szakos. Tőle tudtuk meg, hogy édesapja néprajzihelytörténeti antológiát szerkeszt a 70 éves Szűcs Sándor tiszteletére, Bajomi krónika címmel.8 Nagy érdeklődéssel

! Dankó 1945; 1998a, 776-810; Csikesz 1938, 5-6.

2 Dám 1972

3 Lukács 1972,47-48.

4 Lukács 1973

' Dankó 1963

h Gunda 1972; Dankó 1973a; Paládi-Kovács 1973; Bencsik 1973

7 Dankó 1972; 1973b; 1973c; 1973d

8 Dankó szerk 1973

249