Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Művészettörténet - Matits Ferenc: Deák Dénes emlékezete

Alba Regia 38. (2009)

túlmenően más szempontokat is figyelembe vett a döntés meghozatalánál, így többek között azt, hogy Fehérvárnak, már volt, van egy olyan képzőművészeti gyűjteménye, amelyhez szervesen illeszkedik az ő gyűjteménye. Másrészt úgy gondolta, hogy itt, elsősorban Kovalovszky Mártáék révén, olyan személyek gondozása alá fog kerülni a gyűjtemény, akikben ő - hozzáértésük, emberi mivoltuk miatt - maximálisan megbízhat. Azt sem volt közömbös, hogy teret, helységet, kiállító helyet tudott nyújtani a kezdetektől a tanács, illetőleg az önkormányzat. Nyilvánvaló, hogy ezek nem egyk percről a másikra teremtődtek meg, néha úgy tűnt, hogy lassabb a folyamat, mint amilyennek lentire kéne. De először a Kossuth utcában, majd pedig az Oskola utcában sikerült mind jobb körülményeket megteremteni.

Tehát, volt egy hivatalos kapcsolatom Deák Dénessel, amely több levélváltás, okiratkészítés, szerződés-előkészítés formájában testesült meg, és volt egy nem hivatalos is. De a kettő néha teljesen egybemosódott. Például, ha felmentünk hozzá hivatalos ügyeket intézni, ezek légköre abszolút szívélyes volt. Roppant kötetlen volt ott tartózkodásunk minden egyes mozzanata, remekül éreztük magunkat nála. Az előre megbeszélt időpontban szívélyesen fogadott bennünket. A rendkívül sok műtárgy között nem is volt olyan egyszerű számunkra helyet biztosítani, teával, édességekkel, itallal kínált bennünket. Az egyes műtárgyak megtekintését végeztük, ami természetesen az azokhoz fűződő történetekkel lett kiegészítve. Dénes nagyon jól tudott, és szeretett anekdotázni, mesélni a művészekről és írókról, aukciókról. Roppant érdekes, izgalmas volt egy-egy látogatás nála. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy én személy szerint úgy érzem, rengeteget kaptam ezeken a látogatásokon, nemcsak emberileg gyarapodtam, hanem képzőművészeti, művészeti ismereteim is bővültek, fejlődtek ízlésem alakulásában is, hiszen olyasmire hívta fel a figyelmemet, amire egyébként nem gondoltam volna, vagy olyasmit láttam, olyasminek az ízét, értékét, hangulatát sikerült megragadnom, amit egyébként segítsége nélkül nem vettem volna észre. Nem csak a lakásán találkoztunk, hanem egy-két alkalommal jártunk együtt műkereskedőknél is. Ez úgy a 80-as évek végén lehetett, akkor még kevesebb műkereskedő volt, más feltételek között dolgoztak Roppant érdekes volt, hogy egy pillanat alatt meglátta a kereskedőnél az értéket. Ha szüksége volt az alkotásra, nem sokat alkudozott, megvásárolta, és boldogan vitte haza. Nem csak első rangú műalkotások voltak nála, ezt ő sem tagadta, hanem középszerű művek is. Ezek azért kellettek neki, hogy azokkal kereskedjen, hogy azokból megteremtse annak az alapját, hogy a valóban értékesek megvásárlásához anyagi lehetősége legyen. Persze ezek a lehetőségek másból is származtak

Nagyon szerencsésnek mondható, hogy az írószövetség könyvtárosa lehetett, mert ott nagyon sok művészt megismerhetett, és ezt a kört tudta később bővíteni. Nagyon fontos volt számára, hogy egyes művészekkel közvetlen kapcsolatot tartott, Czóbel Béla, Anna Margit, Gyarmathy Tihamér, Barcsay Jenő és mások Ezektől a művészektől közvetlenül vásárolt, illetve ez a kapcsolat az ő gyűjteményét formálta. Az ábrahámhegyi templom építésekor számos művész számára biztosította annak lehetőséget, hogy szerepeljen tőle az együttesben műtárgy. Roppant szívélyes és színes személyiség volt, főleg délelőtt. Ahogy ő elmondta, neki a délelőttök a nappal első fele hozza az életet, az örömöt, a vitalitást, akkor érzi jól magát. Viszont, a nap második felében és különösen éjszaka - saját elmondása szerint - nehéz órái voltak Az éjszakák voltak némelykor számára gyötrők Ilyenkor leginkább komoly zenét hallgatott, de ez sem hozta meg mindig számára a feloldozást. Tudtunk arról, hogy bizonyos depressziós problémái voltak Ezért is a reggeli úszás utánra, mindig délelőttre tette találkozásaink időpontját, amelyet hallatlan jókedvűen, jó hangulatban töltött el. Szinte hihetetlen volt az ember számára, hogy van egy másik énje is. Nagyvonalúsága egész Székesfehérvárral való kapcsolatára jellemző volt. Ennek a csúcsa természetesen a végrendelet volt. A végintézkedéssel a döntő mértékben általa létrehozott, Székesfehérvárhoz kötődő alapítványra, illetőleg az önkormányzat által létrehozott Városi Képtár - Deák Gyűjteményre hagyta a vagyonát, illetőleg a vagyonának tekintélyes részét. Természetesen másokról sem feledkezett meg, a Veszprémi Egyházmegyéről és magánszemélyekről sem. Ez részéről egy hallatlan nagy gesztus volt, és elmondhatom, hogy az egyes, eddig vezető lépések, mozzanatok alkalmával is ugyanez a nagyvonalúság jellemezte. Amikor például a legelső alkalommal, még a kapcsolatunk kezdetén bizonyos számú képet és más képzőművészeti alkotást elhozhattunk tőle, hogy azok Székesfehérváron kiállításra kerülhessenek szinte bármire mutatott rá Kovalovszky Márta, a válogatást végző művészettörténész, szinte mindenre azt mondta: “Márta, hát vigyék”, vág}' “Természetesen mehet.” Talán egy-két alkotásnál fordult elő, hogy azt mondta: “Ha még lehetne, ezt szeretném még egy darabig, itt a szobámban nézegetni.” Végső soron azok is idekerültek a fehérvári gyűjteménybe. Mindenekelőtt a 19. század végétől a 20. század végéig készített kvalitásos művészeti alkotásokhoz vonzódott. Ezen kívül sok minden más is érdekelte.

Nagyon érdekes volt az életmódja. Egyrészt hihetetlen szépségek között élt, másrészt igen-igen zsúfolt körülmények között, ezt a fényképek is tanúsítják Nem csak a falon lógtak képek hanem a földön is, mégpedig úgy, hogy három réteget rakott egymás fölé, úgy, hogy szinte mozdulni, közlekedni alig lehetett a lakás bizonyos térségeiben. Egyik oldalról tehát nagy értékek, sok gyönyörűség között lehetett, a másik oldalról pedig elmondható, hogy roppant szerényen élt. A mindennapi életben az igényeit meglehetősen alacsony szintre szállította le. Talán részben azért is, hogy a gyűjteménye bővülhessen, növekedhessen. Időnként volt azonban igénye arra, hogy egzotikus vidékeket fölkeressen, így járt többek között Délkelet-Ázsiában, Kubában is.

207