Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Alba Regia 38. (2009) Winter András középiskolai tanár, a szolnoki 68. közös gyalogezred tartalékos zászlósa szintén a Bruszilov offenzíva idején, 1916 júliusában esett orosz fogságba. Naplójának tanúsága szerint a tobolszki hadifogolytáborban a tiszti és a legénységi állományhoz tartozóknak is volt karácsonyfája: „44-es kis csoportunk szép karácsonyfát állított fel. Több boxban is volt fa vagy gallyacska... A menage is kitett magáért, igyekeztek szép terítéken mennél jobb alkalmi vacsorával kedveskedni, az asztalnál mindenkinek a helyét Kónya vízfestékkel készített névjegykártyája jelölte meg egy hozzácsatolt kis fenyőgallyacskával... Nagy Laci a karácsonyfa alatt intonálta a „Mennyből az angyal lejött hozzátok... ” éneket. A minket kiszolgáló legénységiek természetesen ugyanazt élvezték az enni-innivalóból, mint mi... A legénységi tábor kapott lisztet, zsírt, mákot, cukrot, húst stb. tőlünk és a többi városbeli, illetve városunk határán belüli többi tiszti csoport jóléti alapjából is... Szép karácsonyfájuk is volt.”44 Pozsgai Pálné (1895-1976) enyingi születésű, Kónyban (Győr m.) alkotó naiv festő a hadifogoly-karácsonyfát képen is megörökítette. Hadifogoly álma című, 1974-ben készült festményén a barakkban kétoldalt fapriccsen alszanak a hadifoglyok, két orosz őr fegyverrel vigyázza álmukat. Az egyik hadifogoly álmodik: a feje fölé festett álomképen feldíszített karácsonyfa látható, mellette felesége és két gyermeke.45 Nem csak az 1848/49-es szabadságharc magyar emigránsai állítottak karácsonyfát Nyugat-Európában, hanem az 1917-es októberi forradalom után Franciaországba menekült orosz arisztokraták is. Zilahy Lajos Oros* karácsony Párizsban című elbeszélése szerint 1926-ban karácsonyfájuk olyan szerény volt, mint a legtöbb franciáé: „Az asztalon színes papírba burkolt cserépben apró kis karácsonyfa áll. Mindössze talán harminc centiméter magas. Valami húsz, huszonöt gyertyácska van rajta, de egyébként semmiféle dísz. Csak azok a meztelen kis fehér gyertyák.”46 Otto Zoff (1890-1963) német író is emigrációba kényszerült: 1939-ben Olaszországon keresztül Franciaországba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba menekült családjával, kislányával. Emigrációs naplója szerint a karácsonyfa 1939-ben Franciaországban még ritkaságszámba ment: „December 23. Mától a karácsonyfa beszerzésével foglalkozom. Nem könnyű hozzájutni, először is ez a szokás itt még nem teljesen honosodott meg, másodszor a háború megakadályozza, hogy a vasútakat szállításukra erősen igénybe vegyék. December 24. Nagyon figyelemreméltó karácsonyeste volt. A legszebb a gyermekszemek majdnem földöntúli meglepődése, amikor a kicsit bevezettük, és a sötét szobában csak a gyertyák égtek. Ilyenkor szemekből áll az egész arc, és arccá válik az egész apró ember. Meglepetésében nem mozdul tovább. Ez nem elragadtatás, annál több... Hozzánk jött a portásasszony kislánya, akinek még soha nem volt karácsonyfája.”47 Zoffék 1941-ben már az Egyesült Államokban állítottak karácsonyfát. A német katonalevelek újra a frontkarácsonyfákról számoltak be. Peter Pfaff Franciaországban katonai szolgálatot teljesítő gimnazista 1943-ban karácsonyfával ünnepelhetett, mert egységüket karácsony előtti napon kivonták a földalatti erődből, a közeli faluban kaptak szállást. Kis szobájukban karácsonyi sarkot rendezett be bajtársával együtt: színes papírra ragasztották szüleik, barátaik fényképeit, fenyőágakkal keretezték, gyertyával világították meg. „Egy szép fenyőfát szereztünk, és a primitív eszközök ellenére meseszéppé díszítettük, vattából kis hópelyheket szórtunk rá, ezüstpapírból díszt, villanydrótból gyertyatartót varázsoltunk.” - írta édesanyjának.48 Egy évvel korábban a keleti fronton, a bekerített Sztálingrádnál feldíszített bogáncs volt a német katonák karácsonyfája.49 Ugyancsak 1942-ből ismerjük egy német tengeralattjáró karácsonyfáját, amely fából összerakható. A német tengerészek már korábban is, 1880-1890 körül használtak a hajókon hasonló karácsonyfákat, ágaikat rekettyéből rakták össze.5“ A sztálingrádi bekerítés idejére már az otthonmaradottak is sok mindenben hiányt szenvedtek, még karácsonyfagyertyában is. Berlinben ezért 1942 karácsonya előtt a nemzetiszocialista nőszövetség anyaiskoláiban tanították, hogyan kell magukkal hozott viaszdarabkákból és gyapjúfonalból Aspirin-csőbe gyertyát önteni. Játékok, karácsonyfadíszek gyártását 1943. március 18-ai hatállyal egész Németországban megtiltották, a rájuk fordítandó anyagokat, energiát, munkaerőt a hadiipar szolgálatába állították.51 Az utolsó háborús karácsonyra a front szülőfalunkat, a Székesfehérvár melletti Zámolyt is elérte. Csoóri Sándorékhoz karácsony előtt négy német katonát szállásoltak be. Közülük a legidősebb Alfred, két fia és felesége meghalt az otthoni bombázásoknál. Alfred az ő emlékükre szeretett volna karácsonyfát állítani, gyertyát gyújtani, virrasztani. A kis híján végzetessé vált történetet Csoóri Sándor Három gyertya a karácsonyfára című visszaemlékezéseben mondta el: 44 SZABÓ 1992, 42-43. 45 BÁNSZKY 1984, 168. 46 ZILAHY 1994,181. 47 SCHMALENBERG 1989, 214-215. 4* SCHMALENBERG 1989,232. 44 BROWN 1995,29. 5C MANTEL 1975, 150, 51-52 ábra. si KLEIN 2000, 207. 165
