Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa

Alba Riga 38. (2009)

kúpon ünnepelte a szent estét. Amikor a sötétség beállt, a legmagasabb fenyőfán kigyúltak a villanylámpák. Alighogy felhangzott a magyarok éneke, az oroszok elhagyva állásaikat, hosszú sorokban jöttek, s ők is körülállták a palosui karácsonyfát.”26

Az ezred minden karácsonyra szeretetadományokat is kapott. Az első karácsonyra küldött szeretetcsomagok a szünet nélküli súlyos harcok miatt a Beszkidekben csak 1915 márciusában érték el a katonákat. B. Szabó István Aranydiók a márciusi hóban című elbeszélése szerint fenyőgallyat, gyertyát is tartalmaztak; „Mikor a nagybundás trénkáplár este málháslovakkal fölhozta a délre főtt zupát, mindegyik prófuntos ló hátáról levett egy barna zsákot is azzal, hogy ez a liebeszgábé vagy micsoda. Most kapta az ezred, és én osszam ki a legényeim között. Minden szakasz kapott egy tele zsákkal, körülbelül negyven-ötven csomagot. Jut belőle mindenkinek... Egy-két csomagot kibontunk. A karácsony melege nevet ránk belőle. A vérben töltött karácsonyé, most a havas márciusban! Kis száraz fenyőág, gyertya, füge, cukor, alma, egy skatulya szardínia és dió, amelyen aranypor csillog... A másikban hósipka, meleg alsóruhák és melegítők, kapcák száraz fenyőgally és itt is aranydió.”27

A Sipos Gyula hadi krónikájában leírtakat megerősíti Szurmay Sándor altábornagy, hadtestparancsnok visszaemlékezése: „Karácsonykor minden alosztálynak, minden törzsnek megvolt a maga karácsonyfája, a maga betlehemes csoportja, a hagyományos kis templommal és maszkokkal. Csak a jó Isten tudja, honnan teremtették elő az ehhez szükséges dolgokat, de ezek megvoltak már 1914-ben karácsonykor is. Amikor Limanova után mozgásban voltunk, és csak sötétedéskor értük el az éjjelezési állomást, a szent estét mégis teljes karácsonyi hangulatban, karácsonyfa alatt ültük meg.”28 Az 5. Honvéd Lovashadosztály alá rendelt 42. számú tábori posta katonáira a Sáros megyei Ladomérvágása iskolájában köszöntött 1914-ben a karácsony. Majoros József hivatalvezető visszaemlékezése szerint: „Ott díszlett a hatalmas karácsonyfa, két épületszámy között az udvaron, telistele hadfiaknak, huszároknak szánt apró-cseprő jókkal. Kifejezhetetlen, leírhatatlan lelki befelé-éléssel álltunk a fenséges szimbólum előtt. Első háborús karácsonyestünk.”29 *

A császári és királyi székesfehérvári 69. közös gyalogezred katonái 1913-ban a karácsonyt még a dalmát tengerparton, Castelnuovóban töltötték. Az első háborús karácsony Galíciában, az orosz front súlyos küzdelmeiben köszöntött rájuk Rozeneknél, a Czama folyó keleti partján, mégsem ünnepeltek karácsonyfa nélkül. Karácsonyeste az állásaik mögé telepített tüzérek az erdő egyik óriási fenyőfáját díszítették fel: gyertyák helyett gyújtókupakokkal, amibe faggyút, olajat töltöttek. Gyönyörű látványt nyújtott a hatalmas, kivilágított fa. A 69-esek III. zászlóalja 1915 karácsonyán az olasz fronton az Isonzónál harcolt. Katonáik a Podgora legmagasabb csúcsán szintén élő fenyőt díszítettek fel villanykörtékkel. Esti sötétben a hirtelen felgyulladó fény az olaszokat úgy meglepte, hogy előbb géppuskázni kezdtek, de felismerve a hazájukban ritka karácsonyfát, tüzet szüntettek.32

A császári és királyi székesfehérvári 10. közös huszárezred 1915 karácsonyán az orosz fronton harcolt. Kozma Miklós Egy csapattiszt naplójában olvashatunk itteni karácsonyfájukról: „December 24. Délután nincs szolgálat s egyszersmind ez a karácsonyi ünnep is. Estefelé csengő muzsikával vonul át a hatos Landwehrek egyik zászlóalja. A sapkákon kis fenyőgallyak. Sok katonaszán karácsonyfát visz... Este meggyújtottam a hazulról küldött kis fa gyertyáit, melléje raktam Aémet karácsonyi ajándékait és megünnepeltük a karácsonyt. December 25. Reggeli misén tele van a templom katonával. A Gotterhalte után a Himnusz/ is játsszák. Ebédnél minden asztalon kis karácsonyfa.”31 Kozma Miklós naplóbejegyzésében tetten érhetjük azt a helyzetet, amikor magyar katonák osztrák egységekkel ugyanazon a frontszakaszon harcolnak együtt. Jelen esetben az osztrák Landwehr 6. ezredének katonáival, akik a karácsonyi zöld ág és a karácsonyfa ügyében a fronton is serénykedtek.

Koch Rudolf hódmezővásárhelyi származású tüzértiszt ütege is gyakran tartozott német parancsnokság alárendeltségébe Galíciában, az orosz fronton. Tiszti naplójában két háborús évben is írt a karácsonyfáról. Mivel ütegüket 1914-ben menetben érte a karácsony, ő tiszttársával a kis karácsonyfa alatt már december 23-ai szállásukon ünnepelt, mert bizonytalan volt, hogy a szentestén ezt megtehetik: „December 23. Nagy fáradalmak között, reggel 6-kor Dobrowára érkeztünk, ahol huzavona és várakozás után végre 10 óra fele a Czama folyó mellett egy kies fekvésű házban találtunk szállást. Este felhasználva a kedvedző alkalmat, egy kis karácsonyi ünnepséget rendeztünk Wemer főhadnagy miniatűr karácsonyfája mellett, minthogy kétes volt, hogy hol töltjük holnap a szent estét.” Másnap is megfelelő szállást kaptak, ahol a karácsonyestét megtarthatták: „December 24. Karácsony napja. 8 órakor indultunk tovább a 8 km-nyire levő Novo-Blogiébe. Remek úton, szép fenyvesekben vitt az útunk, ahol szép karácsonyfákat vágva magunknak, 1/2 12-kor megérkeztünk szálláshelyünkre... A faluban sok német telepes lakik. Mi tisztek is egy ilyen derék német háznál kaptunk kitűnő, tiszta szállást. D.u. az esti ünnepséget készítettük elő,... a legénység fáját és

26 SIPOS 1937,38,91,162, 228.

27 B.SZABÓ 1916,78-79.

28 SZURMAY 2005, 196-197.

25 MAJOROS 1937,132.

50 CRETTIER 1937, 124; CRETT1ER-SZIKLAY 1937,306; GELENCSÉR 1993, 10.

3i KOZMA 1931, 345; 1933, 284-285.

161