Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa

Alba Regia 38. (2009)

Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjától az első világháború végéig magyar katonák hosszú évekig szolgáltak ebben a hazájuktól távoli, attól földrajzi, nyelvi és vallási tekintetben is nagyon elütő tartományban. A Török Birodalom igazgatása alatt maradt Novipazári Szandzsákban is számos magyar- és osztrák-magyar egység teljesített biztonsági szolgálatot. Tömörkény István, a későbbi író, egy évet töltött a Balkánon a szegedi 46. császári és királyi gyalogezred katonájaként. Az 1888. évi karácsonyt a Szandzsákban, a prijepoljei barakktáborban érte meg, ahol a magyar katonák karácsonyfát állítottak. Tömörkény 1915-ben a szemtanú hitelességével emlékezett a mohamedán környezetben lezajlott ünnepre: „A haza messze van, a hó pedig esik. A patrul Jabukára már tegnap hajnalban elment, már délután van, de nem jön elő. Lehet pedig, hogy küldtek hazulról legalább ezekre a jelös napokra, de esik a hó, és Isten kezében a patrul, meg leginkább az öszvérek, amik hozzák a holmit. A tábor előtt szótlanul állnak az emberek. Mások fenyőgallyat hoznak (nem kellett érte messze menni), s ... most ezt teszik a köztisztasági ládába az asztalon. Némely darab gyertyákat rákötnek, és széles férfimelléről a legmagasabb ékességet, a lövészkitüntetés piros bojtját akasztja rá a közkatona... Azután akkor hirtelen fegyverdörej... A patrul ereszkedik lefelé... kibontakoznak a hófátyolból a hóemberek, utánuk a pólyák gyalogszekerészek, kantárszáron egy muli... két muli... három muli... A magyar Jézus megérkezett Törökországba... Egy félóra múlva Gukonyi Bálint viszi a hóban a fonatos kalácsot a poszton álló Ibrahimnak: - Ogyél, Ibró testvér. Magyarországi.”14

Magyar katonáink a császári és királyi közös ezredekben osztrák katonatársaiktól is megismerhették a karácsonyfát. Havadon (Maros-Torda m.) id. Ozsváth Sándor említette, hogy ő először 1908-ban látott karácsonyfát a marosvásárhelyi 9-es huszárok laktanyájában, ahol az ezredes rendezte a karácsonyfa-ünnepélyt, meg is ajándékozta a legénységet.15 Hozzájárult népszerűségéhez az első világháború, ahol sok esetben osztrák és német katonákkal együtt teljesítettek frontszolgálatot (pl. az Északkeleti-Kárpátokban, Galíciában, Erdélyben, Romániában, Szerbiában és az olasz fronton is). Viski Károly írta a Magyar XyMwben, 1919-ben: „A német ember — így mutatják képes újságjai — még a lövészárokban is gyújt két-három araszos karácsonyfát; a magyar paraszt tudtommal sehol.”16

Viski megfigyelését az első világháborús német katonalevelek, harctéri naplók is megerősítik. A nyugati frontról, Foumes közeléből írta szüleinek 1914-ben egy német egyetemi hallgató: szenteste 10 óráig a lövészárokban teljesítettek szolgálatot, ahol ők és a velük szemben álló angolok is szép karácsonyi dalokat énekeltek. A németek a tüzelőállásokat fenyőágakkal és otthonról kapott aranyfüsttel díszítették. Leváltásuk után a szálláson valamennyien karácsonyi gyermekké váltak, aki a csomagjai előtt térdepel és rakosgat. Este tartották a valódi karácsonyi ünnepet. Két hatalmas karácsonyfa világított nagy asztalokon. Szeretetajándékból mindent kaptak bőven: gyapjúholmit, dohányt, karácsonyi szárazsüteményt (Spekulatius), csokoládét, kolbászt. Ezután jött az ezredparancsnok, és a tábori lelkész felolvasta a karácsonyi történetet, majd kedves, régi dalokat énekeltek.17

A szeretetajándékok láttán meghatódva írta a frontra küldött egyetemi hallgató: Was hat Deutschland fúr uns getan! (Mit tett értünk Németország!) Különböző jótékony egyesületek, mindenek előtt a Német Vöröskereszt, nőegyletek, újságszerkesztőségek gyűjtöttek adományokat a szeretetajándékokra. Adakozásra felhívó plakátjaikon rendszerint ott látható a gyertyás karácsonyfa. A szeretetajándékokat a frontra szállító vonatokhoz katonaruhás Jézus ka-szolgálatra lelkipásztorokat, tanárokat vezényeltek, akik a katonák számára történő szétosztást irányították.18

A nyugati fronton, a belgiumi Ypem környékén, ahol a németek angolokkal álltak szemben, a lövészárkokból felhangzó karácsonyi énekek és a fedezékekben felállított karácsonyfák hatására az ellenfelek között barátkozás, karácsonyi fegyverszünet kezdődött. Mindezt 1914-ben karácsony hajnalán az angolok észlelték a német lövészárkok felől. Hamarosan német katonák bújtak elő a lövészárkokból, óvatosan megindultak a senki földje felezővonaláig, majd hívták a briteket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Megajándékozták egymást, beszélgettek, futballoztak. A lövészárokbarátkozás egyes frontszakaszokon egy hétig is eltartott, amíg a katonai vezetés be nem tiltotta. Mindez azután történt, hogy a nyugati fronton a háború első hat hónapjában a franciák, a belgák és a britek több mint egymillió embert veszítettek, a német oldalon 675.000 katona elesett, megsebesült vagy bevetés során eltűnt.19

Műfenyőt is küldhették a hozzátartozók a fronton harcolóknak, ami keménypapír dobozban került forgalomba. Nyomtatott felirattal: Feldpost. Eilig. Weihnachtsbaum. (Tábori posta. Sürgős. Karácsonyfa.)20 Ilyen frontra küldött műfenyőt említett 1915. december 18-án Magyarországról (Krezedin?) az orosz frontról gyermekeinek írt levelében Rudolf Koch grafikus, iparművész. Egy faluban szállásolták el őket, ahol olyan sok a katona, hogy nem jutott mindenkinek szoba, ágy. Ok is egy üres istállóban alszanak, szalmán, ami száraz és meleg, a köpenyükkel takaróznak. „Karácsonykor nekünk nem lesz olyan szép karácsonyfánk, mint nektek, de egyik bajtársunknak küldtek egy egészen kicsi karácsonyfát három gyertyával, azt fogjuk meggyújtani, és mi már annak is örülünk... Ha a mi kis fácskánk világít,

w TÖMÖRKÉNY 1989, 89.

>5 MARKAI-NAGY 1993, 152.

« VISKI 1919,70.

17 KLEIN 2000,204.

i« HEGEL 1995,15-16.

i’ WESTWELL 2001, 47.

20 KLEIN 2000,205-206.

159