Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa ami aránylag széles társadalmi réteget sújt, elsősorban a vagyonosokat bünteti, sarcolja. A levert szabadságharc után a Kossuth-emigrációhoz tartozó Perczel Miklós honvéd ezredes naplójában leírta az 1850. évi karácsonyestéjüket karácsonyfával a törökországi Kutahiában: „Karácsony böjtje, a családi ünnepek legkedélyesebbike, mely minden házban össze szokta hozni a távol lakó rokonokat. Mily kedves az ilyesek emléke, s mily nehezen esik ilyenkor a távoliét kedveseinktől. Katonával egy igen szép karácsonyfát készítettünk Móric gyermekeinek. Igen kedves volt a kis Móci, annyira meg volt lepve a fényes világításban tündöklő fától s annak kincseitől, hogy csak száját tátotta, nem evett, sem ivott, s éjfélig ki nem jött a bámulatból — boldog gyermekkor.”8 Perczel Miklósék a karácsonyfa-állítást nyilvánvalóan nem a törököktől tanulták el, hanem már otthon is ismerték, gyakorolták. A karácsonyfa magyarországi megismertetésében, elterjesztésében az 1849-es emigráció is szerepet játszott. Emigránsaink Németországban, Belgiumban kaptak menedéket, ahol megismerkedtek az itt már korábban meggyökeresedett karácsonyfa-állítás szokásával. Báró Jósika Miklós írta 1857-ben Brüsszelből Fejérvári Miklósnak a tengerentúlra, hogy karácsonykor nagyon jól szórakoztak, karácsonyfát is állítottak.9 Hazatérve, az 1857-es amnesztia után az emigráció tagjai itthon sem hagyták el a karácsonyfa-állítást. Az 1859-es szárd-osztrák háború sebesült katonáinak a hazafias nőegylet Salzburgan a Szent Rókus kórházban áhított karácsonyfát, adott át szeretetajándékot {Liebesgabe).10 11 Az 1870-71-es német-francia háborúban a karácsonyfa az ünnep német szimbólumává vált. A német katonák által állított karácsonyfákat igazi német szokásként csodálták meg a franciák. Erről az idegenben karácsonyfával ünnepelt háborús karácsonyról olvashatjuk A. Bertsch visszaemlékezésében: „Egyetlen ünnep sem hozott a német katonának Franciaországban ilyen tiszta és ártatlan örömet, egyet sem ünnepelt annyira, Rouentól Belfortig, Le Manstól Sedanig, a fényűző hercegi kastély szálláson ugyanúgy mint a szeles tábori őrhelyen vagy a hadikórház komor termében... Az ünnepléshez az eszközök rendkívül csekélynek mutatkoztak, de az ember fiatal volt, életvidám, egyszerűséghez szokott, és érezte, hogy nagy időket él át. Csendben megnyilvánult a német néplélek kedélyességre való hajlama. Mindenhol igyekeztek az égő gyertyás fenyőfával a hazát elővarázsolni.”11 A háborúban győztes porosz király, I. Vilmos karácsonyestéjét Versaihes-ban ugyancsak Bertsch örökítette meg Karácsony a főhadiszálláson 1870-ben {Weihnachten im Hauptquartier 1870) című írásában: „Rezidenciáján az agg uralkodó az ajándékok elosztásával foglalkozott; saját kezűleg írta a cédulákat a megajándékozottak neveivel, azután csengetett, és a szomszédos termekben összegyűlt fejedelmek és a főhadiszállás alkalmazottai beléptek a fényárban úszó terembe, ahol két nagy karácsonyfa tündökölt. Az ajándékokat hosszú asztalokra helyezték. Berlinből egy hatalmas karácsonyi kalácsot küldtek, körülötte egy csomó csokoládégolyóval, mindegyiken az eddig kivívott győzelmek egy-egy helyszínét tüntették föl. Ezeket a csokoládégolyókat a király saját kezűleg osztotta szét.”12 Párizs ostromakor a német főhadiszálláson, Versaihes-ban nem csupán I. Vilmos lakosztályában áhítottak (két) karácsonyfát, hanem Frigyes Vilmos trónörökös termében és Moltke vezérkari főnök szobájában is világított egy-egy feldíszített gyertyás fenyőfa. A kastélyban dolgozó francia lakájok bámulva mesélgették másnap a különös látványt, és valami barbár babonának tartották az egészet. Franciaország nagy részén a köznép a fagyöngyöt tartotta szimbolikus, szerencsehozó növénynek, de míg az angolok karácsonykor díszítették vele csillárjaikat és asztalaikat, a franciák újévkor szerepeltették. Vidéki városaik utcáin kiabálták: Au gui l’an neuf! (Fagyöngyre új év!) Közben a pirosbogyós ágakkal megsuhintották a szembejövőt.13 A franciaországi háborús karácsonyról szóló német visszaemlékezésekből soha nem hiányzik a frontkarácsonyfa. A katonai vezetés ezen a győzelemhez közeli ünnepen a hadikórházakban, az elszállásolási körletek számára igénybe vett házaknál, a fedezékekben karácsonyfák állítását szorgalmazta. Mind ez ideig a feldíszített, gyertyás karácsonyfa inkább a német városi polgárság és nemesség, arisztokrácia tárgyi világához tartozott. A hadjáratban részt vevő, különböző társadalmi rétegekhez tartozó, Németország számos vidékéről bevonultatott férfiak közül sokaknak ez volt az első bensőséges találkozása a karácsonyfával. Hazatérve hozzájárultak a karácsonyfa általános elterjedéséhez. A német-francia háború hatására vált a karácsonyi ünnep és a karácsonyfa a német nemzeti identitás kiemelt alkotórészévé: a győzelem, a német egység megteremtése, a császárság kikiáltása, Németország nagyhatalommá válása még inkább erősítette ezt a folyamatot. Ilyenformán a karácsonyfa terjedését, német jelképpé válását a sikerre vitt német egységtörekvések eredményének is tekinthetjük. A megnövekedett, egységessé vált Németországban új szolgálati helyeikre költöző katonatiszti és állami hivatalnok családok is hozzájárultak a karácsonyfa diffúziójához. Igazi győzelmét jelentette, hogy terjedése nem áht meg Németország határainál, folyamatosan teret nyert a szomszédos Svájcban és az Osztrák-Magyar Monarchiában, a nem német nyelvű lakosság körében is. 8 PERCZEL 1977,1.127. 9 JÓSIKA 2001. PRODINGER 1963, 128. 11 KLEIN 2000, 203. 12 KLEIN 2000,203. 15 SOLYMOSSY 1930,1113. 158
