Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Berta Annamária: A Kőrössy Flóra-hagyaték
Alba Regia 38. (2009) kislángi lakosoknak.2*1 A bérleti feltételekről így velük kellett megegyezni. A bérletet dr. Kuli Lajossal 1942. október 1- ig hosszabbították meg a következő feltételekkel:- A bérleti díj holdanként (1200 öl/hold=kis-vagy magyar hold) 160 kg dunántúli búza a budapesti értéktőzsdén az esedékesség napját megelőző 8 napon jegyzett középárának megfelelő aranypengő pénzértéke.26 27- A bérlet összegét a bérbeadó, megfelelő határidővel holdanként 170 kg-ra emelheti.- A bérbeadó a bérlet árát pénzérték helyett természetbeni szolgáltatásként is kérheti.- Az adók, a közterhek, a tűzbiztosítás és az épület-karbantartás költségei a bérlőt terhelik. Az egyházkerületi közgyűlés a bérleti szerződést jóváhagyta, az intézkedéseket tudomásul vette.28 A Dunántúli Református Egyházkerület tulajdoni bejegyzése már 1936-ban megtörtént, de a hagyatékot csak 1937-től vehette birtokába.29 Erre az időre elkészült a ’’Kőrössy Lajos és neje Fodor Ilona nevét viselő alapítvány” alapító okirata is, amelyet a Dunántúli Református Egyházkerület 1937. október 20-21-i közgyűlése a 98/1937. számú határozatával fogadott el.30 Kőrössy Flóra végrendeletében az alapítvánnyal kapcsolatban sok kikötést tett, de az alapítvány alapító okiratának megszövegezése során, különösen a jövedelmek felhasználása területén, maradt a Dunántúli Református Egyházkerületnek elegendő mozgástere. Kőrössy Flóra meghatározta az alapítvány címét, amely alapítólevél szerint így hangzik: „A Dunántúli Református Egyházkerület kezelése alatt álló Kőrössy Lajos és neje Fodor Ilona nevét viselő, pápai református főiskolai ösztöndíj alapítvány”.31 (Az alapítólevélen kívül azonban csak Kőrössy Flóra-alapítványként emlegetik.) Az alapítólevél elején szó szerint idézi a végrendelet vonatkozó szövegét. A 4. pontban az alapítványi célok és a jövedelem felhasználási módjának meghatározásánál pedig azt is szó szerint megismétli, hogy „az alapítványi vagyon nem terhelhető meg”, az alapítványi vagyon, amely kizárólag ingatlanokból áll „haszonbérlet útján gyümölcsöztetendő”, „a beszedett haszonbért felhasználásig egy jó nevű pápai hitelintézetnél külön számlán kezelik”. A végrendelet az alapítvány kötelességévé tette a mezőszentgyörgyi sírkerttel és házzal kapcsolatos munkálatokat, valamint általában az alapítványi vagyon állagának a megóvását, ezért az alapítólevél „épület fenntartási tartalék” címen elkülönítette az évi tiszta haszonbér jövedelem 10%-át. Ez a 10% fedezhette a sírkerttel valamint a házzal kapcsolatos tényleges költségeket. A fennmaradó jövedelem felhasználásáról azonban a végrendelet csak részben intézkedett: a végrendeletben meghatározott cél, a 4 főiskolai tanuló segélyezése ugyanis - a tandíjat, a konviktus és a köztartás költségeit is tekintetbe véve - az alapítványi jövedelemnek csak egy kisebb részét tette ki. A fennmaradó összegek felhasználásáról a Dunántúli Református Egyházkerület tulajdonképpen saját elhatározása szerint dönthetett. Mivel az alapítványi hatóság úgy ítélte meg, hogy az örökhagyó szándékának, a végrendelet szellemiségének leginkább az felel meg, ha a teljes fennmaradó összeget is a főiskola tanulóinak segélyezésére fordítják, az alapítólevélbe a következő meghatározás került: „A jövedelemnek az előző pont szerint fel nem használt része is a Főiskolai Igazgató Tanács elhatározása szerint tandíjmentesség, köztartási segély, intemátusi segély, indokolt esetben kivételesen egyéb segély alakjában osztatik ki. Segélyben az örökhagyó által meghatározott 4 tanulón kívül csak jó magaviseletű legalább jó osztályzatú és szegény sorsú tanulók részesítendők.” A végrendeletben meghatározott segélyezendő tanulók esetében az örökhagyó tett egy gesztust (az örökségben háttérbeszorított) rokonai felé: az örökhagyóval rokoni viszonyban álló tanulók számára a segély elnyeréséhez elegendőnek szabta meg a jó tanulmányi előmenetelt (a jó magaviselet mellett). Ez az alapítólevélben már úgy jelenik meg, hogy a rokonok egyértelműen előnyt élvezzenek: „... kiosztandó és pedig olyképpen, hogy mindenek előtt az örökhagyóhoz való rokonságukat igazoló jó magaviseletű - bár nem jeles osztályzatú tanulók, ill. ennek nem létében nem rokon, de jeles osztályzatú tanulók részesitendők segélyben.”32 A végrendelet szövegének „főiskolai tanuló” kitétele nem volt egyértelmű. Ezért Kőrössy Flóra egyik rokona özv. Fodor Béláné levelében kérte az egyházkerület közgyűlését, hogy az alapítólevelet úgy fogalmazzák meg, hogy az 26 dr. Kuli Lajos a szomszédos Kisláng református lelkésze volt. 27 A Dunántúli Református Egyházkerület közgyűléseinek jegyzőkönyve 1937. 50-5 l.p. Ez az összeg évi 339,2 q búza árát jelentene, amely a tőzsdei árfolyamot figyelembe véve 6800-10000 P értéket tett ki.(A Budapesti Aru-és Értéktőzsde Hivatalos Árjegyző Lapja - KSH Könyvtár - szerint 1939-ben a búza ára 19,50-21,25 P/q; 1940-ben 20,05-23,7 P/q; 1941. októberétől 30 P/q. 28 A bérleti szerződés nem maradt ránk, de az egyéb iratokból kiderül, hogy a bérleti díjat negyedévenként kellett fizetni. 29 A Veszprémi Törvényszék végzését a Magyar Királyi Kúria a PL I. 4728/12/ 1936.sz. alatt hagyta jóvá. DRELI. 5. a A gazdasági tanács iratai. Az alapítványok iratai. A Kőrössy Flóra alapítvány alapítólevele. 3C DREL I. 5. a A gazdasági tanács iratai. Az alapítványok iratai. 31 DREL I. 5. a A gazdasági tanács iratai. Az alapítványokiratai. A Kőrössy Flóra-alapítvány alapítólevele. 32 Egyik rokon a végrendelet szavait úgy értelmezte, hogy a segélyt csak rokon tanulók élvezzék ezért a végrendeletnél tanúskodó Novák Gusztáv, Eötvös Sándor és Medgyaszay Vince nyilatkozatot tett, hogy az örökhagyó a végrendeletének 2. pontjával, amely a következőket tartalmazta: „A* alapítván) jövedelméből a főiskola 4 /négy/jeles tanulója nyeljen évről év re segélyt. A hozgám való rokonságukat igazolt tanulókat a főiskola igazgatótanácsa részesítse előnyben és a jó magaviseletü rokon tanulók gy engébb előmenetel tanúsítása mellett is segélyezpetök legyenek.” az örökhagyónak az volt az akarata, hogy' az alapítvány jövedelméből legalább is négy, elsősorban rokon tanuló segélyezessék Az örökhagyó a segítés módját és mérvét nem határozta meg. A nyilatkozat dátuma: 1940. november 30. DREL I. 5. a A gazdasági tanács iratai. Az alapítványok iratai. 133
