Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Alba Regia 38. (2009)

kortéziában a Kari-csoport emberei jártak elöl. Ez alkalommal Paulovits híveinek egy részét sikerült átvonni a „Csitáry-párthoz.” A bizottság három tagja, Koháry József, Hublik Ferenc és Kis Kálmán nyilvánosságra hozták a Kari-csoport agitációját, de ez nem változtatott az alakuló frontokon. A kijelölő választmány a szavazásra kerülő jelöltek sorrendjét a következőkben állapította meg: Csitáry Emil, Paulovits Béla, Say Géza, Incze Nándor, s az ötödik jelöltet ejtették. Az első fordulóban kapott szavazatok a következők: Csitáry: 61, Incze: 34, Say: 20, Paulovits: 14. Abszolút többség hiányában a szavazást megismételték, most már Paulovits és Say nélkül. A második forduló előtt a voksokért csendes kortézia indult. Ennek eredményeként a Say-párti csoport Csitáry, Paulovits hívei Incze Nándor mellé álltak. A második forduló szavazása végleges eredményt hozott, Csitáry Emil 81, Incze Nándor 48 voksot kapott. (Incze támogatói között volt Kéri Nándor búrtelepi lelkész, aki csalódottságának adott kifejezést pártfogoltja veresége kapcsán. Kéri ugyanis felmérte a várható voksokat, és úgy tűnt neki a választás előtt, hogy az Inczére szavazók lettek volna többségben. Persze, többen a bizottsági tagok közül mindkét pártnak elígérkeztek.)

A választási procedúra idején Csitáry odahaza tartózkodott, bár megválasztására számított. Ennek a hímek vétele után a közgyűlési terembe sietett, és mintegy 40 perces beszédben koncepciózus várospolitikai programot vázolt fel, amit a tagság tetszéssel fogadott. Beszédében súllyal szerepelt a polgárság egészének megnyerése és az ellenzéki politika száműzése a városi közéletből. Ezt nyíltan nem lehetett még hangoztatni, de burkoltan kifejezésre jutott az a gondolat, hogy „az ellenzék az elmúlt 10 évben több várospolitikai törekvést elgáncsolt, ezért a jövőben nem lehet helye a közéletben” Utalt az elmúlt időszak városi panamáira, amely „bemocskolta a város nevét, és csak egy erős, egységes polgári arcvonal tudja ezt a szennyet Székesfehérvár nevéről lemosni. Hűség a nagy történelmi múltú városhoz, aminek mocsoktalan nevére most sötét árny borult. A város nevét kell újra ragyogóvá tenni, amit a közéleti morál megteremtésével lehet megvalósítani. Vissza kell állítani a polgárok bizalmát a tisztviselői réteg iránt, melyet a városháza a közelmúltban elveszített.” A polgármester elismerte, hogy a város az 1920-as évek folyamán fejlődött, és megteremtődtek ez időben a modernizálás feltételei.

Ugyanakkor a városi háztartás krízisére is utalt. A katasztrofális állapotban levő városi költségvetésről említette, hogy abban kiemelten szerepelnek a városi terhek, mindenekelőtt az adósságteher (SZFO 1932. Kézirat.). 1932-ben a városi adósság 5 800 000 pengő, ami után a kamatteher 650 ezer pengő. ( Ebbe beleértették a Speyer-kölcsönök évi tőkerész-törlesztését is.) A törlesztés és a kamat az éves költségvetés 27%-a. A gazdasági válság okozta pénzügyi nehézségek között szerepelt a városi bevételek csökkenése, mely a városnak finanszírozási nehézséget okozott. Egyre nehezebb az önkormányzati feladatok teljesítése, mivel a válság idején a központi szervek újabb feladatokat raknak a városok nyakára. A polgármestert bizakodóan köszöntötte Széchényi Viktor főispán, továbbá Kelemen Béla, az Ybl Miklós Gimnázium igazgatója. (Kelemen Béla Csitáryt a nap hősének nevezte, akinek tanára és igazgatója volt a gimnáziumban: „ismertem, mint kis diákot majd, mint serdülő ifjút, megfigyelhettem tehetségének kibontakozását, és kezébe adhattam az érettségi bizonyítványt.”) (M 1968. Kézirat.) A főispán 1934-ben Csitáry működése kapcsán elégedettséget fejezte ki. Egy közgyűlésen így beszélt: „Az elmúlt időszak mélyreható jelentősége a polgármesterválasztás volt. A polgárság szerencsés választása arra a férfiúra esett, aki hároméves vezetése alatt elért nagy eredményeivel az előlegezett bizalom 100%-ában érdemesnek mutatkozott erre, és meggyőződésem szerint tiszta, becsületes és biztos kézzel vezeti a várost egy jobb jövő felé. Számítok rá, hogy célkitűzéseiben nem csak a tisztviselői kar, hanem az újjáalakult törvényhatósági bizottság (1934) is támogatni fogja.” A bizottság részéről Vadász József állomásfőnök méltatta Csitáry érdemeit. „ A nagy eredmények mellett a polgármester legfőbb érdeme, hogy a közösség lelki harmóniáját megteremtette.” (M 1968, Kézirat.)

A dicséretek mögött a szervezői tevékenység eredménye mutatkozott. Elsősorban az ellenzéki csoportok felszámolása történt meg. Az ellenzéki vezérek a polgármester-választást követő napokban sértődötten vonultak vissza. Néhányan lemondták bizottsági megbízatásukat. Holly Géza ügyvéd, aki négy városi albizottságban is érdekelt (jogi, színügyi, 12-es, takarékossági) egyszerre adta vissza megbízatásait, közte a törvényhatósági bizottsági tagságot is. Később Holly visszatért a közéletbe, és távozása kapcsán Csitáry nem neheztelt, sőt a városi közművek igazgatóságába delegálta, arra a helyre, amely a polgármesternek volt fenntartva. Holly megnyeréséről Csitáry az alábbiakban emlékezik meg. „Székfoglaló beszédemben hangsúlyoztam, hogy az ellenzék vezéreit bevonom a legfontosabb bizottságokba. Erre alkalom akkor mutatkozott, amikor a közművek igazgatóságában egy hely megüresedett. Az igazgatósági tag a tisztség után évi 600 pengő tiszteletdíjban részesült. Javasoltam, hogy a hely Holly Gézáé legyen. Holly ezután lelkes Csitáry támogató lett, a törvényhatósági bizottság újjáválasztása alkalmából (1934) kiállt mellettem”. (M 1968. Kézirat.) Holly közéleti tevékenysége integrálódott a polgármester által szervezett városi politikába. 1939-ben a fővárosba költözött, és a közművekben viselt tisztsége megszűnt. Holly helyébe Incze Nándort delegálta a közgyűlés, aki ugyancsak évekig sértődötten látogatta a törvényhatósági bizottsági közgyűléseket. Csitáry olyan személyeket is megnyert támogatóinak, akik távol tartották magukat a városi politikai élettől. Ezek közé tartozott Neuhauser Imre ügyvéd, akit a közvélemény később ’’fiókpolgármestemek” nevezett el. Ennek magyarázata az, hogy Neuhauser (1910 óta élt a városban) a közéletben nem szerepelt kiemelten. Csitáry bevonta Neuhausert a legszűkebb tanácsadói közé, aki viszont a nem keresztény tőkéseket sorakoztatta fel a polgármester mögé (FMTE

109