Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Régészet - Buza Andrea - Keszi Tamás: Iuppiter Culminarisnak szentelt oltár Rácalmásról - Az isten intervisai kultuszának eredete
Bupa Andrea-Kescf Tamás: luppiter Culminarisnak szentelt oltár Rácalmásról — A% isten interásai kultuszának eredete (ILJug I, 339, QL III, 4018, 4028 (az olvasat erősen bizonytalan), 4033, 4034, 4111, 10871, AÉ 1986, 571, AIJ 286); Dolichenus 3 db (AÉ 1966, 297, QL III, 4035, 4036 - utóbbi kettő olvasata D(epulsori) is lehet); Prestitus 1 db (QL III, 4037). Ezek alapján a kérdéses felirat - szokatlan rövidítése ellenére is - nagyobb valószínűséggel vonatkozik luppiter Culminalisra, mint másra. Az újabb (10., 12., 13. lelőhely) Duna-menti feliratok alapján úgy gondoljuk, hogy érdemes felülvizsgálni az intercisai, illetve Intercisa környéki isten származásának kérdését. Először is: a gyarapodó emlékek lelőhelye továbbra is Pannonia és Noricum, nem pedig Moesia. Úgy látjuk, jelentőséget tulajdoníthatunk annak a ténynek, hogy utóbbi lelőhelyről továbbra is ismeretlen a Culminalis melléknév. Másodszor a camuntumi oltáron szereplő nevek (Marcus Ulpius Super, Marcus Ulpius Maximus) azt valószínűsítik, hogy számolhatunk luppiter Culminaris tiszteletének colonia Ulpia Traiana Poetovionensis környékéről a Duna-vidék felé való terjedésével. Bár - ellentétben a Poetovio-Savaria-Carnuntum útvonallal - a Poetovio-Aquincum utat sem az Itinerarium Antonini, sem a Tabula Peutigeriana nem említi, illetve ábrázolja, meglétét ennek ellenére feltételezik (Mócsy-Szilágyi 1990, 121., Mócsy 1962, 664. az út meglétét kétségtelennek nevezi, és felsorolja a vele kapcsolatba hozható régészeti adatokat.).1 A pannon tartományok délnyugati és északkeleti része közötti migrációs kapcsolatoknak írásos emléke is van: egy Aquincumból ismert katonai diploma, amelyet egy, a poetoviói Papiria tribusból származó katona kapott (QL XVI, 142), nem mellékesen Alexander Severus idején. Egy-egy szűk körben tisztelt isten kultuszának elterjedéséhez egyébként sem szükségesek intenzív kapcsolatok (Mócsy 1990, 255. és 18. jegyzet). Azt azért fontosnak tartjuk kiemelni, hogy Poetovión keresztül nem csak luppiter Culminalis tisztelete terjedt tovább északi, illetve északkeleti irányban. Aecorna!Aequorna tisztelete Emonából (QL III, 3832, 3833, AE 1980, 496) került Savariába (RIUI, 135), Diana Tifatina neve pedig Capua környékén kívül (QL X, 3795, 3828, 3924, 4564, 8059, RECapua 58) csak Gallia Narbonensisből (QL XII, 1705) és Intercisából (RIU V, 1059) ismert. Ez az előfordulás nyilván olyan kereskedelmi kapcsolatnak köszönhető, amely Itáliából Poetovión keresztül Intercisánál érte el a Barbaricumot, részben azon az útvonalon, mint luppiter Culminaris. Harmadszor: a RIU 1082-es oltárt Aurelius Mammianus állította. A Mammianus név Intercisán kívül Itáliából (AÉ 2003,230, QL IX, 3160, QL IX, 3814, QL X, 1443, QL X, 1444, QL X, 1445) és Dalmatiából (QL III, 2617) származó feliratokról ismert. A rácalmási oltáron szereplő Aelius Antoninus esetében ugyan nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert az itáliai (AÉ 1954, 272, QL VI, 10641, QL VI, 31143, QL VI, 34529, QL XI, 7752) és britanniani (RIB 583) feliratok mellett ismerünk néhányat Moesiából is (AE 1985, 754, QL III, 7450, QL III, 8086). Utóbbiaknál azonban a - Tusco et Basso consulibus alapján 258-ra keltezhető - QL III, 7450 és az AE 1985, 754 feliratot állító Publius Aelius Antoninus tribunus alighanem azonos személy, és tisztsége alapján nagyobb valószínűséggel tekinthető itáliai származásúnak, mint romanizált daráknak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a RIU 1081-es oltár állítójának thrák származása csak feltételezés (Alföldy 1957, 214.: „feltehetőleg romanizált thrák személy volt”), akkor talán végleg elvethetjük luppiter Culminaris esetében a thrák eredetet. Az Itálián kívüli feliratokon szereplő Aelius Antoninusok időbeli szereplése egyébként megegyezik a rácalmási lelet datálásával: QL III, 7450: 198-209 (Septimius Severus és Caracalla császárok), RIB 583: 241 (Gordianus és Pompeianus consulsága), AE 1985, 754 és QÉIII, 8086: 258 (Tuscus és Bassius consulsága idején), ami megerősíti az oltár keltezését a 3. század első felére. Összefoglalva: véleményünk szerint az Intercisában és környékén talált oltárok istene nem választható el a Poetovio környéki luppiter Culminalistól, a 3. század első felére datálható tisztelete pedig a két települést összekötő kapcsolat bizonyítéka. IRODALOMJEGYZÉK AÉ AIJ ALFÖLDI 1936 ALFÖLDY 1957 C3L L'Année épigraphique Hoffiller, Viktor-Saria, Balduin: Antike Inschriften aus]ugoslamen. Heft 1: Noricum und Pannonia superior. Zagreb 1938. Alföldi András: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. Századok LXX (1936). 1-37., 129-162. Alföldy Géza: Egy interásaifeliratról. Sur une inscription d’Intercisa. Archaeologiai Értesítő 84. (1957) 214-217. Corpus Inscriptionum Latinarum. * A két települést egyébként a Savarián átvezető út is összekötötte, melyre Tóth Endre hívta fel a figyelmünket, akinek e helyütt is szeretnénk köszönetét mondani kéziratunk lektorálásáért és hasznos tanácsaiért. 10
