Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) túlsó partról, és a manővert nappal is folytatta. Az orosz a túlsó partról erős géppuskatűzzel fedezte a csónakos átkelést. 11-15 óra között újabb tűzharc zajlott a védők és az átkelő egységek között. Ugyanezen időben Ercsi D térségben éjjel-nappal érkeztek az átkelők; csónakok, tutajok, pontonok és egy gőzkomp tömegével szállította az orosz katonákat. A magyar tüzérség, a német repülőtámadások, a parti védők géppuskásai az átkelők között mészárlást végeztek. A túlsó partról itt is géppuskatűzzel fedezték az átkelőket, de saját csapataikra is tüzeltek, ha azok tétováztak a part előtt. A hídfő létre jött, berendezkedni az orosz nem tudott, mert a német tüzérség a hídfőt szétlőtte. Sikeresebb volt az Ercsi E-on létesített átkelés. Az első lépcsőt a német géppuskások a kápolnai dombról jól vezetett tűzzel megsemmisítették, a második lépcső azonban partot ért. Orosz naszád két pontont vontatott tömve katonákkal. Az egységek a parthoz közel a vízbe vetették magukat, és a jeges vízben úszva értek partot. Ekkor 3 zászlóalj érkezett, az egységek hídfőt létesítettek, és a térségbe újabb alakulatokat dobtak át. Az átkelőket a német tüzérségen kívül a légierő több hullámban támadta Szigetújfalunál. Ebben részt vettek a magyar repülők. (101/3. vadász-század 13 óra 55-től 14 óra 55 között.) Az Ercsi-Iváncsa partszakaszon a magyar 15. kerékpáros zászlóalj állt védelemben. Az átkelők itt is tömegesen érkeztek, a magyar zászlóalj össztüzet zúdított csónakokra. Úgy tűnt, meg lehet akadályozni a partraszállást. A német ágyúk tűzvezetési hiba folytán, a védő magyar egységekre megsemmisítő erejű tüzérségi tüzet lőttek, amely a zászlóaljat szétzilálta, és magát mentve elmenekült a helyszínről. Az orosz kihasználta a védelemben támadt zavart, és egyre több egységet küldött át. (Feltételezték, hogy a németek tűzvezetési hibája orosz híradósok közbeavatkozásával történt.) Iváncsa E-on létrejött az orosz hídfő, melynek elreteszelésére magyar gyalogos egységet küldtek. A százhalombattai átkelés (december 6-án) meglepetésként hatott a németekre, mert átkeléssel itt a meredek és magas partfal miatt nem számoltak. Hajnali 5-kor azonban megjelent az első lépcső, melyet Tökölről, az oroszok által kiépített bázisról indítottak. Az első lépcső háromnegyed részét a német tüzérség felszámolta, a kisebb hányad partot ért, és Erd-Ofalu irányában támadott. A hídfőt 4 km szélességben és 3 km mélységben kora reggelre kialakították. A támadás sikeréhez hozzájárult, hogy a védelemben nem volt gyalogság. Az átkelés közben a német dunai flottilla, a magyar őrnaszád egységek Háromszigetnél a mintegy 10 km-re fekvő tököli orosz bázisra tüzet zúdítottak, ahonnan az utánpótlást folyamatosan küldték a hídfőbe. A flottillát és a naszádokat orosz repülőtámadás érte, de a naszádok gépágyúi, géppuskái elűzték a gépeket. December 6 Ercsinek a Dunához közeli utcái orosz kézbe kerültek. Az átkelést erős aknatűz kísérte, amellyel az orosz megbénította a védelmet. Az átkelést segítette a sűrű köd is, mely hajnalra beborította a környéket. E nap Herczegfalva került orosz kézbe. Két magyar század a túlerő elől visszavonult. A krisztinamajori védelemben álló Solt-ezred 3 százada megadta magát az orosznak. Az ezredből 2 zászlóalj maradt vissza, akiket a 42. magyar gyalogezreddel, 3 lovas-zászlóaljjal, a Kesseö-csoporttal, a magyar 88. tüzérosztályt 3 üteggel, 2 Túrán harckocsival a német 271. gránátos hadosztály alá rendelték. Felsőcikolapusztán a magyar alakulatokra a cselédházakból, a gazdasági épületekből tüzeltek béres ruhába öltözött egyének. Feltételezték: a czikolai lövöldözők a hídfőből beszivárgott oroszok lettek volna. Az orosz kiszélesítette az ercsi hídfőt: Sinatelep, Göböljárás pusztákat vették birtokba. A hídfő elleni biztosító csoport Horváth alezredes vezetése alatt állt, a magyar csoport mellett német utászezred volt védelemben. Az orosz támadó él elérte az érdi vasútállomást, ahol egy német tengerész-zászlóalj rakodott ki. A tengerészek 8 páncélossal, 2 rohamlöveggel felvették a harcot az orosszal. Sárbogárd orosz kézbe került. Enyingről a németek kiszorultak, és Lepsény D térségben vették fel a küzdelmet az ellenséggel. A tüzérség Főkajár- Csajág magaslatairól lőtte az oroszt. December 7 Ercsit a németek feladták. Nádasdladányban állomásozott a magyar 20. gyaloghadosztály. A hadosztályparancsnok, Tömöry Jenő vezérőrnagy Balatonalmádiban tartózkodott. A hadosztály személyi feltöltését végezték; beolvasztották az egri 14. gyalogezred 1. zászlóalját. (Az alakulat létszáma november 27-én 700 fő körüli, december 7-én mindössze 130 főt számlált. A zászlóaljparancsnok Holczer százados) Csatlakoztattak a hadosztályhoz Boldus alezredes megtépázott egységéből 80 főt (a 24. gyaloghadosztályból) és 65 főt a 20. lovasezredből. A hadosztálynál szolgált Koltay ésTelkes őrnagy. 48
